Phoenix Polgári Társulás Archívum - Oldal 3 a 3-ből

A magyarországi feminista megmozdulások története

„A férfiuralom dolgoztatja a nőket,” állapította meg a 2012. december 9- én Budapesten rendezett Feminista Közösségi est egyik szereplője. Kijelentése több kontextusban is megállja a helyét, én az irodalmi és történelmi műveltség megszerzésében vélem különösen relevánsnak. egy 2009 májusa óta önkéntes alapon működő magyar feminista honlap, a nőkért.hu főszerkesztőjeként, a prominens feminista lap, a Ms. Magazine top 100- as listájának mintájára ajánlott irodalomlistát állítottam össze olvasóink számára. pár évvel később egy budapesti székhelyű, többnemzetiségű feminista csoport, a radical Queer affinity Collective a magyar feminizmus történetének bemutatására kért fel kiállítás formájában. e két projekt megvalósítási ideje alatt a lehető legkonkrétabban megtapasztaltam az addig sem ismeretlen tényt, miszerint az, aki meg akarja ismerni a női irodalmi és történelmi hagyományt, lényegében dupla tanulásra kényszerül; a közoktatás által ugyanis csak részleges ismereteket szerez, mindössze a férfikánon és a férfitörténelem válik a műveltsége részévé. Ha az egyén meg akarja ismerni a női szerzőket és a nők jogaiért küzdő történelmi szemé- lyeket, kénytelen a nulláról kezdeni a tanulást, kutatást – amiben nincs is könnyű dolga, mert noha a magyar nőírókról egyre több tanulmány(kötet) lát napvilágot, a hazai nőjogi törekvéseket feldolgozó átfogó mű magyar nyelven a mai napig nem született. 2 az utóbbi ismereteket a különböző válogatáskötetekben – melyek ritkán különítik el a kimondottan feminista és a szimplán női témákat – megjelent tanulmányokból és folyóiratokból lehet összegereblyézni. Jelen tanulmány a nőkért egyesület „a magyar feminizmus története“ című vándorkiállítása kísérőjeként született, és megírása után úgy érzem, a kutatás és a vonatkozó szakirodalom áttekintése leginkább csak a felderítetlen tudásanyag roppant mennyiségével szembesített.
Elöljáróban két dolgot szeretnék tisztázni, az első egy elméleti, a má- sodik pedig egy gyakorlati kérdés. egyrészt a feminizmus az a társadalomkritikai eszme, illetőleg tudományos szemléletmód, amely felismeri, hogy a nők nemüknél fogva szisztematikus hátrányokat szenvednek el a társadalomban, a nyilvános és a magánszférában egyaránt, és amely – optimális esetben ugyan figyelembe véve az interszekcionalitás jegyében az egyéb társadalmi különbségek (faj, etnikum, osztály, vallás, szexuális orientáció, fogyatékosság, stb.) okozta meghatározottságokat és hátrányokat is – deklarálja az imént említett egyéb társadalmi különbségeken túl, pontosabban azokon belül pluszban megjelenő, azokat mintegy átszelő specifikus női problémák és érdekekés társadalomtudománynak van feminista irányzata, sőt, létezik feminista földrajz is; vagy a mozgalom keretében, aktivizmus formájában. a feminizmus egyes irányzatai a kialakult egyenlőtlenségek vélelmezett okaiban és a javasolt megoldásokban különböznek. Magyarországon azonban ezek a megmozdulások kisebb mérete és a hozzáférhető szakirodalom szűkössége miatt, nem különültek el. létezését, és azok megoldására, illetve érvényesítésére törekszik. E törekvések történhetnek a tudományos élet berkein belül – mára minden humán és társadalomtudománynak van feminista irányzata, sőt, létezik feminista földrajz is; vagy a mozgalom keretében, aktivizmus formájában. A feminizmus egyes irányzatai a kialakult egyenlőtlenségek vélelmezett okaiban és a javasolt megoldásokban különböznek.

