Mary Shelley (1797–1851)

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Mary Shelley (1797–1851)

szeptember 08, 2010 - 17:42
Angol regényíró, drámaíró, esszéista, legismertebb Frankenstein c. regénye, melyet mindössze 21 évesen írt. Rendkívül tragikus élete volt, de alkotóerejét a csapások sem tudták megtörni.

Londonban született, a feminista író, „A nők jogainak követelése” c. esszé szerzője, , és a filozófus, és gótikus regényeket is író William Godwin lányaként. Szülei mindketten liberális-anarchista elveket vallottak. Ellenezték a házasságot, a kor normáihoz képest szabad szerelmi életéről hírhedt Wollstonecraft pl. – akinek már volt egy törvénytelen lánya, Fanny Imlay – „legalizált prostitúciónak” tartotta. Születendő gyermekükre való tekintettel azonban mégis hivatalossá tették kapcsolatukat, és reménykedtek egy boldog közös életben. Mary Wollstonecraft azonban tragikus módon, 38 évesen belehalt a szülésbe.

Godwin hamarosan új feleséget hozott a házhoz, akinek már voltak gyerekei, egyikük a Mary életében később is szerepet játszó Claire Clairmont. A feszültséggel teli otthonban Mary „Hamupipőkének” érezte magát, és lázadó fiatal lányként gyakran vonult ki anyja sírjához, egész napokat töltve ott olvasással. Anyját emlékiratain keresztül ismerte meg, ezeket William Godwin adta ki. Hatalmas botrányt kavartak, de annál nagyobb csodálatot váltottak ki a lányból. A filozófus, noha állítása szerint rajongott felesége írásaiért, a gyakorlatban nem osztotta a lányok nevelésére vonatkozó elveit. Mary Wollstonecraft például külön tankönyvet írt nagy gonddal Fanny számára, melyet Godwin semmibe vett. Mary azonban még így is kora szokásaihoz képest kiemelkedő oktatásban részesült.

Az életrajzi források nem csak rendkívül intelligens és művelt, de nagyon szép lányként is jellemzik Mary-t. 17 évesen szerelembe esett, anyja sírjánál titokban találkozgatott, majd Franciaországba szökött a már házas, de elválni a törvények miatt nem tudó (és a kapcsolatot feleségével továbbra is tartó) Percy Shelley angol költővel – Claire-t is magukkal vitték. Mary apja liberális, reformista gondolatainak megtestesülését látta a költőben, beleértve a házasságra mint elnyomó intézményre vontakozó elveket – melyekhez végül Mary nem tartotta magát. Noha először maga is szimpatizált a költő által aktívan gyakorolt „szabad szerelem” gondolatával, végül tőle távolinak bizonyult. Percy-nek, miközben már Mary-vel élt, fia született Harriettől, és viszonya volt Claire-rel is. Szerette volna, hogy Mary egy ismerősük, az először Harrietbe szerelmes, majd általa elutasított Thomas Jefferson Hogg szeretője legyen, de a nő Percy viselkedése ellenére nem kívánta a külső kapcsolatot, és csak barátok maradtak Hoggal – aki első gyermeke halála után is mellette állt (és aki később Percy Shelley életrajzírója lett).

1816 nyarát Byronnál töltötték a genfi tónál, a Diodati villában – az ekkori eseményeket Ken Russel Gótika, a Szellem éjszakája (Gothic) c. szürreális művészfilmje dolgozza fel. A rossz idő miatt a házban rekedtek, és német gótikus történeteket, ún. Märcheneket olvastak fel egymásnak. Mindezek hatására megfogant bennük egy „verseny” gondolata: elhatározták, hogy mindannyian írnak egy hasonló történetet. Végül csak Mary Frankensteinje készült el és jelent meg 1821-ben (Percy, Byron és a Byrontól teherbe esett Claire nem írtak ennek kapcsán semmit; a társaság ötödik tagja, Byron irodalmi babérokra törő orvosa, a megvetett, majd elűzött Dr. John Polidori később kiadta „A vámpír” c. novellát, bár eredetileg más témát eszelt ki ezen a hírhedt éjszakán.) 

