Kertész Erzsébet Archívum - Nőkért Egyesület

Úttörő asszonyok

Kertész Erzsébet tizenöt asszonyt mutat be életrajzi elbeszéléseiben: Dorothea Leporint, az első német orvosnőt, Brunszvik Terézt és Teleki Blankát, a kisdedóvás és a nőnevelés úttörőit, Déryné Széppataki Rózát, az első magyar primadonnák egyikét, Varga Katalint, a múlt századi erdélyi bányászjobbágyok szószólóját, Kossuth Zsuzsannát, aki a szabadságharc idején megszervezte a tábori kórházak betegellátását, a három Marx lányt, Jennyt, Laurát és Eleanort, akik kiemelkedő szerepet töltöttek be a munkásmozgalomban, Torma Zsófiát, az első magyar régésznőt, Szonya Kovalevszkaját, a kiváló orosz matematikust, Hugonnai Vilmát, az első magyar orvosnőt, Kaffka Margitot, egyik első és legjelentősebb írónőnket, Suzanne Valadon francia festőnőt és Alekszandra Kollontajt, aki forradalmár ifjúság után évtizedekig diplomataként képviselte a Szovjetuniót külföldön.
Ezek az asszonyok különböző korok és nemzetek, különböző társadalmi osztályok szülöttei, De van egy közös vonásuk: mindegyikük kiemelkedett környezetéből azzal, hogy a nők hagyományos életének keretein túlmutató célt tűzött maga elé, és súlyos akadályokat leküzdve, előítéletekkel szembeszegülve töltötte be hivatását. Az írónő néhány jellegzetes vonással felvázolja a kort is, amelyben ezek a küzdelmes sorsú asszonyok éltek és alkottak.
Tartalomjegyzék

Az első német orvosnő, Dorothea Leporin
Brunszvik Teréz és Teleki Blanka
Az első magyar primadonna, Déryné Széppataki Róza
A havasok asszonya, Varga Katalin
Kossuth Zsuzsanna
A három Marx lány, Jenny, Laura, Eleanor
Az első magyar régésznő, Torma Zsófia
A professzor, Szonya Kovalevszkaja
Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma
Kaffka Margit
Az „Elátkozott Szentháromság” – Suzanne Valadon
Aleszandra Kollontaj

Szeretném Blankát boldognak látni. Teleki Blanka életregénye

Az életrajzi regény a magyar nőnevelés egyik lelkes úttörőjéről szól. Teleki Blanka (1806-1862) erdélyi arisztokrata családból származott, édesanyja Brunszvik lány volt. Nagynénje, Brunszvik Teréz, Beethoven feltételezett „halhatatlan kedvese”. Ő alapította 1828-ban az első magyar óvodát, ez ösztönözte Teleki Blankát is a pedagógusi pályára. A regény jól érzékelteti, mennyi akadályt kellett leküzdenie a gőgös mágnáscsalád lányának, milyen megrögzött előítéletek ellen kellett harcolnia, míg végül 1846-ban Pesten megnyithatta az első magyar nyelvű nőnevelő intézetet. Az iskolának az első évben csak egyetlen növendéke volt, de a gúnyolódók és a főúri intrikusok ellenére két év múlva már alig győzte a munkát a buzgó tanári kar. Az intézet első tanárai között találjuk Vasvári Pált, a márciusi ifjak egyik vezetőjét és Leövey Klárát, a magyar nőnevelés másik nagy úttörőjét. Teleki Blanka lelkesen üdvözölte a 48-as forradalmat, a bukás után bújtatta az üldözötteket. Emiatt Leövey Klárával együtt bíróság elé állították és Kufstein hírhedt börtönébe zárták, ahonnan csak hat év múlva szabadult. A regény elemzően és érdekesen mutatja be Teleki Blanka szellemi fejlődését, áldozatos életét a hosszúfalvi grófi kastélytól a börtönből való szabadulásig. Hitelesen rekonstruálja a mágnások életét, gondolkodásmódját, felidézi a reformkor eszméit, megrajzolja a jobbat és újat akaró minden rendű ás rangú magyarok portréját, felidézi a szabadságharc nagy napjait és a Világos utáni rendőri terrort. Az írónő emberi közelségbe hozva hősnője nemes alakját, a mai serdülő lányoknak is érdekfeszítő, színes olvasmányt nyújt. – Az érdeklődő felnőtteknek is ajánlható.

Titkos házasság (Mauks Ilona és Mikszáth Kálmán élettörténete)

Fordulatokban gazdag, lebilincselő olvasmányt tart kezében a kedves olvasó. Nem csoda, hiszen a történetet maga az élet írta: Mikszáth Kálmánnak, a magyar kritikai realizmus atyjának különös házasságát írta meg ebben a regényében Kertész Erzsébet. A könyv igazi főszereplője mégsem Mikszáth hanem Mauks Ilona, akinek sorsát gyermekkorától végig követhetjük, megismerve a kor vidéki társadalmának szokásait és életét. Kettőjük történetéből semmilyen romantikus elem nem hiányzott, hiszen Mikszáth megszöktette a menyasszonyt, titokban házasodtak össze, majd elváltak – de évek múltán ismét összekötötték az életüket. Mauks Ilona visszaemlékezéseit és levelezését is felhasználta az írónő, izgalmas könyvéből hiteles benyomásokat szerezhetünk a kor irodalmi életéről is.

