Mary Shelley (1797–1851)

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Mary Shelley (1797–1851)

szeptember 08, 2010 - 17:42
Angol regényíró, drámaíró, esszéista, legismertebb Frankenstein c. regénye, melyet mindössze 21 évesen írt. Rendkívül tragikus élete volt, de alkotóerejét a csapások sem tudták megtörni.

Londonban született, a feminista író, „A nők jogainak követelése” c. esszé szerzője, , és a filozófus, és gótikus regényeket is író William Godwin lányaként. Szülei mindketten liberális-anarchista elveket vallottak. Ellenezték a házasságot, a kor normáihoz képest szabad szerelmi életéről hírhedt Wollstonecraft pl. – akinek már volt egy törvénytelen lánya, Fanny Imlay – „legalizált prostitúciónak” tartotta. Születendő gyermekükre való tekintettel azonban mégis hivatalossá tették kapcsolatukat, és reménykedtek egy boldog közös életben. Mary Wollstonecraft azonban tragikus módon, 38 évesen belehalt a szülésbe.

Godwin hamarosan új feleséget hozott a házhoz, akinek már voltak gyerekei, egyikük a Mary életében később is szerepet játszó Claire Clairmont. A feszültséggel teli otthonban Mary „Hamupipőkének” érezte magát, és lázadó fiatal lányként gyakran vonult ki anyja sírjához, egész napokat töltve ott olvasással. Anyját emlékiratain keresztül ismerte meg, ezeket William Godwin adta ki. Hatalmas botrányt kavartak, de annál nagyobb csodálatot váltottak ki a lányból. A filozófus, noha állítása szerint rajongott felesége írásaiért, a gyakorlatban nem osztotta a lányok nevelésére vonatkozó elveit. Mary Wollstonecraft például külön tankönyvet írt nagy gonddal Fanny számára, melyet Godwin semmibe vett. Mary azonban még így is kora szokásaihoz képest kiemelkedő oktatásban részesült.

Az életrajzi források nem csak rendkívül intelligens és művelt, de nagyon szép lányként is jellemzik Mary-t. 17 évesen szerelembe esett, anyja sírjánál titokban találkozgatott, majd Franciaországba szökött a már házas, de elválni a törvények miatt nem tudó (és a kapcsolatot feleségével továbbra is tartó) Percy Shelley angol költővel – Claire-t is magukkal vitték. Mary apja liberális, reformista gondolatainak megtestesülését látta a költőben, beleértve a házasságra mint elnyomó intézményre vontakozó elveket – melyekhez végül Mary nem tartotta magát. Noha először maga is szimpatizált a költő által aktívan gyakorolt „szabad szerelem” gondolatával, végül tőle távolinak bizonyult. Percy-nek, miközben már Mary-vel élt, fia született Harriettől, és viszonya volt Claire-rel is. Szerette volna, hogy Mary egy ismerősük, az először Harrietbe szerelmes, majd általa elutasított Thomas Jefferson Hogg szeretője legyen, de a nő Percy viselkedése ellenére nem kívánta a külső kapcsolatot, és csak barátok maradtak Hoggal – aki első gyermeke halála után is mellette állt (és aki később Percy Shelley életrajzírója lett).

1816 nyarát Byronnál töltötték a genfi tónál, a Diodati villában – az ekkori eseményeket Ken Russel Gótika, a Szellem éjszakája (Gothic) c. szürreális művészfilmje dolgozza fel. A rossz idő miatt a házban rekedtek, és német gótikus történeteket, ún. Märcheneket olvastak fel egymásnak. Mindezek hatására megfogant bennük egy „verseny” gondolata: elhatározták, hogy mindannyian írnak egy hasonló történetet. Végül csak Mary Frankensteinje készült el és jelent meg 1821-ben (Percy, Byron és a Byrontól teherbe esett Claire nem írtak ennek kapcsán semmit; a társaság ötödik tagja, Byron irodalmi babérokra törő orvosa, a megvetett, majd elűzött Dr. John Polidori később kiadta „A vámpír” c. novellát, bár eredetileg más témát eszelt ki ezen a hírhedt éjszakán.) 

A magára hagyott teremtmény gondolatát egyes források szerint egy (rém)álom; bizonyos interpretációk szerint pedig Mary Shelley saját élete, anyaként való tehetetlensége, magára hagyottsága, vélt inkompetenciája, és gyermeke halála miatti lelkiismerefurdalása inspirálta. A könyv első kiadásához Percy Shelley írt előszót, így a nőírók iránt előítélettel viseltető kritika sietve megragadta az alkalmat, hogy a művet neki tulajdonítsa. E rosszindulatú tévhit nyomokban még ma is felbukkan, valójában azonban semmi kétség afelől, hogy a művet Mary Shelley írta, és annak minden ötlete egyértelműen tőle származik.