A nők reprodukciós jogai

Simone de Beauvoir A második nem című, feminista alapművé lett könyvé- ben (1949) úgy érvel, hogy míg a férfi teljes összhangban van a testével, és reprodukciós tevékenysége az önmegvalósítását nem akadályozza, a nő viszonya saját testéhez ambivalens: autonóm törekvéseit ugyanis gátolja az ún. fajnak való kiszolgáltatottság – pl. a menstruációs görcsök, a szakadatlan teherbeesés, illetve az attól való félelem; a menopauza, melyek részben elidegenítik a saját testétől. „Teljes alávetettsége a fajfenntartási funkcióknak volt az oka annak, hogy az emberi történelem kezdetén a nő kénytelen volt lemondani a világ alakításáról és beérni a ház körüli munkákkal”– írja.
A gyermektelen Beauvoirt később sok kritika érte még feminista kö- rökből is e ridegnek tűnő megközelítése miatt, pedig a gondolatmenetét – elutasítva a biológiai determinációt – azzal zárja, hogy az, hogy a nőt mennyiben vetik vissza a teste reprodukciós funkcióival járó korlátok, attól függ, hogy a társadalom mennyi jelentőséget tulajdonít ezeknek, és mennyiben hajlandó ezeket a terheket a nő válláról levenni. „Aszerint, hogy milyen egészségügyi feltételek közt zajlik le a terhesség és a szülés, lesz nagyobb vagy kisebb a faj hatalma a nő felett” – mondja például.
A biztonságos szülés, a szülés közben átélt fájdalom csillapítása, az anyai halandóság csökkentése, a természetes körülmények között, azaz fogamzásgátlás nélkül létrejövő gyerekszám korlátozása nemcsak a nők legalapvetőbb jogait érintik (élethez, testi épséghez, emberi méltósághoz való jog), hanem emancipációjukban is kulcsszerepet játszanak.

A nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak

A nők elleni erőszak transzhisztorikus (történelmi korokon átívelő), és annak ellenére, hogy „gyakoriság és keménység szempontjából a kultúrák igen változatosak”, (néhány kisebb matriarchális törzset leszámítva) transzkulturális (kultúrákon átívelő) jelenség. Széles körű elfogadottsága tükröződik a fennmaradt közmondásokban (pénz számolva, asszony verve jó), népmesékben (a rest macska), az irodalmi hagyományban és néhány évtizeddel ezelőtt még a filmes alkotásokban is, amelyekben a nőverés gyakorta komikusnak szánt, egyúttal javító-nevelő hatású (például lecsendesítő, házimunkára szoktató) elem. ráadásul a társadalmi erőszak különböző formái közül a nők elleni „az egyetlen, amelyik képes a humor forrásává válni, mégpedig azáltal, hogy a nők mindig megérdemlik a verést, sőt feltehetőleg szexuálisan izgatóan hat rájuk.”2 az asszonyverést poén tárgyává tevő, így a bűncselekményt bagatellizáló „humor” ma sem ritka: egy rasszista vagy antiszemita viccért (nagyon helyesen) bajba kerülne a főszerkesztő, de egy nőalázó vagy kimondottan nőverős viccet még mindig gond nélkül le lehet közölni a humorrovatban. (pl. ezt: a falun keresztülhaladó turista észreveszi, hogy az egyik udvaron egy ember veri a feleségét. – mit csinál, jóember? – kérdezi megbotránkozva. mire az ember: – Javítom a mosógépet.) a házsártos-zsémbes feleség sztereotípiája szintén tovább él a bántalmazót állítólag provokáló áldozat közhelyes feltételezésében.

