„Egy féltékeny rendőr agyonlőtte riválisát, majd magával is végzett. Balatonfüred közvéleménye ezek után egy emberként zúdította haragját a rendőr felesége, Edit nyakába, miközben a két férfit a történet tragikus hőseként emlegetik.”
Az utóbbi évben, de még inkább az utóbbi hónapokban az abortusz kérdése jelentős változásokon ment keresztül, kevés nyilvánosságot kapva. A 2012. január elsejétől érvényes új
Ismét kiderült: a pártpolitikai érdekek jóval fontosabbak ma Magyarországon, mint a nők egészsége. Egy hete jelentették be, hogy hamarosan elérhető lesz az abortusztabletta, ám azóta nemcsak ellentmondásos hírek érkeznek arról, hogy eljut-e valaha a kórházakig, hanem az is látható: a kereszténydemokraták újra megragadják a lehetőséget, hogy politikai presztízskérdést csináljanak az ügyből.
Úgy tűnik, a brit királyi háznak sikerül elfogadtatnia egy új törtvényt, amely megfosztja a fiúgyermekeket az elsőség jogától.
Az abortusszal kapcsolatos viták során mindig vannak, akik moralizálni kezdenek, és azzal „érvelnek” az abortusz ellen, hogy a fiatal lányok (természetesen csak a lányok…) már
2007-ben lett harminc éves a német nyelven megjelenő Emma, a világ egyetlen független feminista folyóirata. Az évforduló tiszteletére a lapot, valamint alapítóját és szerkesztőjét, Alice Schwarzert olyan közismert és közszeretetnek örvendő nők köszöntötték, mint a Német Szövetségi Köztársaság (első női) kancellárja, Angela Merkel, az irodalmi Nobel díjas Elfriede Jelinek, valamint a népszerű humorista, Anke Engelke.
Megnősült Mark Zuckerberg, és 28 éves korában elvette a 10 év óta ismert, 27 éves barátnőjét, aki immár végzett orvos, és egy átlagos külsejű, ázsiai felmenőkkel bíró hölgy.
Örömmel veszem, amikor a genderszempontból nem elkötelezett portálok is észrevételezik, sőt egyre gyakrabban szóvá teszik a hímsovén média szélsőséges, ill. egyszerűen tapló nőellenes megnyilvánulásait.
Kedves olvasóink már minden bizonnyal észrevették gyűjtési, listázási hajlamainkat a Női Arcképcsarnok illetve az Ajánlott könyvek esetében :), sőt egy alkalommal megpróbáltuk összeszedni a társadalomhoz
1848/49-ben szépszámmal akadtak olyanok, akik nem a hagyományos női, hazafias feladatokat akarták ellátni (sebesültek ápolása, főzés a katonákra), hanem harcolni akartak. A rendkívüli körülmények a nőknek nagyobb mozgásteret adtak, „női szerepükből” való kilépést engedélyeztek. Sokukról csak a sebesülésekor, véletlenül derült ki női mivolta.
