A pedagógus családból származó tanárnő az elsők között volt, akik szorgalmazták a magyar nyelv tanítását az iskolákban. Az ország számos intézményében tanított, Szatmáron a protestáns leánynevelő intézetnek, Debrecenben a református felsőbb leányiskola internátusának, Pesten a Evangélikus Református Felsőbb Leányiskolának volt igazgatója. Sokat publikált (gyakran férfi álnév alatt), cikkeket, tanulmányokat, tankönyveket, elbeszéléseket, regényeket írt, franciából és angolból fordított, a volapük (mesterséges nyelv) lelkes támogatója volt.
Néhány műve:
A növendékek irálytana,
Tündérkert,
Az illem könyve,
Mondafüzér,
Syllabaire Franqais. Első oktatás a franczia nyelvben. Fokonként haladó tanmód.,
Obhlidaféle volapük mondások és szók gyüjteménye.,
A nagymama regéi. Regék, mesék és elbeszélések mindkét nembeli gyermekek számára.
