Napvilág Archívum - Nőkért Egyesület

Modern, diplomás nő a Horthy-korban

„A könyv hősei aktív, cselekvő, azaz „modern” nők, akik olykor tiltások, nehézségek ellenére értek el sikert egy olyan korban, amikor a társadalmi modernizáció lelassult, és amely erősen a férfiaknak kedvezett, inkább az ő érvényesülésüket segítette. A szerzők megközelítésében a hangsúly azonban nem annyira az állam és a kormányok törekvéseire helyeződik, noha Klebelsberg Kunó és Hóman Bálint eltérő „nőpolitikáját” is bemutatják. Inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy a feministákon és a tömegkultúra normái szerint élő nőkön kívül a konzervatív világnézetű nők egyre nagyobb csoportjai akartak emancipálódni, a férfiakéval egyenlő jogokat kivívni egy keresztény-nemzetinek nevezett időszakban. E „konzervatív feminista” és más felfogású nők között ügyvédtől az állatorvosig, újságírótól a gyógyszerészig és filozófustól az országgyűlési képviselőig sok elfeledett nő található.
A kötet a Horthy-kor nőtörténetének keresztmetszetét adja. Vizsgálja az első világháború hatásait az emancipáció folyamatában, és részletesen tárgyalja a korszakban zajló heves vitákat a „jó” és a „rossz” nőről, amelyekben ilyen kérdések vetődtek fel: milyen a nőies nő? Vajon elveszíti-e nőiességét a nő, ha egyetemre jár? Képes-e egyáltalán egy fiatal lány egyetemen tanulni, azaz elég okos-e egy nő ahhoz, hogy orvosnak vagy akár tudósnak álljon?
A könyv alapos áttekintést nyújt a nők közép- és felsőfokú oktatásának helyzetéről, az értelmiségi nők munkavállalásának tendenciáiról és a nők nyilvánosságban történő – egyesületek, média, politika – egyre erőteljesebb megjelenéséről.”

Anya kiáll és beszél

Az itt szereplő aktivisták életének és munkájának egytől egyig az elhivatottság, a teherbírás, az önkritika, az együttérzés, a szolidaritás és egy jobb világba vetett hit az alapjai. Mindannyian tudatos érdekvédők: tudják, hogy miért küzdenek, és azt is, hogy ezt hogyan szeretnék elérni. A legtöbben másokkal együtt, közösségben dolgoznak, mert anyaként nagyon jól ismerik az odafigyelés, az együttműködés és a türelem szükségességét és erejét.
Azt reméljük, hogy a kötet inspiráció lehet azoknak a nőknek és partnereiknek, akik egyszerre nevelnek gyerekeket és végeznek közéleti munkát, illetve hasznos fogódzó lehet azok számára, akiket foglalkoztat a gyerekvállalás gondolata, de tartanak az anyaság elszigetelő hatásától.
A könyv reményeink szerint azok számára is példákat mutat, akik maguk kiváltságos helyzetben vannak és szeretnék jobban megérteni a közéleti szerepvállalásban akadályozott társaikat, hogy ezáltal empatikusabban, szolidaritással, partneri alapon tudjanak viszonyulni hozzájuk és velük együtt küzdhessenek egy igazságos társadalomért.
Interjúalanyok: Badzsó Angéla, Baranyi Krisztina, Bende Anna és Kovács Vera, Bolba Márta, Csordás Anett, Dánielné Tóth Beáta, Dömösi Emese, Fazakas Pálma, Hoffmann Kriszta, Horváth-Kertész Noémi, Keszler Viki, Laborczi Dóra, Peksa Kama, Seres Barbara, Szilvásy Zsuzsanna, Várnai Anna

Nők a magyar tudományban. 115 életrajz.