William Godwin rossz hírbe keveredett lánya miatti dühét az otthon maradt Fanny-n vezette le, aki egyre eltávolodott családtagjaitól, majd Londonba szökött, ahonnan szándékára utaló levelet írt Shelley-nek, aki keresésére indult, de nem találta meg. A lány – nagy fájdalmat és lelkiismeretfurdalást okozva Mary és Percy Shelley-nek – 22 évesen öngyilkos lett. Ugyanebben az évben lett öngyilkos a költő felesége, Harriet is – akit Shelley annak idején, 16 éves lányként szintén megszöktetett, és akit később, boldogtalanságra hivatkozva, többször magára hagyott. Pár hétre rá Mary és Percy gyorsan összeházasodott, hogy megkapják a két gyermek felügyeleti jogát. Tervük, mivel Shelley ateista és a bíróság szerint „morálisan alkalmatlan” volt, meghiúsult, ugyanakkor a családi viszály elsimult: a Mary-t korábban kitagadó, anyagi nehézségekben nem segítő apja feleségével jelen volt az esküvőn.

A pár az együtt töltött évek alatt három saját gyermeket elveszített – kiskorukban betegségek vitték el őket – és csak a negyedik, egy fiú érte meg a felnőttkort. (Percy Florence a szülői örökség dacára nem vált íróvá, politika és jog iránt érdeklődött. Egész életében szorosan kötődött anyjához, aki a számtalan tragédia után belőle merített erőt.) Ezután Mary-nek még volt egy vetélése olaszországi tartózkodásuk alatt, amibe majdnem belehalt. Végül életben maradt, de soha nem szűnt meg gyászolni elvesztett gyermekeit. Ezután Percy szívesebben töltötte az időt Jane Williams nevű szeretőjével, mint depressziós, beteges feleségével. 1822. január elsején Percy Shelley Jane férjével együtt egy hajóút során vízbe fúlt. Mary-t lesújtotta a gyász, és hiába lett volna rá lehetősége, soha nem ment újra férjhez (noha egyes források írnak egy beteljesületlen vonzódásról egy radikális politikus iránt), az ajánlatokat azzal utasította vissza, hogy azt akarja, „Mary Shelley” legyen a sírkövére írva. Fia taníttatására a pénzt folyamatos írással kereste meg. 

1828-ban himlőn esett át, mely után örökre heges maradt at arca. Szépségét elvesztette, alkotókedvét azonban nem: további regényeket írt Perkin Warbeck, Lodore és Falkner címmel. Ezek közül a Lodore női szereplőkre összpontosít: Lord Lodore egy párbajban meghal, és a hátrahagyott családjáról, feleségéről és 2 lányáról  szól a regény, mely egyaránt szerepeltet konformista és lázadó karaktereket.

Élete utolsó bő évtizedét súlyos betegen töltötte, sokszor még írni sem tudott. Sok szenvedés után végül 53 évesen agytumorban meghalt. 

A 70-es évekig csak Percy Shelley költői hagyatákának gondozójaként, illetve a (magyarul Göncz Árpád fordításában megjelent) Frankenstein szerzőjeként tartották számon  – a feminista kutatás adott róla mint íróról teljesebb képet. További regényei pl. az árva lányt a középpontba állíró Falkner, a Valperga c. történelmi regény, és c. apokaliptikus vízió (melyből a Galaktikában jelentek meg részletek - illetve 2004-ben önálló, kétkötetes magyar kiadásban is megjelent, Gálvölgyi Judit fordításában!). Novellái közül antológiákban gyakran szerepel .

 

 

Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

szeptember 05, 2010 - 21:56

Anna Laetitia Aikin Barbauld (1743-1825) az angol romantika jelentős költője, esszéista, ezen kívül gótikus történeteket, illetve meséket is írt. Férjével a Palgrave Academy nevű fiúiskolát igazgatta, tanított is. Irodalomtörténészként 50 kötetes regénygyűjtemény szerkesztésével járult hozzá az angol kánon kialakulásához. Kiterjedt levelezést is folytatott. Leveleiben és esszéiben - kora normáit tekintve egy nő számára szokatlan módon - határozott politikai állásfoglalást tanúsított.

Emily Brontë angol író, költő (1818–1848)

július 28, 2017 - 22:22

1818. júl. 30-án a yorkshire-i Thorntonban született Emily Brontë angol író, költő, az Üvöltő szelek szerzője. Testvéreivel (Charlotte, Anne, Branwell) gyerekkorától írt történeteket, a 3 nővér első közös verseskötetét 1846-ban Currer, Ellis és Acton Bell (férfi) álneveken adta ki. Az Üvöltő szelek egy évvel később, szintén álnéven jelent meg. Egy ideig nevelőnőként dolgozott, majd visszavonult. Sosem ment férjhez, szerelmi életéről nem tudunk. Zárkózott személyiség és szabad lélek volt, legjobban egyedül szeretett sétálni a kutyájával a természetben.

