Most vasárnap-hétfőn ünnepeljük pünkösd ünnepét. A köztudatban úgy él, hogy ilyenkor, Krisztus mennybemenetele után az ötvenedik a napon (pünkösd jelentése: ötven) szállt alá a Szentlélek, a Szentháromság harmadik tagja. De aki körülnéz ezen linken, az láthatja a pünkösd sem vegytiszta keresztény ünnep. A fenti linken további érdekes leírások találhatók az alkalomhoz fűződő népszokásokról is.
Amikor a többiek egy laza hangulatú listás levelezés során félpoénosan, majd egyre komolyabban felvetették , hogy csináljunk divatrovatot, a fejemet fogtam. Először divatrovat, aztán receptek,
Az amerikai kritika – érdemtelenül – nagyon csúnyán lehúzta Catherine Hardwicke filmjét, és a magyar vélemények is – szerintem eltúlzottan – fanyalgók. „Piroskás Twilightnak” nevezik
Köszönjük a szerzőnek, hogy engedélyezte a lista átvételét!
A The Kids Are All Right c. vígjáték (2010, r. Lisa Cholodenko) valószínűleg arra szándékozott kilyukadni, hogy egy leszbikus házasságban is ugyanolyan problémák adódhatnak, mint egy hetero házasságban. A 20 éve együtt élő leszbikus házaspár középpontba állítása ellenszegül ugyan az előítéletnek, mely szerint a homoszexuális kapcsolatok nem tartósak – de első benyomásom a film után az volt, hogy a film túllőtt a célon, és bumeránként visszapattanva a hagyományos sztereotípiáknak adott új lendületet.
Mint már korábban megígértük, interjút készítettünk Ta-Mia Sansával, a Sötét Hórusz sci-fi regény írójával. A könyv hamarosan kapható lesz a könyvesboltokban, valamint Ta-Mia Sansával személyesen
Ma anyák napja van, őket ünneplik ma Magyarországon (számos más Európai ország mellett.) Mi is kívánjuk, hogy legyen hosszú egészséges és boldog életük! Ezt a zenei csokrot nyújtjuk át ma nekik.
Nemrég a következő levelet kaptam, úgy gondolom, a költészet napja éppen megfelelő a megjelenésre – szerk.) „Kedves szerkesztö! Szeretném felhívni egy nemrégiben megjelent verseskötetemre a
Lovas Ildikó A kis kavics című regényének fülszövege egy filmszerűen pergő, igazi krimit ígér, az olvasó pedig nem csalódik, mikor végigolvassa a könyvet, hiszen az végig fenntartja érdeklődését. Története két síkon játszódik, az egyik egy negyvenéves történelem szakos tanárnőnek az útkeresése, aki úgy érzi, hogy determinálja őt a neve: „Amikor az egyetemre iratkozás feladatait intéztem, (…) megkérdezte tőlem, (…) hogy én magam is olyan vagyok-e, mint az a náci kurva, akinek a nevét viselem.” Kozma Léni története így kapcsolódik a másik síkhoz, ami Leni Riefenstahl német rendezőnő, táncosnő, a náci filmes személye.
Nem mondhatni, hogy rendszeres olvasója vagyok a női magazinoknak – mi több: tavaly ősz óta a héten először vettem kezembe egy amolyan „atipikus” női lapot: az Éva februári számát. Bár korábban is igaz volt rám, hogy az újság szlogenjéhez képest („Magamra ismerek”) én a tartalomban csak egészen gyéren „ismertem magamra”, mégis tetszett már a megjelenéstől kezdve az, hogy nem akarják rám erőltetni a „Cosmo-életérzést”, vagyis a legtöbb kommersz női lappal ellentétben a tartalom 90%-át nem a ruha- ékszer- és parfümhirdetések teszik ki, meg a „183 legforróbb szextipp, amivel egy életre megfoghatod a pasidat”-jellegű cikkek.