A magára hagyott teremtmény gondolatát egyes források szerint egy (rém)álom; bizonyos interpretációk szerint pedig Mary Shelley saját élete, anyaként való tehetetlensége, magára hagyottsága, vélt inkompetenciája, és gyermeke halála miatti lelkiismerefurdalása inspirálta. A könyv első kiadásához Percy Shelley írt előszót, így a nőírók iránt előítélettel viseltető kritika sietve megragadta az alkalmat, hogy a művet neki tulajdonítsa. E rosszindulatú tévhit nyomokban még ma is felbukkan, valójában azonban semmi kétség afelől, hogy a művet Mary Shelley írta, és annak minden ötlete egyértelműen tőle származik.

William Godwin rossz hírbe keveredett lánya miatti dühét az otthon maradt Fanny-n vezette le, aki egyre eltávolodott családtagjaitól, majd Londonba szökött, ahonnan szándékára utaló levelet írt Shelley-nek, aki keresésére indult, de nem találta meg. A lány – nagy fájdalmat és lelkiismeretfurdalást okozva Mary és Percy Shelley-nek – 22 évesen öngyilkos lett. Ugyanebben az évben lett öngyilkos a költő felesége, Harriet is – akit Shelley annak idején, 16 éves lányként szintén megszöktetett, és akit később, boldogtalanságra hivatkozva, többször magára hagyott. Pár hétre rá Mary és Percy gyorsan összeházasodott, hogy megkapják a két gyermek felügyeleti jogát. Tervük, mivel Shelley ateista és a bíróság szerint „morálisan alkalmatlan” volt, meghiúsult, ugyanakkor a családi viszály elsimult: a Mary-t korábban kitagadó, anyagi nehézségekben nem segítő apja feleségével jelen volt az esküvőn.

A pár az együtt töltött évek alatt három saját gyermeket elveszített – kiskorukban betegségek vitték el őket – és csak a negyedik, egy fiú érte meg a felnőttkort. (Percy Florence a szülői örökség dacára nem vált íróvá, politika és jog iránt érdeklődött. Egész életében szorosan kötődött anyjához, aki a számtalan tragédia után belőle merített erőt.) Ezután Mary-nek még volt egy vetélése olaszországi tartózkodásuk alatt, amibe majdnem belehalt. Végül életben maradt, de soha nem szűnt meg gyászolni elvesztett gyermekeit. Ezután Percy szívesebben töltötte az időt Jane Williams nevű szeretőjével, mint depressziós, beteges feleségével. 1822. január elsején Percy Shelley Jane férjével együtt egy hajóút során vízbe fúlt. Mary-t lesújtotta a gyász, és hiába lett volna rá lehetősége, soha nem ment újra férjhez (noha egyes források írnak egy beteljesületlen vonzódásról egy radikális politikus iránt), az ajánlatokat azzal utasította vissza, hogy azt akarja, „Mary Shelley” legyen a sírkövére írva. Fia taníttatására a pénzt folyamatos írással kereste meg. 

1828-ban himlőn esett át, mely után örökre heges maradt at arca. Szépségét elvesztette, alkotókedvét azonban nem: további regényeket írt Perkin Warbeck, Lodore és Falkner címmel. Ezek közül a Lodore női szereplőkre összpontosít: Lord Lodore egy párbajban meghal, és a hátrahagyott családjáról, feleségéről és 2 lányáról  szól a regény, mely egyaránt szerepeltet konformista és lázadó karaktereket.

Élete utolsó bő évtizedét súlyos betegen töltötte, sokszor még írni sem tudott. Sok szenvedés után végül 53 évesen agytumorban meghalt. 

