2013 Archívum - Oldal 2 a 3-ből

Ikeranya

Mit jelent életet adni és mit jelent a világra jönni? Kiss Noémi különleges könyve magzatpróza. Az elbeszélések, monológok, jegyzetek és töprengések ritmikus sorozata a szülés-születés folyamatát járja végig a mesterséges megtermékenyítéstől a vajúdáson át az első születésnapig. Hol az anya, hol pedig az ikerpár szemszögéből bontakoznak ki a szuggesztív történetek. A könyv egyszerre számol be a szülés élettani valóságáról és spirituális csodájáról, az anyaszült meztelenség állapotáról és a világba érkezés számtalan kalandjáról. A várakozás és a kiszolgáltatottság stációit ugyanúgy megismerhetjük belőle, mint a közös nyelv keresés keserves-gyönyörűséges pillanatait. Az én és a te mellett kozmikus-banális módon megszületik a mi. A szerző közkedvelt blogjából született szöveg felszabadító olvasmány, amely a terhesség és gyermeknevelés megannyi tabujával foglalkozik.

Jessie Lamb testamentuma

Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse?
Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét?
A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen.
A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra.

Rendszerváltó nők

Miért kezdtek bele? Miért kezdtek bele a könyvben megszólaltatott nők a politizálásba? – kérdezi bevezetőjében a szerző. Én inkább azt kérdezném: miért ne kezdtek volna bele? A rendszerváltás utáni korszak elhallgatott, de legalábbis sokak számára ismeretlen történeteit olvasva arra gondolok, milyen jó lenne, ha végre eljuthatnánk annak elfogadásához, hogy nők, és férfiak egyaránt elidegeníthetetlen joga a közélet bármely szintjén jelen lenni. Ehhez elsősorban nem a nőknek kell megváltozniuk. Egy többé-kevésbé teljes demokráciáról ne is álmodjunk, ha ezt nem értjük meg. – (Lakner Zoltán)
Hiánypótló, egyedülállóan izgalmas interjúkat olvashatunk ebben a könyvben azokkal, akik elhitték, sőt tenni akartak azért, hogy 1989 demokráciája azt is jelentse: a nők egyenrangú állampolgárok és beleszólásuk lehet életük alakításába. Hogyan bizonyult ez a hit illúziónak, milyen nehézségekkel kellett a politizáló nőknek szembenézniük saját és más pártok tagjai részéről a női esélyegyenlőség megvalósítására tett kísérleteik során, és a kudarcok ellenére hogyan építették fel életüket a politikán kívül – erről szólnak a kötet sokszor szomorkásan végződő de példát adó történetei. Kötelező olvasmány mindenkinek, aki még hisz a 3. magyar köztársaság alapító eszméjében, az egyenlőségben, és tenni is akar érte. – (Pető Andrea)

Hollókisasszony

Szellemes, fanyar humorú, gótikus stílusú, gyönyörűen illusztrált könyv egy lányról, aki a holló és a postás szerelméből fogant, és akinek idővel szűkös lesz az emberi test, ezért szárnyakat szeretne. Felnőtteknek írt történet a kirekesztettségről, a szabadság utáni örök vágyról, a határtalan szerelemről és a szeretet erejéről, mindez a világszerte népszerű Az időutazó felesége írónőjétől. Igazi irodalmi és képzőművészeti csemege, féltve őrzött, életünket végigkísérő meséink polcán a helye.

