Új írásában Jo T vizsgálja Elizabeth Day korábbi cikkének azt az állítását, miszerint a férfiak „az új második nem” és nagyon félrevezetőnek találja, hogy Day nem veszi figyelembe a patriarchális struktúrák szerepét a férfiak problémái előidézésében, hanem azokért a feminizmust hibáztatja.
A„Nők a pályán” mozgalom a nők politikai, közéleti szerepvállalását igyekszik aláírágyűjtés, majd népszavazás segítségével megnövelni. A mozgalmat szintén támogató Tóth Vera a következőt nyilatkozta a
Az alább olvasható előadás – melynek az Oravecz Éva Csilla könyvére vonatkozó részeit közöljük – a genderkutatók szokásos találkozóján, a Sándor Klára és Barát Erzsébet által szervezett Nyelv, ideológia, média konferencián hangzott el 2010. okt. 2-án a Szegedi Tudományegyetemen. Köszönjük a szerzőnek, hogy munkáját a Nőkért.hu rendelkezésére bocsátotta, és egyben fejet hajtunk a heroikus erőfeszítés előtt, amivel átküzdötte magát e tudománytalan fércműveken, hogy azok tévedéseit a nyilvánosság elé tárja. Mint egyik hozzászóló megfogalmazta, egy feminista kutató számára dilemmát képez, hogy egyáltalán leereszkedjen-e odáig, hogy ilyen szintű művekkel vitatkozzon, de én úgy vélem, Dér Csilla jól döntött. – a szerk.
Látszólag kimeríthetetlenek, a valóságban azonban szánalmasan egyszerű sémákba illeszkednek és egy perc alatt megcáfolhatók azok a koholt vádak, gyenge lábakon álló érvek és átlátszó stratégiák, melyekkel megkísérlik a feminizmust elmarasztalni, és a feminista nőket lejáratni.
Sándor Klára nyelvész, többek között székely rovásírással foglalkozik, az SZTE Könyvtártudományi tanszék oktatója. 2012-ig társszervezője volt z SZTE TNT Nyelv, ideológia, média c. konferenciáinak, ahol
Mért ne legyek én feminista? Mert a feministák ápolatlan, lompos, ízléstelenül öltöző, nőietlen kékharisnyák, akik egyetlen sikere az életben, hogy militáns támadásokat intéznek a család, az otthon, a gyermekvállalás – és egyáltalán: a természet rendje ellen. Képtelenek mit kezdeni azzal, hogy nők, hiszen a nőt a férfi teszi igazán nővé, márpedig a feministák éppen attól sikertelenek, hogy a férfiakkal való viszonyuk tragikus. Így aztán megkeseredett, kiszáradt banyák, már fiatalon ráncos lelkűek, akik nemcsak félnek a férfiaktól, hanem gyűlölik is őket, mert nem kellenek nekik. Nem csoda, ha leszbikussá válnak.
A feminizmus lejáratását megkísérlő ideológia legfőbb pillére. A legtöbb feministának vannak pozitív férfiszereplők az életében, családtagok, és/vagy barátok, partner személyében. Ez azonban mit sem változtat az össztársadalmi problémákon, a közgondolkodás domináns férfiképén, a nőket ezzel összefüggésben ért hátrányokon.
„Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik” – fogalmazta meg a regényíró, egzisztencialista filozófus és feminista, Simone de Beauvoir az azóta szállóigévé vált mondatot „A második nem” c. 1949-ben megjelent társadalomelméleti művében, melyben, noha konkrétan nem használja ezt a szót, megalapozta a „genderelméletet”.
„A feminista szomorúan és dühösen konstatálja, hogy az emberiség több ezer éves fennállása óta még mindig a férfiuralom a döntően meghatározó.”
