2019

Láthatatlan ​nők – Így vesszük semmibe a népesség felét az adatokra épülő világban

Képzelj el egy olyan világot, ahol a mobilod nem fér el a kezedben; ahol az orvosod olyan gyógyszert ír fel neked, amely rosszat tesz a testednek; ahol rendszeresen előfordul, hogy a munkádat nem ismerik el eléggé. Ha ezek közül legalább az egyik ismerősen hangzik, nagy valószínűséggel nő vagy.
A Láthatatlan nők bemutatja, hogy ebben a többnyire férfiak által és férfiak számára tervezett világban szisztematikusan semmibe vesszük a népesség felét: feltárja a nemek közötti adatszakadékot, vagyis az ismereteinkben lévő hiányt, amely súlyos hatást gyakorol a nők életére.
Az újságíró Caroline Criado Perez a törvényhozástól a várostervezésig, az orvostudományi kutatásoktól a technológiai fejlesztésekig megdöbbentő történeteket és adatokat mutat be a világ minden tájáról. Az úttörő vállalkozásnak nevezhető Láthatatlan nők elolvasása után arra is más szemmel nézünk majd, amit magától értetődőnek tartottunk.

Add ide a 12 éves lányod, megkeresi a tartozásod

A testüket áruló gyerekek többségét saját rokonaik, ismerőseik küldik az utcára, és ez ellen a jelenlegi jogi környezetben a gyermekvédelem sem sokat tehet. Hétfőn három szakember beszélt az ELTE rendezvényén arról, hogyan válik egy gyerek emberkereskedelem áldozatává, és hogy miért a 14 éves, fogyatékos gyerekprostituáltat bünteti meg a rendőr, miközben szabadon elsétálhat az, aki kihasználta. Az emberkereskedelem áldozatait nehéz kimenekíteni ebből a csapdából, esélyt számukra a védett házak, a zárt intézmények és a bizalmukat elnyerni képes gondozók jelentenének.

Egyasszony

Egy fiatal vidéki lánynak a 80-as évek derekán mozgás- és értelmi sérült gyermeke született. Bántalmazó férje oldalán küzdött kitartóan a családja boldogságáért, de harca kudarcra volt ítélve
Azóta eltelt több mint harminc év, a lányból asszony lett, de nem sikerült feldolgoznia az átélteket. Ezért kezdett blogot írni, amit rövid időn belül százezrek olvastak.
Péterfy-Novák Éva története a veszteség utáni továbblépésről és az elfogadás folyamatáról szól egy olyan korban és közegben, mely sem a hibát beismerni, sem a mássággal együtt élni nem akar.
„Borzongtam, és nem tudtam letenni. Őszinte bátorsága erőt ad az élet elfogadásához.
Ez nem egy asszony sorsa, ez mindannyiunk sorsa!”
Jakupcsek Gabriella
„Egy férfiélet kevés megérteni a nőt, az anyaságot, a szeretettel vegyes vesződést, a törődésben való megsemmisülést. Számomra ez a történet arra hivatott, hogy ebben segítsen.”
Kiss Tibi
„Feldolgozhatatlannak vélt fájdalomról olyan regényt írni, amely az életet ünnepli, szinte lehetetlen feladat. Évának sikerült.”
Rácz Zsuzsa
„Ez a könyv hű tükre a valóságnak. Se letenni, se elfelejteni nem lehet.”
Mácsai Pál
Megyünk tovább, ruhát kell venni neki, szép, fehér ruhát. Az eladó kedves, kérdezi, hány éves a kislányuk? Hét, mondom neki, de kicsit sovány, nem szeret enni. Szép, fehér ruha, olyan, mint a menyasszonyi, állítólag ilyen illik. Az eladó viccel, hogy biztosan a legszebb lesz az ünnepségen. Ez nem kérdés, mondom, fasza kis ünnepség lesz. Kérdezi, hogy cipőt kérünk-e. Riadtan nézünk egymásra, kérünk? Bólintok. Hányas a lába? Nem tudom. Zsuzsi soha nem viselt cipőt. Azt sem tudom, hogy egy hétévesnek mekkora lába van. Uramisten, mit gondol majd ez a nő, milyen megveszekedett anya vagyok én, hogy nem tudom, hányas lába van a gyerekemnek?

