Simon de Beauvoir-t leginkább A második nem szerzőjeként ismerjük, ám a feminizmus említett alapszövegének szerzője életében mégis inkább szépíróként jellemezte magát, a filozófus titulust pedig Sartre-nek engedte át. (A legújabb Beauvoir-kutatások azonban rámutattak arra, hogy az írónő filozófiai munkássága csöppet sem másodrendű írói teljesítménye mellett.)
A történelmet, mint tudjuk, férfiak írják, így nem véletlen, hogy a főszereplői is elsősorban férfiak. Ismert nőkről nem sok szó esik, az ő történetük láthatatlan marad.
A feminizmus lejáratását megkísérlő ideológia legfőbb pillére. A legtöbb feministának vannak pozitív férfiszereplők az életében, családtagok, és/vagy barátok, partner személyében. Ez azonban mit sem változtat az össztársadalmi problémákon, a közgondolkodás domináns férfiképén, a nőket ezzel összefüggésben ért hátrányokon.
Nem mondok újat azzal, hogy általában azok az emberek kerülnek pszichológushoz, akik egy adott családban, közösségben a leginkább „normálisnak” mondhatóak. Ők azok, akik felismerik, hogy
Vajon miért van az, hogy a science-fictionben megjósolt jövőképek zöme az időben távoli Földet vagy pusztulásra, vagy sanyarú sorsra ítéli? Ha körülnézünk, akkor talán elég egyértelművé válik a válasz: amennyiben a jelenleg is munkálkodó társadalmi erők irányát követjük, nem sok pozitív végkifejlet várható szülőbolygónkra nézve.
Mielőtt valakit elragad az egyre inkább elharapozó ideológiai divathullám, és a hagyományos, veretes értékek nevében elkezdi romantizálni az otthonmaradó, „karrierjének” (általánosító szitokszó) átszellemült mosollyal búcsút
1945. áprilisán, a II. világháború utolsó hónapjaiban, Berlin egyik bérházának negyedik emeletén Anonyma, ez a névtelenségbe burkolózó fiatal, értelmiségi nő, naplóírásba kezd. Célja elsősorban terapikus, a szétbombázott, Vörös Hadsereg által feldúlt fővárosban reszket az életéért, küzd az életbenmaradásért: túlél – szorongásait, tapasztalatait kiírja magából.
Mint nemrég értesültem, a 80-as évek óta az USA-ban március a nőtörténelem, azaz a herstory hónapja. Herstory…
„Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik” – fogalmazta meg a regényíró, egzisztencialista filozófus és feminista, Simone de Beauvoir az azóta szállóigévé vált mondatot „A második nem” c. 1949-ben megjelent társadalomelméleti művében, melyben, noha konkrétan nem használja ezt a szót, megalapozta a „genderelméletet”.
Elias Canetti (1905-1994) osztrák író, aki nem mellesleg irodalmi munkásságáért Nobel-díjban részesült (1981), valójában egyetlen nagy regénnyel büszkélkedhet igazán, a Káprázat c. groteszk és abszurd szövegmonstrummal.