„Ti ezt tényleg komolyan gondoltátok?” : Nők és a műszaki felsőoktatás

Ti ezt tényleg komolyan gondoltátok? : Nők és a műszaki felsőoktatás

Szegény anyám, ha látnám

Sándor Erzsi 1956-ban született Budapesten. Tizennégy évig volt színész Miskolcon és Kecskeméten, tizennyolc évig volt a Magyar Rádió szerkesztője. Többnyire újságíró. Közben pedig anya nehezített terepen. Erről szól a könyv.
Nem tudom, hogyan kell sérült gyereket nevelni. A tapasztalatok levonására nekem mindössze egy vak fiú adatott. Nem tudtam, jó-e az út, amin járok, azt sem, hová tart, vezet-e egyáltalán valahová. Csak azt tudtam, hogy a cső végén egy szabad, bátor, önálló srácnak kell majd kijönnie, és azt akartam, hogy ebbe senki se rokkanjon bele. Annak, hogy megírtam ezt a könyvet biztosan van valami értelme. Talán csak annyi, hogy valaki belekapaszkodik az egyik mondatába, esetleg néhány percre megnyugszik, netán megérti, hogy mások is félnek, és senki sincs biztonságban. Szerintem nincsenek jó megoldások, csak ösztönös próbálkozások, hogy ne csak kibírjuk, de jól is érezzük magunkat a bőrünkben. Ennél sokkal bonyolultabb programban nem tudok hinni. Mindenesetre szabadon kísérletezhetünk, hiszen csak az életünkről van szó.
Azt hiszem, rengeteg módja van annak, hogy egy szülő alkalmatlanná tegye a gyerekét az életre. Az egyik legpokolibb az, ha nem nézünk szembe az adottságainkkal és a tényekkel. Illúzióba ringatni egy gyereket csak azért, mert mi magunk nem vagyunk képesek elviselni a bizonyosság terhét, jelentős bűn.

Dobd be magad – Nők több szerepben

Miért nincs több női vezető? Miért sikeresebbek a férfiak?
Sheryl Sandberg nem vitatja a társadalmi korlátok szerepét, de önkritikusan elemzi, hogyan korlátozzák a nők, akarva-akaratlan, maguk is karrierjüket. Sheryl nyíltsága és őszintesége mindannyiunk számára tanulsággal szolgál. Célja, hogy átírja az eddigi közbeszéd forgatókönyvét:
Ne arról beszéljünk, mit nem tehetnek meg a nők, hanem arról, mi mindenre képesek!

Örökbecsű limlom

Az Örökbecsű limlom minden eddiginél összetettebb képet nyújt Ljudmila Ulickaja ön- és világszemléletéről, élet- és művészetfilozófiájáról. A műfajilag is sokszínű kötetben az orosz írónő szinte az összes olyan dologról beszél, ami foglalkoztatta valaha. A személyesebb szövegekben, illetve a vele készült és a kötetbe beválogatott interjúkban kendőzetlen őszinteséggel fogalmaz magánéletéről, pályafutásáról. Megtudhatjuk, hogy a családi környezettől kezdve az olvasmányélményekig mi formálta leginkább a személyiségét. Miként azt is, milyen véleménnyel van a család, szerelem, házasság, barátság fogalmáról és megvalósulási formáiról. A társadalmi kérdésekben is bátran foglal állást. Így derül rá fény, mit gondol a nők társadalomban betöltött szerepéről, a politikáról, az állami és egyházi ideológiákról, vagy éppen a világ működését meghatározó gazdasági rendszerekről. Esszéiben, művészeti írásaiban pedig főként a kifogyhatatlanul gazdag orosz kultúra legfontosabb kérdéseiről beszél. Mindezt a tőle megszokott közvetlenséggel és nyíltsággal tárja olvasói elé.

Akvárium

„Ebben a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium.
Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, „hétköznapi katarzissal” tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát.”

Tiltott nyelv

A Kossuth-díjas költő gazdag tónusú lírájának minden hangja megszólal ebben a gyönyörű kötetben. Tisztelgés a mesterek előtt, egy haldokló rokon búcsúztatása, álomversek, vallomások Kalkuttai Szent Teréz bőrébe bújva – életteli arcok és álarcok, amelyek sosem merevednek halotti maszkká, s mindeközben leheletfinom humor és irónia oldja az elégikus hangvételt.
„Két vonását emelném ki: hangjának tisztaságát s egyfajta tétovaságát, mely azonban végül sose hagyja eltéríteni magát, s épp bolyongó, kereső célba találásával, megérkezéseivel tölti be sajátos feladatát, térképezi fel a számára rendelt tájakat, másokénál talán omlékonyabb külső és belső vidékeit” – írta Takács Zsuzsa első verseiről Pilinszky János. Most is igen találó ez a jellemzés, de közben érezzük a megtett út minden tapasztalatát, súlyát és örömét.