Belefutottam a napokban egy tévéreklámba: benne a családanyát néhány napra szakáccsal, takarítóval, sofőrrel és további szakemberekkel helyettesítik, amit a már-már komikusan passzív családapa és a két gyerek meglehetős fanyalgással fogad. A tanulság az, hogy anya pótolhatatlan, és kávéval érdemes frissítenie magát, hogy bírja a strapát.
Az elmúlt évek során az ápolók alulról jövő mozgalmai fontos tiltakozásokat szerveztek az alacsony bérek, a rossz munkakörülmények, a kifizetetlen túlmunka, az ápolóhiány, az elvándorlás és az egészségügyi szektor általános állapota miatt. „A régió Sándor Máriái” 2016. október 11-én az „Ápolónői mozgalmak a visegrádi országokban és a gondoskodás társadalmi értéke” című kerekasztal-beszélgetésen találkoztak és vitatták meg tapasztalatikat. Beszámoló.
Mit szeret egy ápolónó, egy védőnő és egy szociális munkás a foglalkozásában? Büszkék-e a hivatásukra? Változna-e szakmák bérezése, ha hirtelen többségben jelennének meg bennük a férfiak? Ki segíti őket, ha a kliensek részéről zaklatást, bántalmazást szenvednek el? Többek közt e kérdésekről szólt a „Nők, munka, baloldaliság” című beszélgetés.