Szilaj szabadság – egy lázadó ügyvédnő harcai

Hetven év szenvedélyes harc az igazság és a nők ügyének szolgálatában
A Tunéziában született, legendás francia ügyvédnő, Gisele Halimi Annick Cojeannal, a Le Monde újságírójával folytatott beszélgetésében felidézi hosszú életének fontos szakaszait.
Tízévesen éhségsztrájkba kezdett, mert felháborítónak tartotta, hogy nincs egyenlőség fiúk és lányok között. ”Ez nem igazságos így!” kiabálta. Amikor 1949-ben letette az ügyvédi esküt, felháborította annak szövege: „Esküszöm, hogy védőként vagy tanácsadóként nem mondok, nem publikálok semmi olyat, ami szembe megy a törvényekkel, jogszabályokkal, a jó erkölccsel, az állambiztonsággal és a közrenddel; soha nem mulasztom el megadni a kellő tiszteletet a bíróságoknak és az állami hatóságoknak. – (…) A tiszteletet rendelettel írják elő? Nem inkább kiérdemelni kéne? Lelakatolt, örökre megváltoztathatatlan szabályok? Hiszen a szabály – éppen ellenkezőleg – relatív, ideiglenes fogalom. Na és a törvények… Vannak köztük kifejezetten rosszak! A lelkem mélyén tudtam, hogy szavaimat – a védelem, a magyarázat, a meggyőzés abszolút fegyvereit – mindig abszolút szabadon fogom forgatni. És az intézmények iránti tisztelet teljes hiányában.”
A közvélemény által kiemelt figyelemmel kísért nagy perei révén többször is sikerült elérnie a törvények megváltoztatását: „1972-ben jött a bobignyi per. Pontosabban Marie-Claire Chevalier története, akit 16 évesen megerőszakoltak és akit az erőszaktevő feljelentett a rendőrségen, mert abortuszt végeztetett el magán. Az égbekiáltó igazságtalanság, a bántalmazás és a szociális diszkrimináció szembeszökő esete. Az eset tökéletesen alkalmas volt egy nagyszabású politikai perhez, amelynek segítségével a bírók feje fölött a közvéleményhez és az országhoz fordulhattam, megtámadva a törvényt. Láthatja: beigazolódtak az ügyvédi esküvel kapcsolatos fenntartásaim, amelyeket a pályám kezdetén megfogalmaztam. Igenis léteztek ostoba törvények. Az én szerepem volt pert indítani ellenük.”

Idegenbe szakadt hazánk lányai – Magyar nők szovjet emigrációban a két világháború között

A könyv a két világháború között a Szovjetunióban élt magyar emigráció nőszempontú vizsgálatát vállalta fel, nem azért, mintha létezne külön férfi és külön női emigráció, hiszen nemre való tekintet nélkül mindannyian ugyanabban a Szovjetunióban éltek, de a nők emigrációs életeseményei, tapasztalatai, látásmódja és egyáltalán a helyzete számos dologban különbözött férfitársaikétól.
A szerző elemzi a nők emigrációját leginkább motiváló tényezőket: az 1918/1919-es forradalmi aktivitás többük számára brutális következményeit, a kommunista eszme iránti elkötelezettséget, a kilátástalan élethelyzeteket és a családok egyben tartásának szándékát. Az emigrációt választó nők a várható nehézségek ellenére is éltek a számukra felkínált lehetőséggel, bizakodtak a jövőben, és egy új, a korábbinál sokkal jobb életet reméltek. Hogy ez mennyire volt a megfelelő döntés, az csak később derült ki.
A kötet tartalmaz egy esettanulmányt is, az Arvale lányok történetét. A hat lánytestvér jellegzetes típusai azoknak a 19. század végén, 20. század elején született középosztálybeli lányoknak, akik modern nőknek tartották magukat, és úgy is próbáltak élni. Felnőtté válásuk és politikai szocializációjuk a nagy háború és a forradalmak rendkívül intenzív időszakához köthető. Mindannyian csatlakoztak a kommunista mozgalomhoz, közülük négyen kerültek ki a Szovjetunióba politikai emigránsként. Megszenvedték a sztálini terrort, és jóllehet mindannyiuknak sikerült visszatérniük Magyarországra, de csak nagy személyes veszteségek árán.
A könyv igyekszik bemutatni a magyar nők szovjetunióbeli életének körülményeit és a szovjet típusú nővé válás folyamatát, nem feledve azt, hogy mindez nagyban függött a szovjet gazdasági és társadalmi helyzet változásaitól. Foglalkozik a sztálini törvénysértések és a nagy honvédő háború következményeivel, felhasználva e nők személyes börtön, láger- és háborús tapasztalatait, külön fejezetben tárgyalva a háború utáni hazatérés nehézségeit és buktatóit.