2015 Archívum - Oldal 2 a 2-ből

A nők reprodukciós jogai

Simone de Beauvoir A második nem című, feminista alapművé lett könyvé- ben (1949) úgy érvel, hogy míg a férfi teljes összhangban van a testével, és reprodukciós tevékenysége az önmegvalósítását nem akadályozza, a nő viszonya saját testéhez ambivalens: autonóm törekvéseit ugyanis gátolja az ún. fajnak való kiszolgáltatottság – pl. a menstruációs görcsök, a szakadatlan teherbeesés, illetve az attól való félelem; a menopauza, melyek részben elidegenítik a saját testétől. „Teljes alávetettsége a fajfenntartási funkcióknak volt az oka annak, hogy az emberi történelem kezdetén a nő kénytelen volt lemondani a világ alakításáról és beérni a ház körüli munkákkal”– írja.
A gyermektelen Beauvoirt később sok kritika érte még feminista kö- rökből is e ridegnek tűnő megközelítése miatt, pedig a gondolatmenetét – elutasítva a biológiai determinációt – azzal zárja, hogy az, hogy a nőt mennyiben vetik vissza a teste reprodukciós funkcióival járó korlátok, attól függ, hogy a társadalom mennyi jelentőséget tulajdonít ezeknek, és mennyiben hajlandó ezeket a terheket a nő válláról levenni. „Aszerint, hogy milyen egészségügyi feltételek közt zajlik le a terhesség és a szülés, lesz nagyobb vagy kisebb a faj hatalma a nő felett” – mondja például.
A biztonságos szülés, a szülés közben átélt fájdalom csillapítása, az anyai halandóság csökkentése, a természetes körülmények között, azaz fogamzásgátlás nélkül létrejövő gyerekszám korlátozása nemcsak a nők legalapvetőbb jogait érintik (élethez, testi épséghez, emberi méltósághoz való jog), hanem emancipációjukban is kulcsszerepet játszanak.

Feminista irodalomszemlélet

Műfaj? Írásmód? témák? – kérdezi Bán zsófia nőirodalom, mi az? című írásában. Véleménye szerint, ahogyan nem beszélhetünk férfiirodalomról, hanem egyes, ilyen-olyan írókról, úgy női irodalomról sem, mert a műbe ütközünk. „a nők-írta irodalom kérdése a nyugalomé: hogy izgágaság nélkül, életünk egyensúlyi pontjában állva bírjuk elviselni a nemünket. alázat és gőg nélkül. Csak lenni. Írni.” Valóban elég lenne ennyi ahhoz, hogy a nőt egyenrangú íróként értékeljék és bekerüljön az irodalmi kánonba? Hogy „elviselje” a nemét, és egyszerűen csak írjon? miért nem természetes, hogy a nők ott vannak a művészetben, az irodalomban? Szükség van-e arra, hogy külön tárgyaljuk a nőirodalmat és a nőírókat, hiszen ezzel marginalizáljuk a témát.

Másként gondolkoznak-e a nők?

A feminista mozgalom különféle irányzatai a 20. század második felében azt követelték, hogy a döntéshozó pozíciókban – legyenek azok politikaiak vagy gazdaságiak – nagyobb számban képviseltethessék magukat a nők. ez a küzdelem ma is folyik, még ha harcosai kissé fáradtak is már, és bizonyos fokig megelégedtek a részleges sikerekkel. Szlovákiában mindez inkább kezdeti stádiumban van: a feminizmus és az a nyilvánosan deklarált igyekezet, hogy a nők bekerüljenek a közéletbe, egyaránt. a nők nagyobb számú jelenléte nem csupán a nemi igazságosság magasabb szintjét hivatott meghozni, hanem megváltoztathatja azt a módot is, ahogyan a dönté- sek megszületnek, illetve ahogy kiválasztásra kerül az, amiről dönteni kell. a nőktől új, és főleg más megközelítést várunk. női megközelítést.

Médiavalóság – a média szerepe a nemi viselkedés alakításában

A média mint véleményformáló tényező
A 20. század elején, a nyomtatott média térhódítása, később pedig, az 50- 60-as években a televíziózás elterjedése folytán sokan attól tartottak, hogy a média hatalma beláthatatlan következményekkel lesz az emberek viselkedésére. megjelenésétől kezdve, de főként a két világháború közti idő- szaktól fogva a társadalomtudományok egyes irányzatai, a pszichológia, a szociológia, később a médiakutatási irányzatok különféle szempontból tanulmányozták a különféle médiák hatását. A média hatását tekintve elsősorban szociálpszichológiai effektusokról beszélhetünk, vagyis az egyes műsorok és a reklámok egyenes hatásáról az ember viselkedésére. a médiaközlésekkel kapcsolatos kutatások egyik hipotézise, hogy az emberek elsősorban a saját meggyőződésük és véleményük megerősítését várják el a médiától, ezért az ennek nem megfelelő közléseket, állításokat nem fogadják be. más felvetés szerint viszont a kutatások arra is rámutatnak, hogy sok médiafogyasztó kritikátlanul, valóságként fogadja el, amit a média tálal neki. Így van ez a másokról alkotott véleményünk esetében is. a társadalom értékrendjével kapcsolatban hoszszútávú hatásról is beszámolnak a kutatók, a média másodlagos szoci- álpszichológiai hatásáról. ide tartoznak például a politikai, társadalmi elrendezésre vonatkozó hatások.

