Budapesti nőegyletek 1862-1904.
A dualizmus kori budapesti nőegyletekről nem sok történeti munka született. Ugyanezaz állítás igaz általában a magyarországi nőegyletekre is. Vajon miért nem foglalkoztaka történészek ezzel a témával? Az egyik lehetséges válasz az, hogy a nőkkel kapcsolatostéma kevésbé tűnt fontos kutatási területnek, főleg a politikatörténészek számára, és soktörténész a nőegyleteket csupán a jótékonykodás egyik színterének tartotta. Ráadásul az elmúlt évtizedekben a magyar történészi körökben nem volt „divat” a civil szférával, civil önszerveződésű csoportokkal foglalkozni, ez alól leginkább csak a munkásmozgalomtörténete volt kivétel. Mégis volt néhány történész, aki behatóbban tanulmányozta az egyleteket, és a magyarországi egyleti életet – mint a társadalomtörténet és a mikrotörténelem egyik fontos kutatási területét –, és ők, főleg a reformkori egyletekben, a korabelifél-nyilvánosság, a helyi politizálás színterét, egyúttal a polgári eszmék terjesztőit látták(például Pajkossy Gábor tanulmányai). A nőegyleteknek ugyanakkor nem tulajdonítottak ilyen fontosságot. Pedig ezeknek több típusa is létezett, és közülük csak az egyik fajtátképviselik a jótékonysági céllal létrejött egyletek. Emellett sok más, a nők munkához jutásával, a nők oktatásával, művelődésével foglalkozó egylet egyenesen állami feladatokatlátott el tevékenységével, a saját intézményeiben, és jelen lévő társadalmi igényeket elégített ki – az állam többek között ezért is támogatta őket anyagilag.A nőegyletek történetének írását nagyban segíti a bőséges forrásanyag. Rendelkezésünkre állnak egyleti szervezeti szabályzatok és alapszabályzatok, éves beszámoló jelentések, évkönyvek, névjegyzékek, intézményi értesítők, valamint történeti összefoglalók.Utóbbiakat szintén nem történészek, hanem általában az egyletben tevékenykedő jó tollúamatőrök írták (amatőrségük a történettudomány szempontjából értelmezendő), akik viszont gyakran más (szak)írói tevékenységet is folytattak. Az egyletek történetét legtöbbszörtitkáraik írták meg, hiszen ők több évtizedre visszamenően ismerték az egyleti iratokat.
Ezek a szerzők természetesen nem nőtörténeti, hanem társadalomtörténeti szempontbólvizsgálták a nőegyleteket – sokszor az egylet tevékenysége alapján: például a jótékonyság intézményének történeteként írták meg, vagy éppen az egylet szerveződésének vallásialapja nyomán, például a zsidó nőegylet történetét jegyezték le.Csak az utóbbi időben kezdték felismerni egyes történészek a nőegyletek jelentőségét,de sajnos még kevés tudományos mű született e témában. Ezek közül megemlítendő TóthÁrpád tanulmánya, amely a Pesti Jótékony Nőegylet korai (1817 és 1848 közötti) történetét dolgozza fel.
A szakirodalom azonban továbbra is hiányos, hiszen mindegyik nagyobb jelentőségű nőegylet egymaga megérné, hogy egy teljes monográfia vagy legalább egy történeti összefoglaló tanulmány keretében foglalkozzanak vele a mai történészek.
Az egyleti hivatalos iratok mellett a korabeli folyóiratok cikkei, szaklapok írásai ishasznos forrásai lehetnek a nőegyletekkel foglalkozó kutatónak. Magyarországon főlegaz 1860-as és 1880-as években alakult sok nőegylet, és a korabeli közvélemény egyik fő színterének számító újságok, folyóiratok gyakran foglalkoztak ezekkel a társaskörökkel, ha másért nem, hát azért, hogy a társas élet eseményeinek számító egyleti bálokról, rendezvényekről beszámoljanak.
…