Mély felháborodással olvastam az Önök által kiadott „Gyermeket nevelni Isten félelmében” című könyvet. A könyvről akár csak belelapozva is azonnal kiderül, hogy egyértelműen brutális gyermekbántalmazásra buzdít.
Hófehérke, Csipkerózsika, Hamupipőke és társaik. Ha a gyerekkori kedvenc mesék iránt érdeklődök, ezek gyakran szerepelnek nők válaszaiban. Azonban ha megnézzük, mit üzennek ezek a történetek a gyerekeknek a nemi szerepekről, arra jutunk, nem jó, ha egy kislány CSAK ilyeneket hall. A feminista mesekritikánk következik.
„Az embereket, főleg a nőket arra nevelik, hogy örüljenek a dicséretnek, a bóknak és köszönjék meg azt.” (Huszár, 113.) Ennek ellenére biztosan mindannyian voltunk már részesei olyan helyzetnek, amikor egy bóknak látszó megjegyzéstől inkább kellemetlenül éreztük magunkat – mert a bók tartalma nem illett az adott kontextushoz.
Ebben az írásban a feminizmus mint szervezett mozgalom történetét, annak előzményeit és három hullámát tekintem át.
A feminizmus ellenzői szerint a túlzásba vitt egyenlőség tette boldogtalanná a nőket, és a férfiakra is negatívan hat. A könyv a ’80-as évek amerikai feminizmusát vizsgálja az újságok, a televízió, a filmek, a divat, a szépségipar, a politika, a pszichológiai elméletek és terápia, illetve a nők reproduktív jogainak elemzésének keresztül, de ezek a folyamatok hasonlóan működnek különböző korokban és országokban.
Mért ne legyek én feminista? Mert a feministák ápolatlan, lompos, ízléstelenül öltöző, nőietlen kékharisnyák, akik egyetlen sikere az életben, hogy militáns támadásokat intéznek a család, az otthon, a gyermekvállalás – és egyáltalán: a természet rendje ellen. Képtelenek mit kezdeni azzal, hogy nők, hiszen a nőt a férfi teszi igazán nővé, márpedig a feministák éppen attól sikertelenek, hogy a férfiakkal való viszonyuk tragikus. Így aztán megkeseredett, kiszáradt banyák, már fiatalon ráncos lelkűek, akik nemcsak félnek a férfiaktól, hanem gyűlölik is őket, mert nem kellenek nekik. Nem csoda, ha leszbikussá válnak.
Meglepődtem, amikor több ismerős közölte velem, hogy azt hitte, a Született feleségek egy feminista sorozat. Pedig valójában kiválóan példázza, hogy egy TV-műsor (vagy film, könyv, internetes oldal, rendezvény, médiában felkapott téma, stb.) attól, hogy nőket állít a középpontba, nőkről, nőknek szól, illetve, – bár ez erre a konkrét esetre nem igaz – nő írja/nők írják, még nem biztos, hogy kifejezetten női érdekeket szolgál. Azaz, a nőközpontúság nem feltétlenül egyelő a feminista értékek felmutatásával.
Boldog, egyenrangú kapcsolatra vágysz, fontos Számodra, hogy (leendő) partnered szeressen, tiszteljen Téged? Nem tudod, hogyan kerüld el a nőket lenéző férfiakat, hímsovinisztákat, potenciális (fizikai illetve érzelmi) bántalmazókat? Nem tudod, miként ítéld meg már meglevő kapcsolatodat?
A női szexualitás, és így a női nemi szerv keltette szorongás a vagina dentata-képzetben jelenik meg (behatoláskor a férfi nemiszervét leharapó, fogakkal rendelkező vagina). Van egy népmese, amelyben Mátyás király a bíró lányának nemiszervét „csunyának” nevezi – ez pedig ehhez a testrészhez undort és szégyent kapcsol, míg – rejtetten, mégis egyértelműen – a falloszhoz szépséget és büszkeséget.
