A szegedi egyetemen diplomázott, 1935-től 1943-ig a Zsidó-kórház idegosztályán dolgozott. A háború után intézeti főorvosként pszichoterápiával, gyerekek nemi felvilágosításával foglalkozott, cikkeket, könyveket publikált a témában.
1947-ben Gyerekeknek felnőttekről c. könyvét betiltották. Mottója a következő volt:
Nemi felvilágosítás 8—14 éves gyermekeknek, hogy hogyan legyen szabad a lelkileg megnyomorított, eddig ósdi babonákon nevelt gyerek!
A baloldali sajtóban jó értékeléseket kapott és a gyerekek is lelkesen fogadták, a keresztény-konzervatív Új Ember szerzője viszont úgy vélekedett, hogy a mű „maga a rontás”. A kitörő pánik olyan feltevésekre is kiterjedt, miszerint a könyvet iskolákban is osztogatják – ezek az intézmények Mindszenthy József szerint „maga a Sátán lobogója alatt” dolgoznak. Hajdu Lilly orvos-pszichoanalitikus „bűnre való csábítást” emlegetett egyes fejezetek kapcsán. Slachta Margit a művet pornográfiának titulálta és a Parlamentben indítványozta a betiltását. Javaslatát 62:41 arányban megszavazták. (A következő években viszont lejárató szándékkal azt terjesztették Slachtáról, hogy szerinte Ligetit fel kellene akasztani – ilyet soha nem mondott.)
Ligeti Magda eredményes munkát végzett az alkoholizmus elleni küzdelemben is. 1977-ben halt meg.
Néhány műve:
Menekülő lelkek;
Gyerekeknek felnőttekről;
Igaz-e, hogy a gólya hozza a gyereket?
Lásd még:
