A feminizmus hazai története iránt a közelmúltban megnövekedett az érdeklődés. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szerteágazó kutatások nyomán megjelenő történelmi társadalom- és művelődés- és irodalomtörténeti munkák és a feminizmussal foglalkozó rendezvények sokasága. A különböző megközelítések más-más aspektusait emelik ki az évtizedeken át méltatlanul elhallgatott illetve félremagyarázott mozgalomnak.
„Talán hallott a férjem nagymamájáról, egy korai feministáról, aki részt vett az ellenállási mozgalomban”—eddig jutok, mikor eláll a lélegzetem: „a neve Mellerné Miskolczy Eugénia. A férjem kutatásokat végez, hogy megörökítse a bátorságát, és tevékenységét a békéért és a szabadságért. Szükséges e mondanom, hogy mártír volt, a nyilasok agyonverték. Nagyon keveset tudunk róla, és talán Önnek van….” – itt a mondatot szerkesztették, de nem fejezték be. ”Nagy izgalommal várjuk a válaszát, üdvözlettel Pauline, László Strasser nevében.”
A Bécsi Egyetem Finnugor Tanszéki kiadványsorozatának – Finno-Ugrian Studies in Austria – 5. köteteként jelent meg ez a tanulmánygyűjtemény, amelynek írásai a nemzettudat, a nemzeti nyelvek és irodalmak kérdéseit a nemi szerepek felől értelmezik. Egy 2006-os – az 1906-os finnországi választások centenáriumára – megrendezett konferencia hangzottak el élőszóban ezek a fejtegetések arra a történelmi eseményre emlékezve, hogy 1906-ban nyerték el Finnországban – Európában először – a nők a passzív és aktív választójogot.