Híres nők a magyar történelemben

Királynők, királynék, fejedelemasszonyok, politikusok feleségei, színésznők, írók, költők szerepelnek a kötetben. Olyanok, akik életútja a magyar vagy a szomszéd népek történelmével érintkezett, összefonódott. Az életrajzi részeket a női léthez kapcsolódó források, levelek, naplórészletek és egyéb anyagok gazdagítják. A fordulatos életrajzokat érdekes művelődéstörténeti elemek teszik még színesebbé és élőbbé.

Gender dichotómia a szexuálsi öröm diskurzusaiban

Az iskolai szexuális nevelés és a középiskolások szexualitásról szóló diskurzusaiban több olyan elemet, témát találhatunk, amelyek szerepet játszanak a társadalmi nemi (gender), etnikai és társadalmi osztály-identitás diskurzív konstruálásában. Ebben a tanulmányban arra keresem a választ, hogy a nemi öröm diskurzusai hogyan jelennek meg a szexuális nevelés tantárgyat oktató védőnő és a diákok szexről való beszédmódjában, és miként konstruálnak ezek a beszédmódok különbségeket a nemek között. Három ilyen beszédmódot vizsgálok: a nemi öröm „természetes” és „tanult” jellegének kettősségét; a szexuális tevékenységekről, illetve az örömszerzés módjáról való beszéd nemek közti különbségeit; valamint a szexhez, illetve szexuális partnerekhez való hozzáférés kettős mércéjét. Ez a három beszédmód fontos eleme a tizenévesek szexualitáshoz való viszonyának, és ezen keresztül a nemek közti dichotómia megkonstruálásának és fenntartásának. Az elemzéshez egy budapesti középiskolában 2009 és 2011 között gyűjtött anyagokat használok fel; diákokkal készített 3–4 fős csoportos interjúk és az iskolai védőnővel készített interjú átiratán, valamint a szexuális felvilágosító órákról készített hangfelvételek és feljegyzéseim szövegein végzek kvalitatív diskurzus-elemzést.

Kis aljasságaink, amiket elkövetünk, mielőtt meghalunk

„Néhány hónappal ezelőtt, a pannonhalmi zaklatásos ügyek nyilvánosságra kerülése után megkereste az Üvegplafont egy értelmiségi körökben ismert férfi, és azt mondta, gyónni akar, nyilvánosságra akarja hozni, hogy kezdő tanárként, sok évvel ezelőtt mit tett két tanítványával. A nevét is adta volna a történethez, hogy ezzel példát mutasson másoknak: így is szembe lehet nézni a múlttal. A története azonban kicsit furcsa volt; egy vallomás volt, ami semmi olyat nem gyónt meg, amit meg kellene gyónni. Egy felnőtt és két majdnem felnőtt ember konszenzuális szexuális viszonyáról szólt, egy csúnya szakítással és a felnőtt fél részéről némi felelőtlenséggel. Ezért aztán megkerestük a volt tanítványokat is, akik egy egészen más történetet meséltek el a kamaszlányos álmodozásról, az ezzel durván visszaélő, csak évek alatt begyógyuló sebeket ejtő férfiról, és az intézményről, ahol a tanárok csak egy félmosollyal reagáltak, ha egy társuk szerelmet vallott egy diáknak.”
“Nekem 10 évembe telt, hogy megértsem, a nemi erőszak nem csak az, ami sötét sikátorokban, idegen emberek között történik, hanem az is erőszak volt, ami velem történt. Nem várok ezért bocsánatkérést a volt tanáromtól, nem tudna olyat mondani, amitől nekem jobb lesz. Az egyetlen dolog, ami segítene, ha tudnám, hogy ez más lányokkal nem fog megtörténni, vagy ha mégis, akkor nem 10 évükbe fog kerülni, amíg megértik, mi történt velük” – mondta Emma.
„A témával foglalkozó szakemberek szerint az erőszak elkövetőjének a tudatállapotát úgy kell elképzelni, mint egy sofőrét, aki áthajt a piroson: pontosan tudja, hogy amit tesz, az nem helyes és kockázatos, és ha csak félig-meddig tudatosan is, de felméri a cselekedetével járó kockázatokat. Ha pedig elég nagy a kockázat – például mert jön valaki a kereszteződésben –, akkor eláll a szándékától.”
„Talán Laura és Emma története is egészen máshogy alakul, ha a gimnázium tanári kara nem egy ártalmatlan és ártatlan szerelmi történetként tekint arra, ami András és a lányok között volt. Azt mindhárman elmondták, hogy beszéltek a történetről az iskola más tanáraival, de senkinek nem jutott eszébe figyelmeztetni a lányokat, vagy felelősségre vonni Andrást, amiért átlépett egy bizonyos határt. Ennek az egyik oka az lehet, hogy – ahogyan azt az összes forrásunk megerősítette – az iskolában nyílt titkok voltak, és a mai napig azok a tanár-diák viszonyok.”

