1926-ban végzett a Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet szakán. Zsidó származása ellenére Hekler Antal professzor mellett dolgozott az elkövetkező 10 évben, fizetés nélkül. 1944-ben elhurcolták, egy katonatiszt tanítványa kiemelte a menetből és Budapestre menekítette. Férje és egyik fivére koncentrációs táborban halt meg. A háború után a Franklin Társulat vezetője lett, 1951-től az ELTE Művészettörténeti Tanszékén tanított. Doktori disszertációját 1961-ben védte meg. A tanítás mellett sokat publikált, nemzetközi szinten is elismert tudós volt.
Néhány munkája:
Olasz építészetelméletek a renaissance és a barokk korában;
Magyar Építészettörténet;
A Magyar Nemzeti Múzeum;
A magyar reformkor művészete;
The English Garden in Hungary;
Klasszicizmus és romantika;
Az építészet és múltja.
