Barcson született, egy pécsi középiskola tanulója volt, de érettségit nem szerzett, mert Ady Endre népszerűsítése miatt kicsapták. 1931-től Budapesten szövőnőként dolgozott. Első írásai a Népszava, Magyar Hírlap, Új Idők lapjain jelentek meg, néha Borbás György vagy Kevély Mihály írói néven. Első regénye, A salakmosó 1934-ben jelent meg és elnyerte a Pantheon Kiadó Mikszáth-díját. Sikerei lehetővé tették, hogy otthagyja a gyári munkát és írásaiból éljen. Termékeny és népszerű író volt, a Világvárosi regények sorozatában megjelent könyvei különböző női sorsokat mutattak be. A háború után a Pajtás, majd a Kisdobos című lap szerkesztője lett. Több ifjúsági könyvet is publikált, Szöszi című regényét tíznél több nyelvre fordították le. 1952-ben és 1959-ben József Attila díjat kapott.
Néhány munkája:
Pillanatnyi elmezavar;
„Elveszett egy drótszőrű”;
A házasság nem főnyeremény;
Koller úr válni akar;
Apám barátnője;
A gyilkosság árnyékában;
Szmokingban, mezítláb;
Anyakönyvi kivonat;
Amiről nem szokás beszélni;
Az egyetlen tanú;
Az utolsó alkalom;
Az amerikai nagynéni;
Apja lánya;
A mi tanítónk;
A mi lányunk;
Többsincs osztály;
Teréz, a kedves halhatatlan (Brunszvik Teréz).
