Lányok útja a műszaki diplomáig – Középiskolai és felsőoktatási esélyek és nemi különbségek a műszaki pályaválasztás területén. pp.: 15-213
„Jeanette Wintersont olvasni annyi, mint szeretni őt. Ez a szilaj, elragadóan különös brit írónő szokatlan őszinteséggel vall magáról önéletrajzi könyvében.” O, The Oprah Magazine
„A szikrázó humorú Miért lennél boldog, ha lehetsz normális? nemcsak az örökbefogadás érzelmi örökségét dolgozza föl sokoldalúan, hanem helyet kap benne az az üdítő felismerés is, hogy az életet megérteni ugyanolyan nehéz, mint megélni.” Entertainment Weekly
Amikor Jeanette tizenhat évesen elmegy otthonról, mert szerelmes lesz egy másik lányba, örökbe fogadó anyja, Mrs. Winterson csak annyit kérdez tőle: „Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?”
Winterson azonban nem mond le a boldogságról, hanem keresi egy életen át – erről szól ez a mulatságos, szellemes, hol dühödt indulattal, hol lelkesedéssel megírt történet, amely nem más, mint az igazság, a világszerte népszerű Jeanette Winterson életének története.
Caitlin Moran meghökkentő és merész: nem lehet szó nélkül elmenni mellette. Ami a szívén, az a száján: nem fél attól, hogy a legkínosabb kérdéseket feszegesse, s hogy nevén nevezze a dolgokat. Azt vallja, ha megosztjuk másokkal nőiességünk sötét, sokáig rejtett titkait, felszabadulunk. Ráadásként pedig mindeközben nagyszerűen szórakozhatunk is. Könyve Nagy-Britanniában heteken át szerepelt az eladási listák élén, tizenhat országban jelent meg, és kb. 400 ezer példány kelt el belőle.
A Hogyan legyünk tökös csajok egyszerre memoár és önsegítő mű. Igaz, nem a klasszikus fajtából. Pimasz, vállaltan szexista és arcpirítóan őszinte: Caitlin saját élményeiből építkezett, s – valljuk be – volt miből. Első menstruáció, önkielégítés, pornófogyasztás, egy duci lány plátói szerelme a menő fiú iránt, a szüzesség elvesztése, abortusz: minden nővel megtörténik vagy megtörténhet, de messze nem mindenki beszél róla. Moran kendőzetlenül ír minderről.
Mindazok, akik értékelik a szókimondást és a fanyar humort, akik kíváncsiak arra, mitől nő manapság a nő, s akik készek arra, hogy nevessenek az őket körülvevő világon és persze mindenekelőtt önmagukon, azok értékelni fogják ezt a vidám és könnyedségével együtt mégis elgondolkodtató könyvet.
A holokausztról és a zsidó sorsról korábban többnyire férfiak írtak, és mi, olvasók sokáig azt gondoltuk, hogy a férfiak elbeszélése egyben az „általános emberit” is kifejezik. Az elmúlt években azonban a női kutatók is, és olvasók is érdeklődni kezdtek a női történetek iránt, mivel a nők másképpen emlékeznek és mesélnek. „Elmeséletlen történeteink” hangot adnak a korábban hallgatásra ítélt nőknek – egyben pontosabbá és sokrétűbbé teszik a zsidó múltról való tudásunkat.
A „Sós kávé – Elmeséletlen női történetek” megjelenése (2007 , angol 2007. német 2010), és a könyv nemzetközi sikere után felmerült az igény az elbeszélők és az olvasók részéről egyaránt, hogy az antológia folytatódjon.
A zsidó nők személyes történeteinek az újabb gyűjteménye az anya-lány-nővér kapcsolatokra és a női barátságra fókuszál.
Az összegyűjtött történetek egy része a holokauszt túlélők „élményeit” meséli el, más történetek pedig a túlélők gyerekeinek a sajátos élettapasztalatairól szól.
