Sokszor gondolkodtam el rajta, hogy az ÉS-ben a női szerzők aránya vajon miért a „szokásos” 10 % körüli, amikor a magyart, az irodalmat a lányok messze nagyobb százalékban preferálják tanulmányaik során, mint a fiúk. S ők a jóval olvasottabbak is a népességen belül.
Ebben a szülinapi köszönésben, amit szintén egy női szerzőtől olvashatunk, némileg benne rejlik a válasz:
amíg nem pénzről szól a dolog, addig jöhetnek a nők.
Addig szülhetnek, gyereket nevelhetnek, háztarthatnak, sőt akár még írhatnak, gondolkodhatnak alkothatnak is – és persze megköszönhetik, hogy mindezt ingyen, önköltségen, társadalmi munkában elfogadják tőlük.
Amíg csak a baj van a kistelepülések fenntartásával, addig jó a női polgármester is.
Az igazi választóvíz a pénz. Pénzt a nő patriarchátusban az önmegvalósításért nem kaphat. Csakis az önfeladásért, mert tőle az is elvárható.
Ettől van az, hogy Magyarországon a luxusprostituáltak jobban keresnek, mint a többdiplomás nők.
És persze ettől meri a legutolsó szedettvedett nikk is bármely fórumon mint csoportot kurvázni a nőket.
Azokat a nőket, akik mindent megtesznek ingyen – maximum az önfeladást nem.
S mondja ezt azon csoport tagja, akiknek nem elég az ingyenes női önmegvalósítás – akinek a női önfeladás kell.
