A bántalmazott nők, akiknek az élete azon múlik, hogy Magyarország ratifikálja-e azt Isztambuli Egyezményt, többségben teljesen konformista nők, akik házasságban, családban akartak élni – legtöbbször épp olyanban, amilyet a konzervatív oldal egyedüli családfogalomként szorgalmaz! –, és amíg mi a „sokneműségen” vitatkozunk, hetente minimum egy közülük – és havonta egy gyerek – megelőzhető okokból meghal.
Tulajdonképpen már megint ott vagyunk, ahonnan 2012 őszén indultunk: fogjuk be és szüljünk.
Az első világháború alatt és után sok lány kapott munkát egy olyan gyárban, ahol órák számlapját kellett felfesteni rádiumot tartalmazó festékkel. A rádium egy radioaktív elem, életveszélyes sugárforrás. De mivel szépen világít a sötétben, akkoriban előszeretettel használták dekorációnak…
Miért van szükség a társadalmi nemek tudományára? Válasz Puzsér Róbert írására.
Mintegy kétezer fős tömeg vett részt tegnap Bukarestben egy, az orthodox egyházhoz köthető fundamentalista szervezet (ProVita) felhívására az ún. életpárti meneten. A résztvevők az „élet”
Elmenekülnék-e a bántalmazó elől, ha azzal fenyegetne, hogy megöl, ha elmenekülök? Elmenekülnék-e a bántalmazó elől, ha azzal fenyegetne, nem csak engem öl meg, hanem a
Magyar nők, magyar anyák ellen elkövetett súlyos bűn nem ratifikálni az Isztambuli Egyezményt csak azért, mert a nők elleni erőszakot nem egyedi kivételes esetekként, elszigetelt és elkerülhetetlen balesetként, hanem nemi alapú hatalmi viszonyok rendszerszintű megnyilvánulásaként tárgyalja, ráadásul – és tudom, hogy ez végképp idegen a kormány számára – a megelőző intézkedések közt még olyan szörnyű célokat is megfogalmaz, mint a nemek tényleges egyenlősége mint az erőszakmentes társadalom alapja.
Ez egy történelmi nap. Mától a világ leggazdagabb és legbefolyásosabb országának vezetője egy olyan férfi, aki megtestesíti mindazt, amitől ez a világ, amelyben élünk, romlott, veszélyes, és fájdalmakkal teli: a férfiuralom erőszakosságát, gátlástalanságát, agresszióját és fölényességét.
A földművesasszonyokból álló Balmazújvárosi Szabad Nőszervezet a Feministák Egyesülete egyik vidéki tagszervezete volt. A jellemzően közép- és felsőosztálybeli nőkből álló vezetőség szolidáris volt velük.
Az első értelmiségi nők szinte kötelességüknek érezték, hogy elődeik teljesítményét megóvják a feledéstől. Egyben mintát, követésre méltó példát is találtak kutatásuk tárgyában. Magas képzettségükkel a közjót kívánták szolgálni.
