A fonyódligeti gólyatábori nemi erőszak és annak bagatellizáló, humorizáló, áldozathibáztató médiabeli tálalásai után „A nemi erőszak nem vicces!” címmel sajtónyilatkozatot adtunk ki, melyben indítványoztuk a
A struktuális elnyomás minden ideológiájához tartozik egy előítélet, és a szexuális visszaéléshez tartozó – áldozathibáztató – sztereotípia éppen a „Lolita”, azaz a csábító gyereklány, „akinek szegény férfiak nem tudnak ellenállni”.
Olyan cikk jelent meg a minap a Velencei Hírhatár című portálon, hogy még mindig próbálom megfejteni, hogyan nem esett atomjaira a szerkrendszerük félórán belül.
Tegnap az egyik legnépszerűbb női portálon megjelent egy szélsőségesen szexista cikk. Én lazán átugrottam volna rajta, mint a szokásos heti adagon, de nem tehettem, mert fél óránként elém tolta valaki, és még a civil női levelezőlistán is ezt rágták, miközben a hazai feminizmus történetéről szóló, nemrég született cikkeim még hivatalból érdeklődő közegekben is komment nélkül árválkodtak.
Takács Izolda írása.
Vajon miért van az, hogy a feminizmus szóra általában csak szájhúzogató ismerőseink a facebook-on nem győzték megosztani a „Free Pussy Riot”-os képeket, felhívásokat? Nos, trendi lett a banda, ahogy a lázadás is az – már ha nem a mi bőrünket viszik a vásárra. Ráadásul okos, helyes és fiatal nőkről van szó, ez növeli az irántuk érzett szolidaritást. A radikális feminizmus viszont csak akkor comme il faut Magyarországon ha külföldről jön, és közvetlenül a szólásszabadság meg az állami szuverenitás problémáját érinti; ha lehet szörnyülködni és picit örömködni is, hogy „nálunk azért nincs ilyen” aztán meg aggódni: „de ha így folytatódik a helyzet még lehet is”.
Úgy tűnik, a brit királyi háznak sikerül elfogadtatnia egy új törtvényt, amely megfosztja a fiúgyermekeket az elsőség jogától.
2007-ben lett harminc éves a német nyelven megjelenő Emma, a világ egyetlen független feminista folyóirata. Az évforduló tiszteletére a lapot, valamint alapítóját és szerkesztőjét, Alice Schwarzert olyan közismert és közszeretetnek örvendő nők köszöntötték, mint a Német Szövetségi Köztársaság (első női) kancellárja, Angela Merkel, az irodalmi Nobel díjas Elfriede Jelinek, valamint a népszerű humorista, Anke Engelke.
Örömmel veszem, amikor a genderszempontból nem elkötelezett portálok is észrevételezik, sőt egyre gyakrabban szóvá teszik a hímsovén média szélsőséges, ill. egyszerűen tapló nőellenes megnyilvánulásait.
Napjainkban változik a cégek, azon belül a bankok reklámstratégiája. Ennek legszembetűnőbb jele a vicces reklámok elterjedése. Az emberek, úgy tűnik, megcsömörlöttek a hagyományos hirdetésektől, olyannyira, hogy azok szinte hatástalanná váltak. A hagyományos termékreklámok – amelyek egy bizonyos terméket, szolgáltatást javasolnak, kínálnak – szintén háttérbe szorulnak. Egyre több viszont a márkaépítésre irányuló hirdetési kampány. Ezek állandó karakterekre épülő vicces szpotok, nézhetők akár minisorozatként is. Van a reklámoknak egy sajátos fogyasztói köre, “reklámzabálóknak” nevezik magukat. Ők gyűjtik, kommentálják, felteszik kedvenceiket videomegosztó oldalakra.
