A Budapest Pride hete alatt a „Transzfeminizmus” workshop volt számomra az egyik legnagyobb érdeklődéssel várt program, mert két, önmagában is marginalizált és súlyos félreértésekkel, sztereotípiákkal terhelt témát hozott össze: értelemszerűen a feminista mozgalom transzneműek által képviselt irányzatáról szólt, és arról, hogy mely közös pontok találhatók a nők és a transzneműek elnyomásában.
Az egyik unásig hangoztatott ellenérv a „melegfelvonulással” szemben, hogy e „feltűnősködés” helyett „inkább kulturális eseményeket kellene szervezni”. Nos, a helyzet az, hogy – noha ez a „parádéhoz” képest elenyésző mértékben jelent meg a sajtóban, médiában – a Budapest Pride egy egész hétig tartott, július 1. és 7. között, számtalan gazdag programmal: kiállítással, workshopokkal, irodalmi esttel.
Sokat járok villamossal, így különösebb győzködés nélkül is elhiszem, hogy a villamosvezetés egy stresszes munka. Csak az elmúlt pár napból is két olyan esetet tudok
Magyar nyelven rengeteg félreértés kering azzal kapcsolatban, hogy mi az aszexualitás, ezért először ezt pontosítsuk! Aszexuális az a személy, aki nem tapasztal szexuális vonzalmat.
2013. június 5. – A nőszervezetek üdvözlik, hogy a “kapcsolati erőszak” elnevezésű tényállás elfogadásával a törvényhozók megerősítették, hogy a családon belüli erőszak nem magánügy, és hogy az e körbe tartozó cselekmények bűncselekmények, amelyek ellen az államnak kötelessége fellépni.
2013 májusában a Nők Lázadása Szabadegyetem keretében Betlen Anna (közgazdász, MONA), Lovas Nagy Anna (író, elnök, Nők Lázadása egyesület) és Antoni Rita (elnök, Nőkért Egyesület,
Miközben a Bizottság üdvözli a Részes Állam azon bejelentését, hogy a párkapcsolati erőszakot önálló büntetőjogi tényállásként kívánja kodifikálni a Büntető Törvénykönyvben, továbbra is aggodalmát fejezi ki az erőszak más formáira, így a gazdasági és a lelki erőszakra, valamint a fenyegető zaklatásra vonatkozó speciális szabályok hiánya miatt.
Átlagpolgároktól még elnézhető a szakmai ismeretek hiánya – ami az empátiahiányt illeti, lelkük rajta -, azoktól viszont, akik abban a pozícióban vannak, hogy törvényt alkossanak a családon belüli és párkapcsolati erőszakról, és így szó szerint emberéletek múljanak rajtuk, NEM NÉZHETŐ EL!
Azért jöttem, hogy leszámoljak a politikai, vagy még inkább pártpolitikai kereszténység legendájával. Van ugyanis a parlamentben egy politikusi réteg, amelyik szereti maga mögött tudni az egyházakat, sőt Istent. Így aztán Isten nevében cigányoznak, zsidóznak, szegregálnak. Jézus Krisztus nevében folytatott családvédelmük ellehetetleníti a szegény családokat, rendőrök kezére adja a gyerekeket, hibáztatja a bántalmazott nőket. Mindezzel azokat árulják el, akiket saját önazonosságuk szerint képviselniük kellene.
Sziasztok lázadótársak! „Isten mindannyiunknak a szívébe képességeket és küldetéstudatot táplált, nem firtatva, hogy milyen neműek vagyunk. Tehát férfiak és nők számára is ugyanúgy elérhetőnek kell
