Zádor Anna
1926-ban végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet szakán. Zsidó származása ellenére Hekler Antal professzor mellett dolgozott az elkövetkező 10 évben, fizetés nélkül. 1944-ben elhurcolták, egy
1926-ban végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet szakán. Zsidó származása ellenére Hekler Antal professzor mellett dolgozott az elkövetkező 10 évben, fizetés nélkül. 1944-ben elhurcolták, egy
Az első nő, akit a perui szenátusba beválasztottak. Tevékeny nőjogi aktivista, komoly része volt abban, hogy 1955-ben Peruban a nők végre kiharcolták választójogukat. 1956-ban megkapta
Łódźban született, tanulmányait 1923-ban a varsói egyetemen kezdte, majd egy év múlva Párizsban a Sorbonne-on biológiát és élettant tanult. Diplomája megszerzése után Louis és Marcelle
Gyermekeknek és fiataloknak szóló regények, gótikus témák, romantikus krimik – a 104 évet megélt rendkívül termékeny író többféle műfajt kipróbált. Két alkalommal nyerte el az
Marguerite Antoinette Jeanne Marie Ghislaine Cleenewerck de Crayencour Belgiumban született, belga anyától és francica arisztokrata származású apától. Első műve, az Alexis, 1929-ben jelent meg. 1939-ben
Dánia első női nagykövete a koppenhágai egyetemen politikatudományból diplomázott 1929-ben. Egyetemista korában lett tagja a Dansk Kvinders Nationalrad-nak (Dán nemzeti nőszövetség), 1931-ben ő volt az
Szatírákkal tűnt fel a Vogue és a Vanity Fair magazinokban, egyik gyakran idézett aforizmája például: „minden jótett elnyeri méltó büntetését”. A második világháború alatt a
Budapesten indult pályája, majd 1928-ban Párizsba ment. Festményeket és illusztrációkat készített, elfogadták a helyi művészek. A II. világháború alatt saját eszközeivel segítette az ellenállási mozgalmat,
Úttörő munkát végzett a házassági tanácsadás és a születésszabályozás területén. Előadásaiban és cikkeiben nyíltan beszélt arról, hogy a nőknek joguk van szexuális örömhöz. Fontosnak tartotta
1982-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki addigi tevékenységéért. Uppsalaban született, 1924-ben diplomázott és tanítani kezdett. Később az ENSZ szociális és jóléti bizottságában dolgozott, 1951-ben az UNESCO társadalomtudományi