Zaklatás után folyton úgy érzed, mintha le akarnál zuhanyozni

Néhány hónappal ezelőtt egy ismert egykori újságíró, Vári György az ügy érintettjeinek kifejezett kérése ellenére Facebook-oldalán nyilvánosan gyónta meg, hogy annak idején, fiatal tanárként két diákja ellen is szexuális visszaélést követett el. Nem sokkal később az egyik volt tanítvány a nyilvánosság elé állt, hogy tisztázza, a találgatásoknak megfelelően valóban ő az egyik áldozat, és hogy az áldozatok kiléte és a szenzáció helyett a megoldáskeresés irányába mozdítsa el a közbeszédet. Ő Kónya Klára független színházi író és rendező, aki ekkor már évek óta a történteket feldolgozó színházi előadásán dolgozott. Vele beszélgettünk. 

Pesti lányok, 1956

E tanulmánykötetben 66 nő szerepel, akik az 1956-os forradalom és szabadságharc idején egy-egy harcoló csoportban fegyverrel vagy vöröskeresztes tevékenységgel, élelemellátással, netán röpcédulák előállításával vettek részt a szabadságért és függetlenségért folytatott küzdelemben. Kevéssé ismert forradalmárok mellett olvashatunk itt híres nőkről is, mint Tóth Ilonáról, akiről jelenleg is élénk viták folynak, személyiségének értékelése már 1957 óta megosztja a közvéleményt. A kötet szereplői között találjuk Wittner Máriát is, akinek személye szintén éles vitákat vált ki.

Petíció az abortusz-szabadság megőrzéséért 1973 (1. rész)

A tanulmány tárgya a nagyrészt feledésbe merült, a nők abortusz-jogának megszigorítása ellen szervezett 1973-as petíció-akció. A szerző, maga is aktív résztvevő, rekonstruálja a petíció történetét a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltár (ÁBTL) kutatók számára rendelkezésre álló dokumentumai, a Blinken OSA Archívumban található dokumentumok, valamint a petíció-akció 19 résztvevőjével készített interjúk felhasználásával. Az interjúk legépelt formában a Blinken OSA Archívumban olvashatók (HU OSA 432, Körösi Zsuzsa interjúgyűjteménye). Az alábbi cikk az I. rész. Felvázolja a Magyar Népi Demokrácia népességpolitikáját, annak konzervatív fejlődését 1956 és 1973 között, amely represszív politikai kontextusban a nők abortusz-jogának megszigorításához és azt megelőzően a petíció szervezéséhez vezetett. A II.rész, amely a 2020 őszi számban fog megjelenni, az interjúkban elhangzottakra épül. Három fő kérdésre ad választ az interjúalanyok véleményének tükrében: Mit jelentett a „szabad” abortusz a nők és férfiak számára 1956 és 1973 között? Mik a petíció ideológiai gyökerei, és a szervezésében résztvevők motivációi? Milyen szankciókkal válaszolt a hatalom a petíció-akciót követő évben?

A részlet látványa – Társadalmi nemek és nyelvi formák

A kötetbe válogatott szövegek arra tesznek kísérletet, hogy a társadalmi nemi megközelítésmódot érvényesítsék a filozófia, az irodalom, a társadalom- és kultúrakutatás területén. A huszadik század közepétől a nyelvre irányuló tudományos figyelem nyomán eltűnt annak korábban magától értetődőnek tekintett áttetszősége, és egyre inkább teret nyert a nyelvi intranszparencia elképzelése. De az, hogy ki, mikor és miről beszélhet, felveti az autoritás, a jelentőség, végső soron a hatalom kérdését is, így a nyelvi reprezentáció formái olyan jelentést és rendet generálnak, amelyek létrehozzák, illetve megerősítik az uralom mintázatait.
Az itt bemutatott tudásformák különbözőképpen teszik lehetővé, hogy a társadalmi nemi jellegről beszéljünk, hiszen eltérő bennük az univerzális humanizmusnak álcázott maszkulin hegemónia módozata is. Ennek nyomán elkerülhetetlen a nézőpontok, beszédmódok, kritikai gyakorlatok közötti időnkénti váltás, amely szükségképpen és vállaltan heterogén teoretikusi álláspontot eredményez. A könyv egészére azonban érvényes az a hermeneutikai felismerés, hogy valamit akkor értünk meg jó eséllyel, ha az értelmezés lehetőségét a megértési folyamat részeként találjuk meg.