Míg a halál el nem választ: az Attila úti gyerekgyilkosság tanulságairól

2015. január 17-én tragikus hír rázta meg Magyarországot: volt élettársa Attila úti lakásának 4. emeleti körfolyosójáról egy 44 éves férfi az udvarra dobta közös, 6 hónapos kisfiukat, majd utánaugrott.
Mindketten azonnal meghaltak, az anya sokkos állapotba került. Hamarosan kiderült, hogy a férfit mindössze hat nappal korábban engedték szabadon az előzetes letartóztatásból, miután a bíróság épp volt partnere sérelmére elkövetett zaklatás miatt bűnösnek találta, és egy év fogházbüntetésre ítélte, amit két évre felfüggesztett. O. Györgyöt azért ítélték el, mert 2014 decemberében egyszer már megkísérelte az ablakon kidobni a gyereket, de a lakásban tartózkodó nagymamának sikerült a kicsit kitépnie a kezei közül. Emiatt vették a férfit őrizetbe, majd helyezték előzetes letartóztatásba, ami a január 10-i ítélethirdetésig állt fenn. Az ítéletről a híradások alapján annyit tudtunk meg, hogy a kirendelt igazságügyi elmeorvos szakértő nem talált kóros elmeállapotra utaló jelet a férfinél, beszámítási képességét nem minősítette korlátozottnak, s a bíróság csak indulatvezérelt személyisége miatt rendelt el indulatkezelési tréninget számára. A bíró az anyát kifejezetten felszólította arra, hogy biztosítsa az apai kapcsolattartást volt élettársa számára, vagyis engedje őt be a lakásba.

Feminista politika

A szöveg bell hooks Feminism is for everybody. Passionate Politics című kötetének első fejezete.
„A feminista mozgalom már a kezdetektől polarizált volt. A reformokat propagálók a nemek közti egyenlőséget hangsúlyozták. A forradalmi gondolkodók azonban nem csupán a meglévő struktúrán akartak módosítani, annak érdekében, hogy a nőknek több joga legyen. Mi át akartuk alakítani azt a rendszert, véget akartunk vetni a patriarchátusnak és a szexizmusnak. Mivel a patriarchális tömegmédia nem volt érdekelt egy forradalmibb koncepció bemutatásában, ez a fajta elképzelés soha nem kapott figyelmet a mainstream sajtóban. A „nők felszabadításával” fémjelzett gondolkodásmódot foglyul ejtette és még ma is fogva tartja az a nyilvánosan elterjedt elképzelés, amely olyan nőket reprezentál, akik azt szeretnék, ami a férfiaknak már megadatott. Ezt az elképzelést pedig könnyebb volt megvalósítani. Nemzetünk gazdaságában bekövetkező olyan változások, mint a gazdasági válság, a munkahelyek elvesztése stb., lehetővé tették, hogy széles körben elfogadottá váljon a nemek közti egyenlőség elismerése a munkaerőpiacon.
A rasszizmus realitásából kiindulva logikusnak tűnt, hogy a fehér férfiak talán azért voltak sokkal készségesebbek, amikor a nők jogainak megadásáról volt szó, mert ezzel valójában a fehér szupremácia fenntartását is szolgálták. Nem felejthetjük el, hogy a fehér nők a polgárjogok megadása után kezdtek több szabadságjogot követelni maguknak. Pontosan akkor, amikor a faji megkülönböztetés véget ért, és a feketék – főként férfiak – a fehér férfiakkal egyenlők lehettek volna a munkaerőpiacon. Az a fajta, reformokat propagáló feminista gondolkodás, amely arra helyezte a hangsúlyt, hogy egyenlő jogokat követeljen a munkaerőpiacon, beárnyékolta a korabeli feminizmus radikális alapjait, amely legalább annyira követelt reformokat, mint amennyire társadalmunk teljes újrastrukturálását is, annak érdekében, hogy az alapvetően szexizmus-ellenes legyen.”

Feminista új hullám

E kötetben a feminizmus nagyon sokrétű legújabb hullámának bemutatásával foglalkozunk, ezen belül is a radikális baloldali mozgalmakkal kapcsolatot tartó marxista hagyományú feminizmussal. Szerzőink újságírók, filozófusok, szociológusok, politológusok, tanárok férfiak és nők, külföldiek és magyarok – akiknek egyetlen közös ismérve, hogy magukénak vallják a radikális, baloldali, haladó eszmeiségű feminista mozgalmak ideológiáját és követeléseit. Sőt, némelyikük nőmozgalmi aktivistaként, élharcosként tevékenykedik.