Audrey Niffenegger írói munkássága

december 29, 2009 - 21:26

Audrey Niffenegger 1963 június 13-án South Haven-ben (Michigan államban) született. 
A tehetséges művész, metszetkészítő és író, számos díj és ösztöndíj tulajdonosa: (a Vogelstein Alapítvány művészeti díjazottja, a Union League Civic Arts Alapítvány ösztöndíjasa) A chicago-i Columbia College’s Center for Book and Paper Arts oktatója. Kiállításai az Art Institute of Chicago-ban, a Museum of Contemporary Art-ban (Chicago), a Chicago Cultural Center-ben és a Spertus Múzeumban láthatóak. Audrey Niffenegger jelenleg Chicago-ban (Illinois) él
 

5 éve halt meg Muriel Spark skót író, esszéista (1918-2006). Élete és egy műve: Az ócskapiacon

április 13, 2011 - 11:30
Muriel Spark

Mirel Sarah Camberg néven született Edinburgh-ben, 1918. február 1-jén. Apja litvániai zsidó, anyja angol volt. Már gyermekkorában is csillogtatta írói képességeit, 12 esztendős korában például megnyerte a Walter Scott költői díjat, de első regénye, a The Comforters (Vigasztalók) csak 1957-ben jelent meg.

„Magányos vadász a szív” – Carson McCullers (1917-67) élete és művei

július 05, 2010 - 15:14

A „gender-blind” (nemi szempontot szándékosan figyelmen kívül hagyó) kritika sokszor mindenféle, véleményem szerint semmitmondó spirituális magasságokba emeli műveit (pl. „az emberi lélek éneke”) – holott azoknak egyik, és az előbbieknél erőteljesebben hangsúlyozott fő motívuma az egyén vágyai, törekvései, hajlamai, és a társadalmi nemre mint ideológiára alapozott elvárások közt feszülő ellentét.

Ludmila Ulickaja

szeptember 15, 2010 - 13:27

Kilenc évig munkanélküli volt, eközben két gyerekét nevelte, valamint idős anyját ápolta. 1979-ben sikerült állást szereznie a moszkvai Zsidó Színházban, mint az irodalmi vezető helyettese. 1982-ig dolgozott itt, ezután szabadúszó lett. 1983-ban megjelent első novelláskötete. Több novellája jelent meg irodalmi folyóiratokban, de nem vettek róla tudomást hazájában. Két forgatókönyvéből film készült: 1990-ben a Liberti nővérkék majd egy év múlva a Mindenki asszonya.

Boldog születésnapot, Tanita Tikaram!

augusztus 12, 2016 - 13:37
Tanita Tikaram (kép forrása: a művész Facebook-oldala)

Ha valaki hozzám hasonlóan a '90-es évek első felében volt tinédzser, akkor biztosan emlékszik a sejtelmes hangú Tanita Tikaramra, netán hozzám hasonlóan rajongó is volt. Az „Ancient Heart" kazettám még megvan valahol a szüleim házában. Az 1990-es évek popsztárja ma 46 éves! Az írás végén link ahhoz a dalhoz, amely népszerűve tette, és még ma is sokan dúdolják!

Duygu Asena török író, újságíró, feminista (1946–2006)

április 02, 2017 - 22:16

Az isztambuli egyetemen szerzett tanári diplomát. 1972-ben a Hürriyet című lapban kezdett publikálni cikkeket, elbeszéléseket. Az 1980-as évek elejétől kezdve a feminista mozgalom vezetője lett,  a nők jogai, szexualitás, nők elleni erőszak volt írásainak témája. 1987-ben megjelent első regénye, a  Kadının Adı Yok (A nőnek nincs neve) hatalmas sikert aratott, több nyelvre lefordították. A hatalom betiltotta, arra hivatkozva, hogy obszcén, durva, káros a gyerekekre, aláássa a házasság intézményét.

Nyomda női alkalmazottakkal: Emily Faithfull angol feminista, kiadó, író

április 22, 2017 - 01:04

Sokgyerekes lelkészcsalád lánya. Fiatal korától foglakoztatta a probléma, hogy a nők nem kapnak lehetőséget szakmát tanulni, rendesen fizett álláshoz jutni. 1860-ben The Victoria Press néven nyomdát nyitott Londonban, ahol csak nőket foglalkoztatott. Nyomdája feminista lapot adott ki English Woman's Journal címmel. A nyomda olyan megbízható és magas szinvonalon működött, hogy a királynőtől is kaptak megbízásokat. 1863-től havonta publikálta a The Victoria Magazine-t, 1868-ben jelent meg a Change upon Change című regénye.

„Teljesség után sóvárgó, romantikus lázadó”: George Sand francia író (1804–1876)

április 29, 2017 - 21:24

Teljesség után sóvárgó, romantikus lázadó, szocialista irányregények szerzője, munkásköltők pártfogója és barátja, Musset és Chopin múzsája és szerelmese, a negyvennyolcas forradalom politikai írója, méltán világhírű alkotó, aki legszebb műveiben a valóság és az ábránd határán lebegő világba vezeti olvasóit, politikai üldözöttek oltalmazója, a nohant-i kastély botanizáló, bölcs és tisztelt nagyasszonya.” - írja róla Dániel Anna. George Sand, a férfi néven író (és ellenlábasai karikatúráin férfi ruhában szerepeltetett) francia írónő, alias Amantine-Lucile-Aurore Dupin 1804. júl.