A Montessori-módszer hazai meghonosítója, magánóvoda- és magániskola-alapító, szakszervezeti vezető. 1916-ban végzett a budapesti Csalogány utcai tanítóképzőben. Bécsben megismerkedett Montessorival és pedagógiájával, ezeknek az elveknek alapján működő iskolákban tanított Bécsben és Hollandiában. 1926-ban hazatért, óvodával egybekapcsolt magániskolát nyitott. Az 1930-as évektől a Budapesti Állami Óvónőképzőben továbbképző tanfolyamot szervezett, gyakorlati bemutatásokat vezetett óvónőknek, tanítóknak, szülőknek, tanulóknak. Sok szál kötötte a munkásmozgalomhoz, a második világháborúban üldözötteket mentett. A háború után a Pedagógusok Szabad Szakszervezetében az óvónői tagozatot szervezte és vezette. Komoly része volt a kisdedóvási törvénytervezet megírásában és a dolgozók esti óvónőképzőjének megszervezésében. 1959-től 1962-ig, nyugdíjba vonulásáig a Kecskeméti Óvónőképző Intézet igazgatója volt.
Néhány munkája:
A Montessori mozgalom vázlatos története;
Gyakorlati gyermekvédelem;
Óvodai matematikai foglalkozások;
Hangari hoiku-nen ni okeru kyoju (Tokió, 1983).
