A feminizmus ellenzői szerint a túlzásba vitt egyenlőség tette boldogtalanná a nőket, és a férfiakra is negatívan hat. A könyv a ’80-as évek amerikai feminizmusát vizsgálja az újságok, a televízió, a filmek, a divat, a szépségipar, a politika, a pszichológiai elméletek és terápia, illetve a nők reproduktív jogainak elemzésének keresztül, de ezek a folyamatok hasonlóan működnek különböző korokban és országokban.
Meglepődtem, amikor több ismerős közölte velem, hogy azt hitte, a Született feleségek egy feminista sorozat. Pedig valójában kiválóan példázza, hogy egy TV-műsor (vagy film, könyv, internetes oldal, rendezvény, médiában felkapott téma, stb.) attól, hogy nőket állít a középpontba, nőkről, nőknek szól, illetve, – bár ez erre a konkrét esetre nem igaz – nő írja/nők írják, még nem biztos, hogy kifejezetten női érdekeket szolgál. Azaz, a nőközpontúság nem feltétlenül egyelő a feminista értékek felmutatásával.
Simon de Beauvoir-t leginkább A második nem szerzőjeként ismerjük, ám a feminizmus említett alapszövegének szerzője életében mégis inkább szépíróként jellemezte magát, a filozófus titulust pedig Sartre-nek engedte át. (A legújabb Beauvoir-kutatások azonban rámutattak arra, hogy az írónő filozófiai munkássága csöppet sem másodrendű írói teljesítménye mellett.)
Vajon miért van az, hogy a science-fictionben megjósolt jövőképek zöme az időben távoli Földet vagy pusztulásra, vagy sanyarú sorsra ítéli? Ha körülnézünk, akkor talán elég egyértelművé válik a válasz: amennyiben a jelenleg is munkálkodó társadalmi erők irányát követjük, nem sok pozitív végkifejlet várható szülőbolygónkra nézve.
Mielőtt valakit elragad az egyre inkább elharapozó ideológiai divathullám, és a hagyományos, veretes értékek nevében elkezdi romantizálni az otthonmaradó, „karrierjének” (általánosító szitokszó) átszellemült mosollyal búcsút
1945. áprilisán, a II. világháború utolsó hónapjaiban, Berlin egyik bérházának negyedik emeletén Anonyma, ez a névtelenségbe burkolózó fiatal, értelmiségi nő, naplóírásba kezd. Célja elsősorban terapikus, a szétbombázott, Vörös Hadsereg által feldúlt fővárosban reszket az életéért, küzd az életbenmaradásért: túlél – szorongásait, tapasztalatait kiírja magából.
Elias Canetti (1905-1994) osztrák író, aki nem mellesleg irodalmi munkásságáért Nobel-díjban részesült (1981), valójában egyetlen nagy regénnyel büszkélkedhet igazán, a Káprázat c. groteszk és abszurd szövegmonstrummal.
Asimov volt az első író, akivel olvasóként találkoztam még általános iskolás koromban. Azonnal beleszerettem a történeteibe, és ez a szerelem a mai napig megmaradt. Bár felnőtt fejjel be kell ismernem, keveslem a meghatározó női karaktereket a regényeiből, ennél több hiányosságot nem tudnék felróni nagy kedvencemnek és példaképeim egyikének. Talán ezt sem tehetném meg, hiszen egy korábbi nemzedék szülötteként egészen más világban élt, alkotott. Igaz az is, hogy ha végignézzük a sci-fi regényeket, máshol sem a nőnemű főhősök az igazán jellemzőek.
Első cikkeink közt volt Mamika írása a latin-amerikai feminista költőnőről – most olvassunk tőle néhány verset! Egy könnycsepp Azt mondottad: nem sírt az én apám.
