Egyéb

A hülyeség kora – filmkritika kicsit másképp

Láttam egy filmet, mi több: jópárszor  megnéztem. Nem saját elhatározásomból, hanem félig-meddig muszájból: ifjúsági vetítéseken voltam kísérő. Elsőre döbbenetes volt, másodjára lebilincselő, harmadjára érdekes, negyedjére olyan részletekre is fel tudtam figyelni, melyek fölött addig elsiklottam. Talán most értettem meg a gyermekeimet igazán, akik fejcsóválásom ellenére hatodszor is képesek megnézni ugyanazt a filmet. Ezt én időrablónak tartottam eleddig. Nos, nem volt teljesen igazam.

Az önérvényesítő nő Kertész Ákos Makrájában

Kertész egy emancipált, olvasott, polgári származásából tudatosan kiszakadt munkáslányt tesz meg könyve női hősévé, szavait többnyire szenvedély, izgatottság vagy düh járja át, felkavaró, megkérdőjelező, anarchista, olykor egészen közönségesen mocskos szájú. Szeretnivaló. Makra fülig szerelmes is lesz belé, Vali természetességébe, önálló gondolkodásába (ámbár tagadhatatlan, hogy itt-ott a kor szólamait halljuk vissza tőle), összekuszálja a korábban kialakított, biztonságos sztereotípiáit.

Határáthágás (Galgóczi Erzsébet: Törvényen belül)

Kiss Noémi azt írja Galgóczi Erzsébet kapcsán, hogy nőírónak lenni szopás Magyarországon – a szónak abban az értelmében, hogy kell keresni egy anyamellet (a női hagyomány megalapozóját, egy ősanyát), melyre rácsimpaszkodhat a kortárs nőíró. És ez akár Galgóczi Erzsébet is lehetne.

Anna Ahmatova néhány verse

„Rémület kavarta éji árnyak” Rémület kavarta éji árnyak, Hullongó holdfényben fejszefej. Házfal mögött zajok motoszkálnak. Patkány? Szellem? Tolvaj illan el? Fülledő konyhámon vízbe csobban, Rozzant

Újabb vers Imre Flórától

Imre Flóra A KAPU Így állunk némán, bronzba öntve, Annak a kapunak két oldalán. Opálos ég fekszik a csöndre, A homokon lustán kúszik a láng.