Antoni Rita

Carson McCullers-sorozat 2.: Magányos vadász a szív (1940)

Ha valakiben netán élne még olyan sztereotípia, hogy a „komoly irodalom” állítólagos reprezentánsából, a közoktatásból, tankönyvekből mellőzött női szerzők nem alkottak semmi jelentőset, és irodalmi világuk beszűkült, privátszféra-orientált, ráadásul egyféle – őt majd Carson McCullers metsző társadalomkritikája, hideg, groteszk, elidegenedett világa, az emberi kapcsolatokról szőtt búskomor víziói, és sallangoktól mentes hangvétele kizökkentik e tévhitekből. Az amerikai déli államok gótikus tradíciójához köthető szerző első regénye, melyet 23 évesen írt, a Magányos vadász a szív (magyarul: Európa, 1983, ford. Déry Tibor) kötelező olvasmány is lehetne.

Mire van szüksége egy nőnek?

A szlogenünk, mint ahogy mindenki láthatja: „Minden, amire egy nőnek valóban szüksége van.” Ennek az a története, hogy 2003 májusa körül minden reggel egy olyan

Szokásos torzítás: „az emancipált nők boldogtalanok”

Látszólag kimeríthetetlenek, a valóságban azonban szánalmasan egyszerű sémákba illeszkednek és egy perc alatt megcáfolhatók azok a koholt vádak, gyenge lábakon álló érvek és átlátszó stratégiák, melyekkel megkísérlik a feminizmust elmarasztalni, és a feminista nőket lejáratni.

Gyermektelenségi adó – még ha csak egy ötlet is…

A család, a házasság védelme – először csak egy ártatlannak tűnő állásfoglalás. (Bár nem hiszem, hogy a „szinglik” bármilyen módon is veszélyeztetnék azt, hogy aki családot szeretne alapítani, így tegyen… De ha védeni kell, hát védjék…) Na de ha törvényi eszközökkel akarnak kikényszeríteni egy, szentnek és sérthetetlennek vélt életutat – az már diktatúra.