2013 Archívum - Nőkért Egyesület

Lehet-e jó apa a bántalmazó? A partnerbántalmazás hatása a szülő-gyermek kapcsolatra

Nemcsak a szakembereket, hanem az egész társadalmat érintő kérdés az, hogyan kell szabályozni a partnerüket bántalmazó szülők kapcsolattartását gyerekükkel, hogy az ne vezessen a gyerek felépülése szempontjából kulcsfontosságú anya-gyerek kapcsolat sérüléséhez.
A szerzők több évtizede dolgoznak bántalmazókkal foglalkozó csoportokkal, illetve bíróság által kirendelt szakértőként gyerekelhelyezésért, szülői felügyeleti jogért és kapcsolattartásért indított eljárásokban. Az ezekre vonatkozó szakirodalmat és saját, több mint 2000 partnerbántalmazási esetre kiterjedő tapasztalatukat összegzik ebben a könyvben.
Árnyalt képet nyújtanak a bántalmazók viselkedéséről, gondolkodásmódjáról és értékrendjéről, arról, hogy a partnerbántalmazás hogyan rombolja a családot, illetve hogyan függ össze a gyerekbántalmazás, többek között az incesztus és az elhanyagolás veszélyével. Ajánlásaik alapján a kirendelt szakértők, hatóságok, jogászok, felügyelt kapcsolattartást kínáló szolgáltatók, a gyerekekkel és szüleikkel foglalkozó mentálhigiénés szakemberek felmérhetik, hogy a partnerbántalmazó mennyire veszélyes a gyerekre.

Bűn vagy bűnhődés – Vallomás egy traumáról és a terápiáról (és a kivezető útról)

„Megrázó trauma és egy egész életet megváltoztató terápia története a Bűn vagy bűnhődés. Egy negyvenkét éves nő kíméletlenül őszinte vallomása ez, amelyben elmeséli, hogyan lett hatéves korában szexuális abúzus áldozata.
A viszony (szerk. megj.: engem rohadtul zavar az ajánlóban e kontextusban a „viszony” szó használata AR) – amely közte és az unokatestvére között éveken át tartott – titokban maradt a család előtt, a lány – később asszony – senkinek sem beszélt a traumáról. Véletlenül jutott el pszichológushoz, ahová az ötéves lányát vitte, aki szorongani kezdett, és nem akart óvodába menni. Ám a pszichológusnő néhány beszélgetés után az anyának javasolt terápiát, amely négy és fél évig tartott. A terápia története egyben Anoni Mara életének történetét, a feloldozás keresését tárja elénk. Hosszú és fájdalmas út vezetett el odáig, hogy újra tudja építeni mindazt, amit a gyermekkori abúzus az életében lerombolt.”

Ezt is el

Az év egyik legjobban várt könyvében a közéleti témákra reagáló, a magyar költészeti hagyományt játékosan használó, szociálisan érzékeny verseket olvashatunk. Berzsenyi-remix és József Attila-rap.

Megszámolt babák

„Czapáry Veronika regényében a babák nem Meseország idilli játékai, hanem a rémület és a kiszolgáltatottság ellen menedéket kínáló szövetségesek egy kislány mindennapjaiban. A gyereket a családi erőszak, részvétlenség és a szülői aberráció a kényszeresség és önpusztítás felé sodorja, személyiségvesztéssel fenyegeti. Múló évei összemosódnak, kamaszkora végéig szinte egy helyben kavarog az idő.”

