A földművesasszonyokból álló Balmazújvárosi Szabad Nőszervezet a Feministák Egyesülete egyik vidéki tagszervezete volt. A jellemzően közép- és felsőosztálybeli nőkből álló vezetőség szolidáris volt velük.
A feminizmus hazai története iránt a közelmúltban megnövekedett az érdeklődés. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szerteágazó kutatások nyomán megjelenő történelmi társadalom- és művelődés- és irodalomtörténeti munkák és a feminizmussal foglalkozó rendezvények sokasága. A különböző megközelítések más-más aspektusait emelik ki az évtizedeken át méltatlanul elhallgatott illetve félremagyarázott mozgalomnak.
„Ahol az asszonyok ébrednek, meg kell ismerniök a nőmozgalom élharcosait, ápolniok kell emléküket, mert az ő bátorságuk nyitotta meg nekünk, későbbi jövevényeknek a szabadsághoz vezető utat.” (Bédy-Schwimmer Róza, 1907)
1918 második felében (talán kora ősszel) Nagyanyám értesítést kapott a Feministák Egyesületétől, hogy tagja lesz annak a küldöttségnek, mely a női választójog érdekében vezető politikusokkal próbál tárgyalni. Ez az élmény annyira megmaradt benne, hogy belevette a Por és hamu című regényébe is.
Azt hiszem, érdekes lesz, hogy először az emlékiratainak vonatkozó részletét közlöm, aztán ugyanezt az eseményt a regényből. Emlékiratainak valamennyi változata az én gondozásomban van, mind befejezetlen. – Dr. Nagy Domokos Imre
