Közügy

Gondoskodom, tehát nő vagyok?

Belefutottam a napokban egy tévéreklámba: benne a család­anyát néhány napra szakáccsal, takarítóval, sofőrrel és további szakemberekkel helyettesítik, amit a már-már komikusan passzív családapa és a két gyerek meglehetős fanyalgással fogad. A tanulság az, hogy anya pótolhatatlan, és kávéval érdemes frissítenie magát, hogy bírja a strapát.

November 25. – másodfokon a „lúgos orvos” ügye

Dr. B. Krisztián, a budapesti Irgalmasrendi Kórház akkori igazgató főorvosa az elsőfokú ítélet szerint 2013 márciusában jó előre felkészülve, megszervezve, megtervezve, maszkba, sisakba, kesztyűbe öltözve erőszakkal behatolt volt kedvese, R.E. lakásába, ott a nőt a földre kényszerítette, kábító injekcióval elkábította, s ebben az állapotában a nemi szervét lúggal leöntötte.

„Nem azért, mert nők vagyunk, hanem mert szakképesítést szereztünk” – ápolónői mozgalmak a régióban

Az elmúlt évek során az ápolók alulról jövő mozgalmai fontos tiltakozásokat szerveztek az alacsony bérek, a rossz munkakörülmények, a kifizetetlen túlmunka, az ápolóhiány, az elvándorlás és az egészségügyi szektor általános állapota miatt. „A régió Sándor Máriái” 2016. október 11-én az „Ápolónői mozgalmak a visegrádi országokban és a gondoskodás társadalmi értéke” című kerekasztal-beszélgetésen találkoztak és vitatták meg tapasztalatikat. Beszámoló.

Feminizmus és transzneműség – avagy hogyan lettem rossz feminista

Miközben mi itthon még mindig a princípiummal, a nőket szülőgépnek tekintő politikával, a szexista-áldozathibáztató médiával és az Isztambuli Egyezmény törvénybe iktatásának késlekedésével bajlódunk, tőlünk nyugatabbra egész más frontokon zajlanak a feminizmus központi vitái: a feminista törekvések állítólagos új ellenségei a transzneműek, illetve az úgynevezett transzpolitika.