Typotex

A fehér térkép

Cecilie Enger új könyve két fiatal nő egymásra találásának története a tizenkilencedik század végi Norvégiában, ahol a tenger felől már egy modernebb kor szele fúj, de még minden mozdulatlan, ódon és merev – főképpen a társadalom íratlan szabályai. Bertha félénk, zárkózott, a világra kíváncsian rácsodálkozó nagylány, Hanna öntudatos, komoly és főképp titokzatos személyiség. Berthát elbűvöli ez a határozottság, a büszkén viselt férfizakó és -kalap, de leginkább az a korábban elképzelhetetlen lehetőség, hogy egy nő ne a férje oldalán, gyermekeket szülve teljesítse be életét, hanem önállóan döntsön a sorsáról. Hogy más legyen, és másképp éljen. Vajon eltűri-e a férfiak dominálta társadalom az elzárt, északi bányászvárosban két nő merészségét, akik nemcsak közös hajózási vállalkozásba kezdenek, de a hagyományos nemi szerepekre és a több évszázados szokásokra is nemet mondanak? Vajon sikeresek lehetnek-e egy olyan területen, amelynek addig nők a közelébe sem mehettek? A regény két valós történelmi alak felkavaróan szép kapcsolatát beszéli el, háttérben az északi táj sejtelmes hangulatával és sajátos világával.

A részlet látványa – Társadalmi nemek és nyelvi formák

A kötetbe válogatott szövegek arra tesznek kísérletet, hogy a társadalmi nemi megközelítésmódot érvényesítsék a filozófia, az irodalom, a társadalom- és kultúrakutatás területén. A huszadik század közepétől a nyelvre irányuló tudományos figyelem nyomán eltűnt annak korábban magától értetődőnek tekintett áttetszősége, és egyre inkább teret nyert a nyelvi intranszparencia elképzelése. De az, hogy ki, mikor és miről beszélhet, felveti az autoritás, a jelentőség, végső soron a hatalom kérdését is, így a nyelvi reprezentáció formái olyan jelentést és rendet generálnak, amelyek létrehozzák, illetve megerősítik az uralom mintázatait.
Az itt bemutatott tudásformák különbözőképpen teszik lehetővé, hogy a társadalmi nemi jellegről beszéljünk, hiszen eltérő bennük az univerzális humanizmusnak álcázott maszkulin hegemónia módozata is. Ennek nyomán elkerülhetetlen a nézőpontok, beszédmódok, kritikai gyakorlatok közötti időnkénti váltás, amely szükségképpen és vállaltan heterogén teoretikusi álláspontot eredményez. A könyv egészére azonban érvényes az a hermeneutikai felismerés, hogy valamit akkor értünk meg jó eséllyel, ha az értelmezés lehetőségét a megértési folyamat részeként találjuk meg.