Jaffa Kiadó

Elmondani ​az elmondhatatlant – A nemi erőszak Magyarországon a II. világháború alatt

A háborús nemi erőszak kutatása rendkívül nehéz, mert a jelenséget a hallgatás összeesküvése veszi körül. A történelmet források alapján írjuk, azonban csak kevés, módszertanilag amúgy is kellő óvatossággal kezelendő forrás áll a témában rendelkezésre. Az elkövetők, az erőszakot elszenvedők és a tanúk is abban érdekeltek, hogy ne beszéljünk az eseményről. A háborús körülmények között az erőszakot elszenvedőket gyakran meg is ölik, így nem marad se tanú, se forrás a bűntényről. A nemi erőszak magyarországi megítélésekor megfigyelhető az utóbbi időszak fősodorbeli szakirodalmában a lassú elmozdulás arról a korábbi álláspontról, mely szerint a nemi erőszak egyedi/kivételes eset, és az csak az egyéni elkövető felelőssége/devianciája lenne.
A mostanában Magyarországon is örvendetesen meginduló kutatások és kialakuló nyilvános beszédmód azonban néha a nemi erőszakot mint háborús fegyvert leegyszerűsítően elemezi. Sokan úgy tekintenek a háborús nemi erőszakra, mintha az csak a katonai vezetők vagy a politikusok kezében levő fegyver lenne, mellyel egyes népcsoportokat tudatosan büntetnének. Ezt hívja a szakirodalom intencionalista értelmezésnek, mely etnicizálja a nemi erőszak értelmezését és annak elkövetését egy adott népcsoporthoz köti. Ezzel szemben áll egy másik értelmezés, amely a nemi erőszakot a társadalmi nemek kapcsolatát meghatározó hatalmi eszköznek, azaz nemi erőszak kultúrája eredményének tekinti. Tehát strukturálisan a férfiuralommal meghatározottnak, ezért nevezzük ezt strukturalista értelmezésnek.
http://mandiner.blog.hu/2015/03/31/a_ii_vilaghaborus_nemi_eroszak_torten…

Nő, anya, szerető

„A női szexualitás és a nők saját testéhez való viszonyában kulcselem a bizonytalanság. Sosem tudhatom igazán, hogy éppen mi történik bennem. A bizonytalanságból pedig egyfajta szorongás fakad: ha nem hiszek magamban, nem hiszek a testemben, akkor máshol kell keresnem a biztonságérzetet. De nincs is abban semmi meglepő, hogy nem tanulunk meg „önállóan” viszonyulni a testünkhöz, hiszen a mindennapi élet szintjén születésünk pillanatától kezdve különböző társadalmi intézmények gyakorolják a kontrollt a testünk felett.
Először el kell sajátítanunk, mi mindent kezdhetünk a testünkkel, ha megszűnnek az azt uraló autoritások. Azonban ez meglehetősen bonyolult. Hiszen nem tudjuk magunkat egy csapásra függetleníteni a társadalomtól és annak intézményeitől – az orvoslástól, a pszichológiától, a pedagógiától, a médiától – a világtól, amelyben élünk.
Nem beszélve arról, hogy a szex testi vonatkozásai mellett jogos igényként merül fel bennünk az intimitás, a szerelem vagy épp az elfogadás vágya. A menstruáció, az orgazmus, a várandósság, a szülés, a gyermekágy, a szoptatás vagy a menopauza látszólag biológiai történései éppúgy hatással vannak az önértékelésünkre, párkapcsolatunkra, mint a családi életünkre. Ráadásul a fejünkben mítoszok élnek arról, hogy mi a normális. Ahelyett, hogy a saját vágyainkat, örömünket, intimitásunkat élnék meg, vélt vagy valós elvárásoknak próbálunk megfelelni. Pedig a szexben nincs jó vagy rossz. Ez a könyv is ebben a szellemben íródott, nők ezerféle arcát szeretné megmutatni.”

Kebelbarátnők. Mellbeszélgetések nőkkel, nőknek

A média jóvoltából lépten-nyomon találkozhatunk idealizált mellekkel, de vajon tudjuk-e, hogy milyenek az igazi mellek? Megcsodáljuk-e a női keblek egyediségének szépségét, vagy annyira hatása alá kerültünk korunk s kultúránk nyílt és burkolt üzeneteinek, hogy fanyalogva fordulunk el attól a látványtól, ami nem felel meg az idealizált képnek? Vajon milyen gondolatok, érzelmek bújnak meg a legtöbbször manipulált látszat mögött?
A kötetben megszólaló nők kendőzetlen őszinteséggel tárják elénk, hogy melleik milyensége hogyan formálta önmagukról és nőiségükről kialakult képüket, párkapcsolataikat, szexualitásukat. Történeteikből kibontakozik a mellek titkos élete: a felszín alatti csöndben megbúvó bizonytalanságok, szorongások, mély megélések, nagy horderejű felismerések dimenziója ugyanúgy, mint a kedves visszajelzések, izgató érintések szép emlékei, vagy épp a szoptatások bensőséges pillanatai.
A személyes történetek mellett a szerző bepillantást nyújt a keblek kialakulásának evolúciós elméleteibe, anatómiájába és kultúrtörténetébe, és felteszi a kérdést: vajon milyen üzenetekkel ássa alá a média, a fogyasztói társadalom és az egészségügy a nők saját testükbe vetett bizalmát. A serdülőkorról, szexualitásról, szoptatásról, rákról, öregedésről szóló fejezetek az újszerű kérdésfeltevésen és érdekes információkon túl, gyakorlati segítséget is nyújthatnak ahhoz, hogy a nők életük bármelyik időszakában több elfogadással, szeretettel és örömmel gondolhassanak melleikre.
Hoppál Bori női testtudatoktató, szülésfelkészítő és dúla. Magyarországon úttörő jellegű tevékenysége során igyekszik ráébreszteni a nőket az önmagukban rejtőző belső tudásukra, bölcsességükre, előadásaival, egyéni és csoportfoglalkozásaival pedig segít abban, hogy újratanulják, újra felfedezzék, újra megszeressék a testüket, és ezáltal a lehető legteljesebben élhessék meg nőiségüket.