Az első Gertrudis – Kántorné életregénye

Engelhardt Anna, a német ajkú kis cselédlány, aki Kántorné néven az ország első tragikájává küzdötte fel magát, méltán tarthat számot az olvasóközönség érdeklődésére. Kertész Erzsébet fordulatos életrajzi regényében plasztikusan formálta meg Kántorné alakját, aki elsőnek játszotta el Bánk bán Gertrudisát. Megelevenedik a regényben a magyar színészet hőskora, a magyar nemzeti színházért folytatott áldozatos küzdelem. Kántornén kívül olyan ismerősökkel találkozik az olvasó, mint Déryné, Szigligeti, Egressy Gábor, Megyeri Károly. A regény színháztörténeti érdekessége mellett egy megrázó emberi sorsot tár fel. Kondor Lajos rajzai a kor hangulatát idézik.

Kossuth Zsuzsanna

A Kossuth család életébe már jóval a szabadságharc előtt beleszólt a történelem. Zsuzsanna, bátyja révén, egész fiatalon megismerkedett kora égető problémáival. Míg más fiatal lány bálozott, ő a Törvényhatósági Tudósítások kis szerkesztőségi szobájában Kossuth Lajos valóságos „titoknokaként” buzgólkodott. A szabadságharc idején mint a tábori kórházak főápolónője fáradhatatlanul járta az országot. Férje elvesztése csak rövid időre bénította meg, bátyja hívó szavára vállalta a nagy felelősséggel, sok gonddal járó feladatot. A világosi fegyverletétel után többször bebörtönözték, végül emigrálnia kellett. Brüsszelben, majd később New Yorkban, még betegen is ő gondoskodott családjáról. Az erős egyéniségeket a sors gyakran próbára teszi. Életében a legnagyobb tragédiát talán mégis az jelentette, hogy Kossuth sohasem bocsátotta meg a sikertelen Makk-féle összeesküvésben való részvételét, és Zsuzsannát tette érte felelőssé. A jellemükben oly sok hasonlatosságot mutató testvérpár kapcsolatának ábrázolása külön érdeme az életrajznak.

A három Róza

Amikor Jókai Mór az anyai átok ellenére feleségül vette Laborfalvi Rózát, annak már volt egy tizenharmadik évében lévő törvénytelen lánya, akit ugyancsak Rózának hívtak. Az új „Jókai” kisasszony szeszélyes, elkényeztetett gyermek volt, fiatal lány korában pedig makacs, fékezhetetlen teremtés. Az ő törvénytelen lánya a harmadik Róza, akit anyja halála után Laborfalvi kérésére Jókai örökbe fogadott. A harmadik Rózából Feszty Árpádnak, a körkép festőjének felesége lett. Laborfalvi halála után a házaspár együtt élt Jókaival. A harmonikus viszony akkor szakadt meg, amikor Jókai feleségül vette Nagy Bellát, a nála ötvennégy évvel fiatalabb színésznőt. Jókairól és a három Rózáról szól a népszerű írónőnek ez a nagyrészt ismeretlen életrajzi adatokat feltáró, de romantikus elemekben is bővelkedő igaz regénye.

A fejedelemasszony. Zrínyi Ilona élete

Mindnyájan őrzünk képet magunkban II. Rákóczi Ferenc anyjáról, Munkács várának hős védőjéről, Zrínyi Ilonáról. A régebbi életrajzok kissé idealizálták alakját, így igazi lénye, érző, vívódó személyisége ismeretlen maradt. Élete valóságos regény, de korának legtöbb asszonyával ellentétben nem sodródott az eseményekkel, hanem igyekezett irányítani. Céltudatos, határozott jellemének kialakulásában döntő szerepe volt családi környezetének: nagybátyját, a költő és hadvezér Zrínyi Miklóst tekintette eszményképének. Politikai meggondolásból lett I. Rákóczi Ferenc felesége, ez vitte őt a szelíd adriai tájról az ország zordabb, északkeleti részébe, először Zboróba, majd Munkácsra. Szervezői és vezető adottságai leginkább Munkács védelme során mutatkoztak meg, amikor második férjétől, Thököly Imrétől, a törökök oldalán harcoló kuruc királytól elszigetelten lelket tudott önteni embereibe, és három esztendőn át dacolt az osztrák túlerővel. De nemcsak politikus volt, hanem gyermekei érdekeit szem előtt tartó anya és szerelmes nő, hűséges feleség, a nélkülözéseket bátran, méltósággal tűrő, kora és talán az egész magyar történelem egyik legnagyszerűbb asszonya.

Kertész Erzsébet