2006

Hétköznapi hímsovinizmus. A párkapcsolatierőszak, és amit még nem nevezünk annak

Munkafüzetként is használható, elengedhetetlen kézikönyv nők, férfiak és a párkapcsolati erőszakkal foglalkozó szakemberek számára. Láthatóvá teszi és rendszerbe szedi a párkapcsolati erőszak rejtett formáit, a nők felett gyakorolt hatalomnak és ellenőrzésnek azokat a mindennapos megnyilvánulásait, amelyek egyelőre névtelenül épülnek be a hétköznapi együttélésbe.
A „hímsovinizmus” kifejezés hűen adja vissza a szexizmus rokonságát a megkülönböztetésen alapuló egyéb ideológiákkal. „Hétköznapivá” nemcsak attól válik, hogy mindennapos, hanem attól is, hogy a benne megvalósuló értékek és elvek eredete elvész a múltban, és már csak ezért is természetesnek és megváltoztathatatlannak tűnnek. A hétköznapi hímsovinizmus különböző formáinak részletes bemutatásán kívül a könyv két, kulturális örökségünk szerves részét képező szöveg elemzésén keresztül mutat rá a hétköznapi hímsovinizmus gyökereire.

Emberi természet, női természet

Emberi természet, női természet http://mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/index59a2″ target=”_blank”>A publikáció eredeti forrása

Három adomány

Regényeinek ​jó ismerõi is meglepõdhetnek Virginia Woolf Három adomány címû kései (1938), de talán legnagyobb ívû és legtágabb perspektívájú esszéjének témaválasztásán, melynek kiinduló kérdését akár ma is feltehetjük: miképp lehet megakadályozni a háborút? Woolfot azonban mindig is foglalkoztatta a háború: regényeiben búvópatakként van jelen ez a motívum, a Három adomány-ban viszont e köré rendezi a szöveget. A kérdés önmagában provokatív, mert retorikailag azt sugallja, hogy választ is kapunk rá. Woolf azonban ennél sokkal tisztességesebb: az egyértelmû végkövetkeztetésekrõl átcsúsztatja a hangsúlyt a társadalmi és kulturális jelenségeket szálakra szedõ gondolatfutamokra, érvelésében pedig nem a háborút kiváltó közvetlen politikai okokat veszi számba, hanem a társadalmi és nemi hierarchiákat, rítusokat, nevelési folyamatokat, a nõiesség és férfiasság fogalmait, az azokban megbúvó mellékjelentéseket, a megjelenítésükben rejlõ árnyalatokat elemzi. A társadalmi létezésnek, azon belül pedig elsõsorban a társadalmi nemek férfiuralmon alapuló együttélésének sûrû szövevényét boncolgatja igen kritikus szemszögû és finoman cizellált, logikus levezetésekkel, de mégis a jellegzetesen woolfi, képies stílusban.
Ekképp a szöveg a maga összetettségében egyszerre láttatja Woolfot, a woolfi írásmódot és az adott történelmi korszakot – ám egyúttal egy több évszázadon átívelõ társadalomtörténeti jelenségegyüttest is, mely egészen korunkig (és minden bizonnyal azon túl is) ér.

Asszonysorsok

A ​fegyver férfikézbe való – mégis az 1956-os forradalom bizonyos helyszínein, különböző időpontjaiban és egy-egy feladat ellátásában a nők voltak a főszereplők. Nem csak az élelmezésre, és a sebesültek ellátására kell gondolnunk, vagy arra, hogy a forradalom forgatagában a nők a háttérmunkájukkal segítették a férfiakat. Arról van szó, hogy a nők az igazi főszerepüket a forradalom bukása után kapták meg. Amikor a reménytelenségben az élet mellett kellett kiállniuk. Erről szólt az 1956. december 4-i és 5-i nőtüntetés. A bukás után a férfiak már nem mehettek tüntetni az utcára, s ezért a tüntetést szervezők kezdeményezésére csak nők vonulhattak fel Budapesten. A Hősök terén asszonyok ezrei gyűltek össze, hogy kifejezzék a forradalom melletti szolidaritásukat és a megszállókkal szembeni véleményüket.
Vajon ki merné állítani azokról a feleségekről, akik egy-egy látogatáskor a börtönbe vetett férjeik számára az életet vitték, hogy csak mellékszereplők voltak? A hétköznapok során, a túlélés megszervezésében jött el az asszonyok ideje, amikor a családot egybe kellett valahogyan tartani, túl kellett élni a bukással járó borzalmakat. Ez nagyon sokszor pokolian nehéz volt. Kompromisszumot kötni a tisztesség és az élet között. A könyvben elemzett élettörténetek mindannyiunk sorsát példázzák, és rengeteget tanulhatunk belőle emberekről, Kelet-Európáról, a gerincroppantó szocializmusról és a helytállás különféle módozatairól.

Nők a modernizálódó magyar társadalomban

Az Artemisz Könyvek sorozat célja, hogy a magyar közgondolkodásban is elterjedjen a társadalmi nemi szerepek kritikai vizsgálata. A sorozat meg kívánja őrizni a megközelítések elméleti és módszertani sokszínűségét, olyan könyveknek ad helyet – legyenek bár tudományos vagy szépirodalmi művek, magyar nyelven írott könyvek vagy a „klasszikusok” fordításai –, amelyek vizsgálják kulturális beidegződéseinket és alternatívát is kínálnak velük szemben.
A kötetben közzétett tanulmányok nem kizárólag csak a nőkről szólnak. E vizsgálódások szinte minden esetben érintik a két nem időben változó, összetett, olykor azonban meglepő folytonosságot mutató viszonyának a kérdését. S természetesen plasztikus képet adnak arról a társadalmi környezetről is, amely úgyszólván mindig gyanakodva tekintett mindazokra, akik nem voltak hajlandók megmaradni a hagyományos női szerep szűk korlátai között.

Hétköznapi  hímsovinizmus

A hétköznapi hímsovinizmus a párkapcsolati erőszaknak az a formája, amelyet még nem nevezünk annak. Ez a könyv láthatóvá teszi és rendszerbe szedi a nők felett gyakorolt hatalomnak és ellenőrzésnek azokat a mindennapos megnyilvánulásait, amelyek egyelőre névtelenül épülnek be a hétköznapi együttélésbe. A kimerítő felsorolás segítséget nyújt férfiaknak, nőknek és a családon belüli erőszak területén dolgozó szakembereknek egyaránt a párkapcsolati erőszak rejtett formáinak felismerésében és felszámolásában.
A „hímsovinizmus” kifejezés hűen adja vissza a szexizmus rokonságát a megkülönböztetésen alapuló egyéb ideológiákkal. „Hétköznapivá” nemcsak attól válik, hogy mindennapos, hanem attól is, hogy a benne megvalósuló értékek és elvek eredete elvész a múltban, és már csak ezért is természetesnek és megváltoztathatatlannak tűnnek. Ebben a könyvben két, kulturális örökségünk szerves részét képező szöveg elemzése mutat rá a hétköznapi hímsovinizmus gyökereire.