Lányok, anyák. Elmeséletlen női történetek II.
Antológia magyar zsidó nők visszaemlékezéseiből. Eddig közzé nem tett írások a vészkorszakról.
Antológia magyar zsidó nők visszaemlékezéseiből. Eddig közzé nem tett írások a vészkorszakról.
Miért hiányzik a nő a magyar zsidó irodalomból?
Miért hiányzik a magyar zsidó írónők írásaiból zsidó mivoltuk, illetve a zsidóságukhoz fűződő viszonyuk leírása és boncolgatása?
Az Esztertáska Zsidó Női Szellemi Műhely 2002-ben kezdett bele a feladatba, hogy összegyűjtsön és az érdeklődőkkel megosszon minél több, eddig még „elmeséletlen” női történetet. És úgy látszik, beletaláltunk valamibe, ami már nagyon is érlelődött – mintha fölemeltünk volna egy zsilipet a folyó előtt, és áradni, ömleni kezdtek a történetek. A felidézett élmények döbbenetes hatást gyakoroltak nemcsak ránk, de felolvasóestjeink közönségére és weboldalunk olvasóira egyaránt. Ezek a történetek ugyanis nem véletlenül maradtak eddig elmeséletlenül. Nehéz a traumákról beszélni, tudjuk jól.
A holokausztról és a zsidó sorsról korábban többnyire férfiak írtak, és mi, olvasók sokáig azt gondoltuk, hogy a férfiak elbeszélése egyben az „általános emberit” is kifejezik. Az elmúlt években azonban a női kutatók is, és olvasók is érdeklődni kezdtek a női történetek iránt, mivel a nők másképpen emlékeznek és mesélnek. „Elmeséletlen történeteink” hangot adnak a korábban hallgatásra ítélt nőknek – egyben pontosabbá és sokrétűbbé teszik a zsidó múltról való tudásunkat.
A „Sós kávé – Elmeséletlen női történetek” megjelenése (2007 , angol 2007. német 2010), és a könyv nemzetközi sikere után felmerült az igény az elbeszélők és az olvasók részéről egyaránt, hogy az antológia folytatódjon.
A zsidó nők személyes történeteinek az újabb gyűjteménye az anya-lány-nővér kapcsolatokra és a női barátságra fókuszál.
Az összegyűjtött történetek egy része a holokauszt túlélők „élményeit” meséli el, más történetek pedig a túlélők gyerekeinek a sajátos élettapasztalatairól szól.