– A 70-es években általános volt az a vélemény, hogy a nők fizikailag képtelenek hosszú távú futásra – meséli Kathrine. – A közvélekedés szerint az ilyen típusú mozgáshoz szükséges, a szőrős mellkas, bajusz és a nagy lábméret. De ha nő vagy, még a méhed is kieshet futás közben! Ezért eltiltották a nőket a futástól és a versenytől, beleértve az olimpiákat is.
Kathrine Switzer 1967-ben, K.V. Switzer néven regisztrált és elindult a versenyen. A verseny közben megtámadta a versenyigazgató.
– Menj a pokolba a versenyemről és add vissza a rajtszámod! – kiáltozta.
Kathrine azonban befejezte a versenyt.
A támadásról készült fotók bejárták a sajtót és nemzetközi párbeszédet indítottak el. Kathrine bátor tette motiválta a nőket, a versenyzésre. 1972-ben hivatalosan is engedélyezték a nők részvételét a Bostoni Marathon-on, majd 1984-ben, szintén Kathrine lobbizásának köszönhetően, olimpiai versenyszám lett a női maraton.
Kathrine szerint az egyik legmagasabb szintű felismerés, hogy a nők is képesek bármire és ez legalább annyira fontos, mint a nők szavazati joga.
2017-ben az USA-ban a maratoni futóversenyeken indulók 59%-a, nő.