Nemek között

A kötet Borgos Anna pszichológus, nőtörténész elmúlt 8-10 évben született nőirodalmi, nőtörténeti és szexuális kisebbségekkel kapcsolatos tanulmányaiból közöl válogatást. Az eddig csak folyóiratban vagy különálló tanulmánykötetekben olvasható szövegek egy kötetbe gyűjtve egymással is párbeszédbe lépő, összefüggő képpé állnak össze, kirajzolva a huszadik századelő irodalom- és társadalomtörténetének egy jellegzetes szeletét.
„Milyen tüneteket produkáltak a huszadik század eleji hisztériás betegek és orvosaik?
Kinek az önéletrajzát írta meg Gertrude Stein?
Hogyan viszonyultak a szexualitáshoz Erdős Renée, Török Sophie vagy Lux Terka regényhősnői?
Milyen történeteket hordoznak Csáth Géza és Jónás Olga, Hatvany Lajos és Kovács Júlia, Bródy Sándor és Fehér Judit kapcsolatai és művei?
Mik voltak a századelőn a női testkultúra új útjai?
Hogyan jelent meg Vay Sándor/Sarolta a korabeli irodalmi és pszichiátriai diskurzusban?
Hogyan ábrázolta a leszbikusságot a háború előtti orvosi irodalom?
Hol helyezhető el a biszexualitás a jelenkori szexuális identitások között?
Vannak-e jellemző sajátosságai a kétanyás családoknak?
Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Borgos Anna új könyve, mely az elmúlt évek szerteágazó kutatómunkájának termése.”

A házikedvenc

Egy varázslatos villában él Bori néni, az önző, csak a külsőségekkel foglalkozó öregasszony, aki pénzének számolgatásával és állandó udvarlóival szórakoztatja magát. A tetőtéri tündéri kis manzárd már egy ideje üresen áll, senki nem akarja kivenni: a pletykák szerint ugyanis, aki ide beköltözik, arra csúfos vég vár. Most mégis jelentkezik egy harminc körüli, gyámoltalan, kedves lány, Orsi, hogy cicájával, Rigóval együtt kivenné a lakást. Le is csap rá Bori néni, könnyen meggyőzi, hogy ezt a kis fészket neki találták ki. Ám rögvest a beköltözés után jönnek az első baljós jelek: recseg-ropog az építmény, s a lefolyóból rejtélyes hajcsomók kerülnek elő… Sorra vonulnak fel a szürreális szereplők, és kezdetét veszi a még szürreálisabb helyzetek egymásutánja. Csak bízhatunk abban, hogy végül minden jóra fordul, mint a mesében…

12 nő voltam

12 nő voltam.
Egy – aki egy eszkimóhoz megy feleségül
Kettő – aki az űrben akart csókolózni…
Három – akit legjobb barátnője meggyilkolásával vádolnak
Négy – aki a BudapestPárizs járaton lefogy 25 kilót
Öt – aki bemártja, azt, akit a legjobban szeret
Hat – aki újra találkozik 12 élettel korábbi karmikus szerelmével
Hét – aki tud nemet mondani
Nyolc – aki egy orosz bankárba zúg bele Szentpéterváron
Kilenc – aki egy hétig állt mozdulatlanul tütüben
Tíz – akinek rendőr volt az apja
Tizenegy – akinek négy anyja volt, de egyik se vallja be melyikük szülte
Tizenkettő – aki egy széthasított fejű férfit szeretett.

Nőket néző képek

„A rendhagyó kötetben a költő különböző korokban élő, különböző nációjú, életkorú, szellemi és lelki adottságú, más és más problémákkal küzdő nőknek adja kölcsön a hangját, hogy vallhassanak arról, mikor és hol mit jelenthet, jelenthetett nőként élni.
A 48 fiktív szerző a „nőnek lenn” igen sok verzióját jeleníti meg, a szokványostól a szélsőségesig. Van köztük ötéves lányka Nagykovácsiból, önérzetes idős iparmágnás hölgy a két háború közti Németországból, a celebvilágot megtagadó brit punk-énekesnő, a kistestvéreit a holtak szellemétől óvó mexikói nagylány, gyilkos unalomban élő alabamai háziasszony, mégsem az apácasorsot választó középkori francia nemes kisasszony, megháborodott elméjű világháborús özvegy, akaratos kis exrabszolganő az Indiai-óceán szigetvilágából, extravagáns bécsi jelmeztervező, a netbe belevesző amerikai szájberlány – és még sokan mások. Ezt a tarka nőgyülekezetet nem csupán nemük fogja össze: sorsuk a történelem valamely pregnáns eseményének, traumájának, trendjének vagy értékének lenyomata – némelyek konkrét szituációkat (mint a tűzhalált halt indiai mártírfeleség vagy a saját anyját beperelő brit bírónő esete), mások tipikus helyzeteket jelenítenek meg (mint a fasizmus elől az USA-ba szökő német színésznő vagy a panelgettóból jobb sorsra vágyó szakmunkáslány esete).
A kötetben minden nőalak történetét hármas egység, két szöveg és egy kép mondja el: a vers; a kis életrajz, ami kultúrtörténeti összefüggésbe ágyazza a nőalakot; és a kollázs, ami általánosabb gondolati-esztétikai kontextusba helyezi a szövegeket”

