Gondolat Kiadó Archívum - Nőkért Egyesület

Rendszerváltó nők

Miért kezdtek bele? Miért kezdtek bele a könyvben megszólaltatott nők a politizálásba? – kérdezi bevezetőjében a szerző. Én inkább azt kérdezném: miért ne kezdtek volna bele? A rendszerváltás utáni korszak elhallgatott, de legalábbis sokak számára ismeretlen történeteit olvasva arra gondolok, milyen jó lenne, ha végre eljuthatnánk annak elfogadásához, hogy nők, és férfiak egyaránt elidegeníthetetlen joga a közélet bármely szintjén jelen lenni. Ehhez elsősorban nem a nőknek kell megváltozniuk. Egy többé-kevésbé teljes demokráciáról ne is álmodjunk, ha ezt nem értjük meg. – (Lakner Zoltán)
Hiánypótló, egyedülállóan izgalmas interjúkat olvashatunk ebben a könyvben azokkal, akik elhitték, sőt tenni akartak azért, hogy 1989 demokráciája azt is jelentse: a nők egyenrangú állampolgárok és beleszólásuk lehet életük alakításába. Hogyan bizonyult ez a hit illúziónak, milyen nehézségekkel kellett a politizáló nőknek szembenézniük saját és más pártok tagjai részéről a női esélyegyenlőség megvalósítására tett kísérleteik során, és a kudarcok ellenére hogyan építették fel életüket a politikán kívül – erről szólnak a kötet sokszor szomorkásan végződő de példát adó történetei. Kötelező olvasmány mindenkinek, aki még hisz a 3. magyar köztársaság alapító eszméjében, az egyenlőségben, és tenni is akar érte. – (Pető Andrea)

A második nem

Simone de Beauvoirt nem kell bemutatni a magyar közönségnek. Számos munkája jelent meg magyar fordításban – regényei, útinaplója, önéletrajza –, amelyeknek érzelemmentes szenvedélyessége és szemléletes logikája érdekes színek, ízek és hangulatok igézetével keríti hatalmába az olvasót. Beauvoir alapjában véve filozófus elme; az elemi képletek, a nagy összefüggések, a determináló erővonalak érdeklik, s a keze alatt formálódó művészi anyagból áradó kérdésekre a polgári radikalizmus és az egzisztencializmus oldaláról keresi a választ. Társadalomelemző, bölcselkedő munkái közül a legjelentősebb A második nem, amely 1949-ben hagyta el a sajtót, de azóta sok új kiadása jelent meg és bejárta az egész világot. A szerző a nő, a „második” nem helyzetét vizsgálja korunk társadalmában, s küzd a „másodrendűség”, „másért-valóság” ellen. A nő problémáját óriási anyagtudással, minden elképzelhető oldalról igyekszik megvilágítani, felhasználva a biológia, a pszichológia, a néprajz, a társadalomtörténet egész arzenálját és a szépirodalom dokumentatív erejű példatárát is. Mivel a könyv húsz évvel ezelőtt jelent meg először, jó néhány megállapításának aktualitása természetesen megfakult. Vannak olyan következtetései is, amelyekkel a magyar közönség nem ért, nem is érthet egyet; vitára ingerelnek például az írónő nézetei a házasságról – ez azonban nem csökkenti jelentőségét. A könyv vitathatatlan értékeit a szerző szuggesztív dialektikája, szenvedélyes komolysága, a lélektani megfigyelések lenyűgöző gazdagsága és mély humanizmusa biztosítja. A tárgy rendkívüli érdekességét a szellemes előadásmód és nagy stílusművészet még vonzóbbá növeli.

A nő biológiája

E könyv a nő életéről, egész életútjáról szól. Bemutatja a biológiai nemek kialakulását és a magzati fejlődést. Felöleli mindazokat az eseményeket, amelyek az első menstruációtól a havi vérzés megszűnéség, a változás koráig zajlanak. Foglalkozik a szexualitással, a születésszabályozással, a meddőséggel és a terhessége. Tárgyalja a mellrák kezelésének ellentmondásait, valamint nőgyógyászati problémákat. Vizsgálja azokat a társadalmi és kulturális tényezőket, amelyek a nő táplálkozást, fizikai tevékenységét és a kozmetikumok használatát befolyásolják. Ez a könyv az egészségvédelemről is szól. Nők és férfiak nem nélkülözhetik az egészségügyi ismeretket, ha értelmes módon akarnak együttműködni a szakemberekkel. Effajta ismeretek nélkül válaszfal emelkedhet orvos és páciens közé. Ezek birtokában viszont megértik testük működését, és felelősséget éreznek egészségük megtartásáért. Cselekvő szerepet tölthetnek be orvosaikkal való kapcsolatukban. Tudásuk lehetővé teszi, hogy maguk határozzanak egészségüket érintő kérdésekben.

Úttörő asszonyok

Kertész Erzsébet tizenöt asszonyt mutat be életrajzi elbeszéléseiben: Dorothea Leporint, az első német orvosnőt, Brunszvik Terézt és Teleki Blankát, a kisdedóvás és a nőnevelés úttörőit, Déryné Széppataki Rózát, az első magyar primadonnák egyikét, Varga Katalint, a múlt századi erdélyi bányászjobbágyok szószólóját, Kossuth Zsuzsannát, aki a szabadságharc idején megszervezte a tábori kórházak betegellátását, a három Marx lányt, Jennyt, Laurát és Eleanort, akik kiemelkedő szerepet töltöttek be a munkásmozgalomban, Torma Zsófiát, az első magyar régésznőt, Szonya Kovalevszkaját, a kiváló orosz matematikust, Hugonnai Vilmát, az első magyar orvosnőt, Kaffka Margitot, egyik első és legjelentősebb írónőnket, Suzanne Valadon francia festőnőt és Alekszandra Kollontajt, aki forradalmár ifjúság után évtizedekig diplomataként képviselte a Szovjetuniót külföldön.
Ezek az asszonyok különböző korok és nemzetek, különböző társadalmi osztályok szülöttei, De van egy közös vonásuk: mindegyikük kiemelkedett környezetéből azzal, hogy a nők hagyományos életének keretein túlmutató célt tűzött maga elé, és súlyos akadályokat leküzdve, előítéletekkel szembeszegülve töltötte be hivatását. Az írónő néhány jellegzetes vonással felvázolja a kort is, amelyben ezek a küzdelmes sorsú asszonyok éltek és alkottak.
Tartalomjegyzék

Az első német orvosnő, Dorothea Leporin
Brunszvik Teréz és Teleki Blanka
Az első magyar primadonna, Déryné Széppataki Róza
A havasok asszonya, Varga Katalin
Kossuth Zsuzsanna
A három Marx lány, Jenny, Laura, Eleanor
Az első magyar régésznő, Torma Zsófia
A professzor, Szonya Kovalevszkaja
Az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma
Kaffka Margit
Az „Elátkozott Szentháromság” – Suzanne Valadon
Aleszandra Kollontaj