A viktoriánus kor egyik legforradalmibb szellemiségű alakja 1828. április 13-án született gazdag földbirtokos lányaként. Apja társadalmi reformer volt és szerepe volt az 1832-es reformtörvény elfogadásában. Josephine-t inspirálta apja szellemisége. Élesen támadta korának álszent felfogását, fellépett a nők és gyerekek kiszolgáltatottsága, kihasználása ellen. Fiatalkorától élete végéig aktívan részt vett a feminista mozgalomban.  1852-ben férjhez ment George Butler tanfelügyelőhöz, aki hozzá hasonló elveket vallott. 1857-től Cheltenhamben éltek, ahol, miután hangoztatták rabszolgaságellenes nézeteiket, az előkelő társaság kiközösítette őket. 

1863-ban hatéves kislánya a szeme láttára meghalt, ezt a tragédiát sosem heverte ki. Bánatát jótékonysági munkába próbálta fojtani, ezért dologházi gondnok lett. Fontosnak tartotta a nők iskoláztatását, e téren Anne Jemima Clough munkatársa volt. 1867-ben létrehozták a North of England Council for Promoting the Higher Education of Women szervezetet, amelynek elnökévé választották. Tagja volt a Manchaster Society for Women's Suffrage szervezetnek is, 1868-ban, többek közt Lydia Becker mellett, a végrehajtó bizottság tagjai közé került. 1869-es, Women's Work and Women's Culture című könyvében a nők eltérő társadalmi szerepei mellett érvelt, kiváltva több feminista, például Emily Davies ellenérzéseit, aki az egyenlőség eszméjét vallotta. Butler azzal érvelt a nők szavazati joga mellett, hogy a nők mások, szerepük a gyengékről való gondoskodás, és ezáltal tudnának javítani a nemzet erkölcsein. 

Élesen kikelt a szexuális erkölcs kettős mércéje és a prostitúció ellen, a prostituáltakat a rendszer áldozatainak tekintette. Legfontosabb eredménye, hogy sikeres kampányt vezetett a  Contagious Diseases Act eltörléséért, amely kötelező (fájdalmas és megalázó) vizsgálatot írt elő a prostituált vagy prostitúcióval gyanúsított nők számára (Butler ezt egyenesen "surgical rape"-nek nevezte), és a nemi úton terjedő betegségekért egyedül rájuk hárította a felelősséget, békén hagyva az őket használó férfiakat. A hatóságok arra számítottak, hogy a tisztességes hölgyek, prűd neveltetésüknek hála, úgysem mernek majd tiltakozni - a négygyermekes, mélyen vallásos Mrs. Butler azonban alaposan meglepte őket. Nagy hatású szónok volt, szimpatizánsai mellett sokan akadtak olyanok is, akik megdöbbentek azon, hogy egy nő nyilvánosan felszólal, ráadásul szexuális természetű dolgokról. Ellenlábasai férjét zaklatták, hogy miért engedi a feleségének e tevékenységet, George Butler azonban végig támogatta Josephine munkáját.

Fontos tevékenységet fejtett ki a gyermekprostitúció ellen is. 1885-ben az Üdvhadsereg tag Florence Booth, valamint a Pall Mall Gazette újságírója, W. T. Stead társaságában kampányt indítottak az ún. "fehér rabszolgakereskedelem" ellen. A nyilvános botrány hatására a parlament 13-ról 16 évre emelte a beleegyezési korhatárt. 

1886-ra elérte, hogy a Contagious Diseases Act törvényt hatályon kívül helyezzék. Ezután beteg férjét gondozta. Később a Millicent Garrett Fawcett vezette National Union of Suffrage Societies (NUWSS) támogatója lett, azonban aktív szerepet idős kora miatt már nem tudott vállalni. 1906. december 30-án halt meg. 

Néhány munkája: 

• The Education and Employment of Women (1868);
• Women's Work and Women's Culture (1869);
• An Appeal to the People of England on the Recognition and Superintendence of Prostitution by Governments, by an English Mother;
• Personal Reminiscences of a Great Crusade (1896). 

Alexander Munro: Josephine Butler