Csodálkozással és értetlenül olvastam Fekete Gyula anyák napi köszöntőjét a Hitel 9. számában. Értetlenül, mert Fekete Gyula egy olyan mozgalmat ítél el ― a feminizmust ―, amelyről a cikk tanúsága szerint kevés fogalma van.
Nem hiszünk abban a demokráciában, amely csak a közéletre korlátozódik; nem tekinthető demokratának az a férfi, aki csak a közéletben, a politikai életben, ill. a szakmai szférában gondolkodik demokratikus módon, otthon azonban csak hierarchikus kapcsolatokban érzi jól magát, s a hagyományos munkamegosztás formáit követeli meg családjától és más privát kapcsolataiban.
Magyar feminizmustörténeti archiváló munkánkat a Szegedi Feminista Csoporttal folytatjuk, amely 1989-ben jött létre a JATE (József Attila Tudományegyetem), mai Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Angol Tanszékén. A csoport vezetője Bollobás Enikő volt, a Tanszék akkori oktatója (későbbi washingtoni követtanácsos, jelenleg az ELTE irodalomprofesszora, az MTA doktora), a tagok pedig oktatók és hallgatók, kis létszámban külsősök is.
„Ahol az asszonyok ébrednek, meg kell ismerniök a nőmozgalom élharcosait, ápolniok kell emléküket, mert az ő bátorságuk nyitotta meg nekünk, későbbi jövevényeknek a szabadsághoz vezető utat.” (Bédy-Schwimmer Róza, 1907)