Nő, anya, szerető

„A női szexualitás és a nők saját testéhez való viszonyában kulcselem a bizonytalanság. Sosem tudhatom igazán, hogy éppen mi történik bennem. A bizonytalanságból pedig egyfajta szorongás fakad: ha nem hiszek magamban, nem hiszek a testemben, akkor máshol kell keresnem a biztonságérzetet. De nincs is abban semmi meglepő, hogy nem tanulunk meg „önállóan” viszonyulni a testünkhöz, hiszen a mindennapi élet szintjén születésünk pillanatától kezdve különböző társadalmi intézmények gyakorolják a kontrollt a testünk felett.
Először el kell sajátítanunk, mi mindent kezdhetünk a testünkkel, ha megszűnnek az azt uraló autoritások. Azonban ez meglehetősen bonyolult. Hiszen nem tudjuk magunkat egy csapásra függetleníteni a társadalomtól és annak intézményeitől – az orvoslástól, a pszichológiától, a pedagógiától, a médiától – a világtól, amelyben élünk.
Nem beszélve arról, hogy a szex testi vonatkozásai mellett jogos igényként merül fel bennünk az intimitás, a szerelem vagy épp az elfogadás vágya. A menstruáció, az orgazmus, a várandósság, a szülés, a gyermekágy, a szoptatás vagy a menopauza látszólag biológiai történései éppúgy hatással vannak az önértékelésünkre, párkapcsolatunkra, mint a családi életünkre. Ráadásul a fejünkben mítoszok élnek arról, hogy mi a normális. Ahelyett, hogy a saját vágyainkat, örömünket, intimitásunkat élnék meg, vélt vagy valós elvárásoknak próbálunk megfelelni. Pedig a szexben nincs jó vagy rossz. Ez a könyv is ebben a szellemben íródott, nők ezerféle arcát szeretné megmutatni.”

Női irodalmi hagyomány

A kötet abból az alapvetésből indul ki, hogy búvópatakként ugyan, de létezik a magyar irodalomban női irodalmi hagyomány. Ezért nem a már jól ismert irodalomtörténeti vonalak mentén tanulmányozza a női irodalmat (nem a Nyugat női íróiról beszél például), hanem saját hagyományvonalat épít ki.
Előszavában olvasmányos stílusban tisztáz a gender studies szempontjából fontos alapkérdéseket kánon és hagyomány összefüggésben, s vázolja, hogyan értelmezi a női irodalom fogalmát. Felhívja a figyelmet arra (az előszónak ez a része a Népszabadságban is megjelent), hogy a középiskolai oktatásban női írókról gyakorlatilag nem esik szó: Szapphó és Nemes Nagy Ágnes az a két női szerző, akiket a gimnáziumi tankönyvek tárgyalnak.
Öt fejezete öt női írót (Erdős Renée, Nemes Nagy Ágnes, Czóbel Minka, Kosztolányiné Harmos Ilona, Lesznai Anna) tárgyal, az irodalomelmélet legújabb fogalmai mentén.