A 70-es évekig csak Percy Shelley költői hagyatákának gondozójaként, illetve a (magyarul Göncz Árpád fordításában megjelent) Frankenstein szerzőjeként tartották számon  – a feminista kutatás adott róla mint íróról teljesebb képet. További regényei pl. az árva lányt a középpontba állíró Falkner, a Valperga c. történelmi regény, és c. apokaliptikus vízió (melyből a Galaktikában jelentek meg részletek - illetve 2004-ben önálló, kétkötetes magyar kiadásban is megjelent, Gálvölgyi Judit fordításában!). Novellái közül antológiákban gyakran szerepel .

 

 

George Eliot angol író (1819–1880)

április 19, 2017 - 23:51

A férfi álnév Mary Ann Evanst rejti, a jómódú családból származó, művelt, világszerte ismert és népszerű viktoriánus angol írót. Kitűnő nevelést kapott, sokat utazott. 1851-ben Londonban telepett le, a Westminster Review munkatársa lett. Első írásai a Blackwood's magazinban jelentek meg, az első nagy sikert Adam Bede című regénye jelentette. Több mint húsz évig volt élettársa a lap szerkesztőjének, G.H. Lewes-nek (a férfi felesége elmegyógyintézetben volt). Lewes halála után két évvel Mary 1880-ban férjhez ment régi imádójához, John Wolter Cross-hoz. 

Néhány műve magyarul: 

Christiane Rochefort francia író, kritikus, feminista (1917–1998)

május 04, 2017 - 00:40

Regényeiben a nők és gyerekek problémáival, a női szexualitással és a személyes szabadsággal foglalkozik.

Néhány műve:

  • Les stances á Sophie (Házasság párizsi módra) - magyarul is megjelent
  • Enfants du siécle (A század gyermekei),
  • Le repos du guerrier (A katona pihenője),
  • Une rose pour Morrison (Egy rózsa Morrisonnak).

Mary Roberts Rinehart amerikai író (1876–1958)

május 05, 2017 - 23:12

A jelentős életművet felmutató, termékeny  és világszerte népszerű író publikált regényeket, elbeszéléseket, verseket, színdarabokat, kritikákat, de legnagyobb sikereit detektívregényeivel aratta. Már középiskolás korában közölték a lapok elbeszéléseit. Első regénye, a The Man in Lower Ten 1906-ban jelent meg. Első bűnügyi regénye, az 1908-ban kiadott The Circular Staircase azonnal nagy sikert aratott, külföldön is.

Amelia Edwards angol író, egyiptológus (1831–1892)

június 07, 2017 - 19:30

7 éves volt, amikor első verse, 12, amikor első elbeszélése nyomtatásban megjelent. Ettől kezdve rendszeresen publikált és rendkívül népszerű lett. 1873-74-ben tett egyiptomi útjáról A Thousand Miles up the Nile címmel írt könyvet, melyet saját kezűleg illusztrált. Egyiptom történelme és kultúrája iránti érdeklődése elmélyült, többször visszatért oda és kutatásokat végzett. Egyik alapítója és tiszteletbeli titkára volt az Egypt Exploration Fund-nak.

Enid Blyton angol író (1897–1968)

augusztus 11, 2017 - 00:40

Az angol ifjúsági író az egész világon népszerű volt, műveit kilencvennél több nyelvre fordították le, 600 milliónál nagyobb példányszámban adták ki. Első könyve 1922-ben, Child Whispers címmel jelent meg. Egyik legismertebb munkája a The Famous Five (Ötösfogat) sorozat, amely négy gyerek és egy kutya elképesztő kalandjait mutatja be. A Mallory Towers sorozat egy leánynevelő intézet lakóinak életéről szól. 

