Marianna Szapu

A nők emberi jogai filozófiai-történelmi megközelítésben. pp.: 9-12 A publikáció eredeti forrása

a férfiak és a nők nagyban külӧnbӧznek egymástól – halljuk és mondjuk is nemegyszer, mikӧzben ezt a megállapítást alapvető evidenciaként fogjuk fel, ugyanakkor kӧzhelynek, banalitásnak tartjuk. Ha azonban alaposabban elgondolkodunk ezen a tézisen, kӧnnyen megállapíthatjuk, hogy egy sor, banálisnak egyáltalán nem mondható kérdést vet fel, pl. ilyeneket: miben jelennek meg konkrétan ezek a külӧnbségek, milyen természetűek és milyen mértékűek, mely tényezők által meghatározottak, ill. miből erednek és milyen kӧvetkezményekkel járnak. a fentebb említett és hasonló kérdések vizsgálatával külӧnféle tudományágak már korábban is foglalkoztak, azonban a leginkább lényegbe vágó kérdés feltevése, amely a nemek kӧzӧtti – vélt vagy valós – külӧnbségek társadalmi megítélését helyezi a figyelem kӧzpontjába, a feminista mozgalom második hullámának kibontkozásával és a feminista elmélet, ill. a feminista eszmerendszer kialakulásával hozható ӧsszefüggésbe. Simone de Beauvoir, a francia egzisztencialista filozófusnő, írónő A második nem című nagyhatású munkájában új formában és új értelmezésben fogalmazza meg a kérdést – mi a nő? –, amikor arra keresi a választ, hogy: „mennyiben befolyásolta sor sunkat az a tény, hogy nők vagyunk? milyen esélyekkel indultunk, és milyen esélyeket tagadtak meg tőlünk? (…) Hogyan teljesítheti ki énjét egy emberi lény a nő helyzetében?” nevezetesen: mit is jelent az egy emberi lény számára, hogy nő? Beauvoir, habár explicit módon nem használja a társadalmi nem fogalmát, világosan utal arra, hogy nőnek lenni nem csupán biológiai adottságot, hanem sokkal inkább társadalmi meghatározottságot jelent, amint azt az azóta szállóigévé vált mondatában megfogalmazza: „az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik”. Habár Beauvoir említett műve keltezése óta tӧbb mint fél évszázad telt el, a Második nem-et manapság is a „gender (társadalmi nem) tudománya szisztematikus alapvetésének tekinthetjük; a nők helyzete, élete bizonyos részletekben változott ugyan, de ez csak hangsúlyeltolódást jelent a koncepcióban: ti. a nők törvényi, jogi értelemben egyenlővé váltak a férfiakkal (társadalmilag felszabadították őket), ez az eltartott (anyagi értelemben függő) és a magukat eltartani képes (anyagilag független) nők arányának módosulását jelenti, az utóbbiak javára“.

A feminizmust mint társadalmi-politikai mozgalmat és eszmerendszert a női egyenjogúságért és egyenrangúságért vívott küzdelemként, valamint a patriarchális társadalmi berendezkedés kritikájaként és az annak megszüntetésére irányuló igyekezetként határozhatjuk meg. a feminizmus fogalma mindazon igyekezetekre utal, amelyek a nők alárendeltségének a megszüntetésére irányulnak. Noha a feminizmust leggyakrabban mint korunk jelenségét értelmezzük, fontos tudatosítanunk, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség kritikája sokkal régebbre nyúló tӧrténelmi hagyományokkal rendelkezik. ebben a fejezetben arra teszek kísérletet, hogy a régebbi korok feminizmusának és nőmozgalmainak tӧrténetét foglaljam vázlatosan össze. a nők társadalmi alárendeltségét és a férfiuralmat elutasító igyekezeteknek viszonylag hosszú a hagyománya, ez a hagyomány azonban sokáig a „tudatlanság fátyla” mӧgӧtt rejtőzӧtt. Valójában csak a feminizmus má- sodik hulláma megjelenésének időszakában került egyes feminista gondolkodónők és történésznők figyelmének a kӧzéppontjába. amint azt a francia törtészész, pierre Grimal is megjegyzi, „a történészek csak a férfiak történetéről tudnak. Felhasználják azt a kettősséget, hogy sok nyelv ugyanazzal a névvel jelöli az emberi nem képviselőit mint a hímneműeket, és azon a címen, hogy az »emberek« történetét mesélik el, a férjek, fivérek, fiúk és apák történetére szorítkoznak.” A különböző történelmi korszakokban végbement, azóta azonban a feledés homályába merült feminista kezdeményezések feltárására irányuló igyekezet gyakorta a történeti források hiányába ütkӧzik, ami a szervezett nőmozgalom hiányával hozható ӧsszefüggésbe, amely tulajdonképpen csak a 19. század vége felé alakult ki. Korábbi tӧrténelmi korszakokban a nőknek nem volt lehetőségük arra, hogy megismerjék elődeik erőfeszítéseit, s ezekből erőt és inspirációt merítsenek.