LGBTI és Queer Studies – az identitás problémái

Az LMBTQIA témakör (a homoszexualitás és egyéb, a „normától” eltérő szexuális orientációk és nemi identitások témaköre) szorosan kapcsolódik az iménti fejezetekben tárgyalt női és reprodukciós jogokhoz, hiszen, egyrészt, a feminizmushoz hasonlóan megkérdőjelezi a társadalmi nemi szerepeket, sztereotípiákat, a nemek társadalomban rögzített hierarchiáját, az ahhoz kapcsolódó binaritással (kétosztatúsággal) és heteronormativitással (a heteroszexualitás egyedül elfogadható, „normális” szexualitásként té- telezésével), valamint a szexuális aktivitás bevett normáival együtt; másrészt, emberi jogi kéréseket vet fel pl. a házasodással és a gyermekvállalással kapcsolatban (örökbefogadás, asszisztált reprodukciós eljárások).

Feminista irodalomszemlélet

Műfaj? Írásmód? témák? – kérdezi Bán zsófia nőirodalom, mi az? című írásában. Véleménye szerint, ahogyan nem beszélhetünk férfiirodalomról, hanem egyes, ilyen-olyan írókról, úgy női irodalomról sem, mert a műbe ütközünk. „a nők-írta irodalom kérdése a nyugalomé: hogy izgágaság nélkül, életünk egyensúlyi pontjában állva bírjuk elviselni a nemünket. alázat és gőg nélkül. Csak lenni. Írni.” Valóban elég lenne ennyi ahhoz, hogy a nőt egyenrangú íróként értékeljék és bekerüljön az irodalmi kánonba? Hogy „elviselje” a nemét, és egyszerűen csak írjon? miért nem természetes, hogy a nők ott vannak a művészetben, az irodalomban? Szükség van-e arra, hogy külön tárgyaljuk a nőirodalmat és a nőírókat, hiszen ezzel marginalizáljuk a témát.

Másként gondolkoznak-e a nők?

A feminista mozgalom különféle irányzatai a 20. század második felében azt követelték, hogy a döntéshozó pozíciókban – legyenek azok politikaiak vagy gazdaságiak – nagyobb számban képviseltethessék magukat a nők. ez a küzdelem ma is folyik, még ha harcosai kissé fáradtak is már, és bizonyos fokig megelégedtek a részleges sikerekkel. Szlovákiában mindez inkább kezdeti stádiumban van: a feminizmus és az a nyilvánosan deklarált igyekezet, hogy a nők bekerüljenek a közéletbe, egyaránt. a nők nagyobb számú jelenléte nem csupán a nemi igazságosság magasabb szintjét hivatott meghozni, hanem megváltoztathatja azt a módot is, ahogyan a dönté- sek megszületnek, illetve ahogy kiválasztásra kerül az, amiről dönteni kell. a nőktől új, és főleg más megközelítést várunk. női megközelítést.

Médiavalóság – a média szerepe a nemi viselkedés alakításában

A média mint véleményformáló tényező
A 20. század elején, a nyomtatott média térhódítása, később pedig, az 50- 60-as években a televíziózás elterjedése folytán sokan attól tartottak, hogy a média hatalma beláthatatlan következményekkel lesz az emberek viselkedésére. megjelenésétől kezdve, de főként a két világháború közti idő- szaktól fogva a társadalomtudományok egyes irányzatai, a pszichológia, a szociológia, később a médiakutatási irányzatok különféle szempontból tanulmányozták a különféle médiák hatását. A média hatását tekintve elsősorban szociálpszichológiai effektusokról beszélhetünk, vagyis az egyes műsorok és a reklámok egyenes hatásáról az ember viselkedésére. a médiaközlésekkel kapcsolatos kutatások egyik hipotézise, hogy az emberek elsősorban a saját meggyőződésük és véleményük megerősítését várják el a médiától, ezért az ennek nem megfelelő közléseket, állításokat nem fogadják be. más felvetés szerint viszont a kutatások arra is rámutatnak, hogy sok médiafogyasztó kritikátlanul, valóságként fogadja el, amit a média tálal neki. Így van ez a másokról alkotott véleményünk esetében is. a társadalom értékrendjével kapcsolatban hoszszútávú hatásról is beszámolnak a kutatók, a média másodlagos szoci- álpszichológiai hatásáról. ide tartoznak például a politikai, társadalmi elrendezésre vonatkozó hatások.