Magyarul megjelent munkái: 

Marieta de Veintimilla ecuadori író, feminista (1855–1907)

augusztus 29, 2017 - 20:20

Olasz operaénekes anyja és ecuadori apja halála után nagybátyja, Ignacio de Veintemilla nevelte fel, akit 1876-ban az ország elnökének választottak. Agglegény volt, így Marieta töltötte be a first lady szerepét. Pozícióját felhasználva igyekezett változásokat hozni a nők életébe. Példáját követve a nők, akik addig csak feketébe öltöztek, színes ruhákat kezdtek viselni. Mivel gyakran sétált egyedül vagy egy barátnőjével, elfogadott lett a férfikísérő nélküli megjelenés. 1882-ben nagybátyja távollétében felkelés tört ki, a hadsereg élére állt és megvédte a fővárost.

Leszja Ukrajinka ukrán költő, drámaíró, feminista (1871–1913)  

március 31, 2018 - 22:00

Larisza Petrivna Koszacs Novohrad-Volinszkijben született, anyja Olena Pchilka író, feminista, apja P. A. Kosach jogász, földbirtokos. Házitanárok tanították, négyévesen már írt-olvasott. Ukrán anyanyelvén kívül fiatalon megtanult angolul, németül, franciául, olaszul, görögül, latinul, lengyelül, bolgárul, oroszul. Gyerekkorában kezdett írni, a Zorjá című lapban 1884-től jelentek meg versei. Versek mellett elbeszéléseket, színdarabokat, esszéket, kritikákat is publikált. 19 évesen történelmi tankönyvet írt testvérei számára.

Anni Swan finn pedagógus, újságíró, fordító, író (1875–1958) 

január 26, 2019 - 23:33

A lányoknak szóló irodalom megteremtője Helsinkiben született értelmiségi családba, apja az első finn újság alapítója, anyja irodalomrajongó volt. A Helsingin Suomalaisessa Yhteiskoulussa elvégzése után 1899-ben megszerezte tanítói oklevelét, Viaporiban majd Helsinkiben tanított. Ebben az időben kezdett publikálni, 1901-ben jelent meg első, meséket tartalmazó kötete. Gyerek- és ifjúsági lapoknak is dolgozott, több fordítása is megjelent.

Büttner Lina író, műfordító (1846–1917)  

december 25, 2017 - 23:06

A magyar feminizmus egyik előfutára Sajóvámoson született. Büttner báró hat gyerekének egyformán alapos nevelést adott, a tudományok mellett a gyakorlati életre is nevelte fiait, lányait. Lina – és szintén író testvére, Júlia – fiatalkorától írt a birtokon folyó életről, a természet változásairól. 1874-ben házasságot kötött Náray Iván íróval és a fővárosba költöztek. Bekapcsolódott az irodalmi életbe, a Fővárosi Lapokban megjelent első elbeszélése.

Ilia Fibiger dán író, ápolónő, feminista (1817–1867)

április 04, 2018 - 14:26

A feminista legenda,  testvére.  Szülei halála után egyik nagynénje nevelte. Az 1830-as évek elején lányokat tanított kézimunkra és varrásra. Színdarabokat, regényeket írt, legtöbbet névtelenül publikálta. 1853-ban a nagy kolerajárvány idején a koppenhágai Almindelig kórházban volt önkéntes ápolónő, 1854-ban kapta meg hivatalos kinevezését. Házasságon kívül született lányokat pártfogolt, munkahelyet szerzett nekik.

Aileen Palmer ausztrál költő, író, fordító, aktivista (1915–1988)

április 22, 2019 - 13:22
Aileen Palmer anyjával, Nattie Palmerrel és Pushkin nevű macskájával

A Melbourne-i egyetemen diplomázott francia nyelv- és irodalomból 1935-ben. Tudott még németül, spanyolul és oroszul. Diákkorában kapcsolódott be a munkásmozgalomba, belépett a kommunista pártba, tagja volt a baloldali Victorian Writers’ League-nak. Európába utazott, Londonban antifasiszta tömeggyűléseken vett részt, Ausztriában és Spanyolországban fordítóként dolgozott.  A spanyol polgárháborúban a Nemzetközi brigádok egészségügyi csapatának tagja volt, Last Mile to Huesca címmel írt erről regényt. A II. világháborúban Angliában mentőautóvezető volt.