Szülei, Anne Longden masamód és Benjamin Leigh Smith radikális unitárius, Norwich parlamenti képviselője öt gyereket neveltek együtt az asszony haláláig, de házasságot nem kötöttek. A családban fiúk és lányok egyforma, alapos, komoly taníttatásban részesültek, látókörük szélesítésére sokat utaztak, apjuk önművelődésre, független gondolkodásra szoktatta őket. Barbara egyik barátnője emlékirataiban visszaemlékezik a szokatlan jelenetre, amint az apa – viktoriánus apától igencsak szokatlan módon – letérdel, hogy megkösse lánya cipőfűzőjét. Nem zavarta lánya szabad viselkedése sem: Barbara sokat kirándult, és nem viselt fűzőt.
Nagy mennyiségű pénze, lelkesedése, gömbölyű idomai és arany haja birtokában, Barbara semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy térdnadrágban másszon fel a hegyre, vagy anélkül gázoljon át a folyón
– írta Dante Gabriel Rossetti húgának, Christinának.
Barbara tehát a viktoriánus neveltetésű nőktől eltérően nagyfokú önállóságban élt, melyet megalapozott a 21. születésnapján kapott évi 300 fontos járadék, amit Benjamin Leigh Smith valamennyi gyermeke számára biztosított.
Barbara London egyik szegény-negyedében létrehozta a Portman Hall iskolát. Ahogyan jómaga, úgy iskolája sem volt konvencionális, nem ismert társadalmi, felekezeti és nemi megkülönböztetést, és több mint tíz éven át rendkívül sikeresen működött.
1854-ben jelent meg Barbara röpirata A Brief Summary in Plain Language of the Most Important Laws concerning Women (A nőket érintő legfontosabb törvények érthető, rövid összefoglalása). A röpirat célja, hogy a nők részére igazságos, egyenlő elbánást biztosító változásokat érjenek el. A szöveget a Law Amendment Society elé terjesztették, az elfogadását támogató kérvényt több, mint 26 ezren írták alá, többek között Elizabeth Barrett Browning, Harriet Martineau, Jane Carlyle és George Eliot. A törvényt végül nem fogadták el, de a házassági törvény megreformálása napirendre került.
Barbara mindenhol ott van, ahol tenni kell a nőkért. Egyik barátnőjével, Bessie Parkes-al feminista újságot indít The Englishwoman’s Journal (Az angol nő lapja) címmel, Anna Mary Howitt festővel létrehozzák a Portfolio Club-ot, életreszóló barátságot köt George Eliot-al aki Romola című regényének főhősét róla mintázza, aktív tagja a feminista vitakörnek, a Kensington Society-nek.
Emily Davies közreműködésével Cambridge-ben megalapítják az első női kollégiumot Girton College néven, amely a mai napig működik. Barbara komoly részt vállal az ügyek intézésében, személyesen támogatja a hallgatókat, végrendeletében 10 ezer fontot hagyományoz a kollégiumra.
Magánéletében több kapcsolata volt. Eugene Bodichon antropológus, orvos Algírban élt, ahová Barbara 1857-ben festeni utazott. Áprilisban megtartották az eljegyzést, júliusban összeházasodtak és amerikai nászútra mentek, ahol felkeresték a még rabszolgatartó államokat és megismerkedtek az amerikai feministák képviselőivel. A féléves úton szerzett tapasztalatairól szól az An American Diary (Amerikai napló).
1885-ben Eugene meghalt, nemsokkal után Barbara Cornwallba ment festeni, ahol agyvérzést kapott, melyből nem tudott teljesen felgyógyulni. 1891-ben halt meg.
