"Nem félte szívem az igazság láncait" - Anna de Noailles (1877–1933)

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

"Nem félte szívem az igazság láncait" - Anna de Noailles (1877–1933)

augusztus 11, 2010 - 23:30
Francia költőnő, Párizsban született, születése révén Bracovan hercegnője, később Noailles grófnője. Szenvedélyes hangulatú, panteista tartalmú verseket, valamint három regényt és egy önéletrajzot írt.

Anna de Noailles Philip de Laszlo magyar származású festő képén (1913)

Apja román származású, havasalföldi vajda fia, anyja görög származású zenész. 20 évesen feleségül ment egy francia arisztokratához, egy fiuk született. A költőnő a párizsi szellemi elit rendkívül népszerű tagja volt, barátai közt tudhatta Colette-et, Marcel Proust-ot , Paul Valéry-t és André Gide-et. Portéját számos korabeli híres festő megfestette, itt László Fülöp, magyar származású londoni portréfestő művét láthatjuk. Rodin szobrot készített róla. Irodalmi teljesítményét számos elismeréssel díjazták,közülök többet is első nőként nyert el. 56 évesen halt meg. Életében Ady Endre így méltatta:

" Ez az asszony az új, francia irodalom egyik legbiztosabb, legerõsebb tehetsége és valakije."

A Nyugat nekrológja a következőképpen emlékezik meg róla: "hol a szintén dunai, sőt román eredetűnek vélt Ronsard, hol a legnagyobb romantikusok, a Hugók, a Lamartine-ok egyenes örökösnőjének, áradozó természetleírásai s féktelen szerelmesversei miatt hol a kertek, virágok és vetemények Királynőjének, hol a francia költészet Szulamitjának és Szirénájának" becézték, s "művei és szerelmei, hiúsága és elméssége, hűsége és vakmerősége úgyszólván végső percéig vonzották a Közvéleményt."

A méltatés így hangzik a továbbiakban: "egy nemcsak romantikátlan, hanem költőietlen korban Anna de Noallies képviselte, tán utoljára, a hangzatos, a hatékony, a «romantikus» Költőt és Költészetet. (...) Noailles grófnő csak magában hitt, a maga énjében és érzékenységében (...) e rajongó, szabadelvű s amellett idegen költőnő nehezen vállalta volna a Rend és a Hagyomány hirdetését. (...) Népszerű poéta volt, a népszerűség majdnem minden kellékével és korlátjával, aki maga megvallja, hogy halála után is csak fiatal és szerelmes fiúk hódolatára vágyik s akinek forró és édes poézisét legalább két nemzedék szürcsölte." A nekrológ azt is megemlíti, hogy Noailles néhány verse még életében iskolai olvasmány lett.  

 

Ha egyszer meghalok

Ha egyszer meghalok, e könyv hirdesse majd:
szívből szerettem én az örömöt s a dalt, -
hadd lássa a jövő, hadd mondja el az ének:
mily kedves volt nekem e víg világ, az élet.

A munkás rétet és tanyát figyeltem én
a négyszer változó esztendő ütemén,
mert szép a föld, a víz s a láng, ha égbe reszket,
szép mindenütt, de benn, lelkemben ott a legszebb.

Elmondtam mind, amit éreztem s láttam itt,
nem félte szívem az igazság láncait,
oly szerelem lakott szivemben, oly tüzesség,
méltó, hogy néha még holtában is szeressék,

s egy ifju egykoron, olvasván versemet,
érezze, hogy szive megdobban, megremeg,
és hús-vér asszonyát, az élőt, elfelejtve,
csak engem hívjon és öleljen át a lelke...

(Kardos László)

 

Hajnali mise Velencében

A velencei nők, mikor fölkel a nap, 
térdelnek suttogón a Szent Márk-templomában,
sötét kendőjük a zöld boltívek alatt:
fekete mákvirág egy drága amforában.

Győzelmes szenvedő, Bizáncnak Jézusa,
mily mézzel enyhíted e szegény lángolókat,
kik hogy imádjanak, otthagyják sorra ma
a gyümölcs-piacot, amelyet sátrak óvnak?

Ha érzékeny szívük gyötrődve kéjre vár
s szerelmük nyugtalan vay bűnös tán s ha gyászol
s ha tétován a vér, mit lángra gyújt a nyár,
ábrándozik a csók kába zuhatagáról,

Uruk és Istenük, mit felelsz majd nekik?
Maguk hallják csak ők esőn elég borulva
s azt hiszik: sugaras, távoli szemeid
mosolyognak majd gerlice-panaszukra.

- Ah, bármilyen legyen a vágy, a bűn, amit
eléd tárnak s mitől a szívük olyan megvert,
halmozd örömel el térdüket, karjaik.
mert csupán a gyönyör gyógyítja meg az embert.

(Rónay György)
 

 

 

Egy este majd meghalsz

Egy este majd meghalsz, ha beborul az ég.
Hirtelen jön. A suttogó és szörnyű restség
rád tör és nem hagy győzni, ölel remegőn.
A kábaságot, a sírt nem jósolta semmi.
Talán álmodsz is. Én leomlok, lásd, ennyi,
s a vak halál túllép minden megtörténhetőn.

 

(Kovács Anikó)

 

 

 

 

 

 

Anna Laetitia Aikin-Barbauld, angol író, költő, irodalomtörténész, társadalomkritikus

szeptember 05, 2010 - 21:56

Anna Laetitia Aikin Barbauld (1743-1825) az angol romantika jelentős költője, esszéista, ezen kívül gótikus történeteket, illetve meséket is írt. Férjével a Palgrave Academy nevű fiúiskolát igazgatta, tanított is. Irodalomtörténészként 50 kötetes regénygyűjtemény szerkesztésével járult hozzá az angol kánon kialakulásához. Kiterjedt levelezést is folytatott. Leveleiben és esszéiben - kora normáit tekintve egy nő számára szokatlan módon - határozott politikai állásfoglalást tanúsított.

Gabriela Mistral chilei költő, tanár, diplomata (1889–1957)

április 08, 2017 - 22:22

Az első latin-amerikai nő, aki irodalmi Nobel-díjat kapott (1945). Lucila Godoy y Alcayaga néven egy eldugott chilei faluban született, baszk és indián ősöktől. Tanárként komoly szerepet vállalt Chile és Mexikó oktatásügyében. Nápolyban, Madridban és Lisszabon volt chilei konzul, számtalan nemzetközi kulturális szervezet tagja, oktatott a Columbia Egyetemen és a Vassar College-ban az Egyesült Államokban. Költészetének fő témái a szerelem, halál, a vágyott, de meg nem élt anyaság és szülőföldjének szépsége. Versein kívül hazájában irodalmi díj őrzi nevét.

Károlyi Amy költő

július 10, 2017 - 16:11

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán szerzett tanári oklevelet. Első versei a Nyugatban jelentek meg 1940-ben. A versek mellett meséket, esszéket írt, sokat fordított angolból, németből, franciából. Férjével, Weöres Sándorral is jelent meg több közös kötete. 

Néhány munkája: 

Emily Brontë angol író, költő (1818–1848)

július 28, 2017 - 22:22

1818. júl. 30-án a yorkshire-i Thorntonban született Emily Brontë angol író, költő, az Üvöltő szelek szerzője. Testvéreivel (Charlotte, Anne, Branwell) gyerekkorától írt történeteket, a 3 nővér első közös verseskötetét 1846-ban Currer, Ellis és Acton Bell (férfi) álneveken adta ki. Az Üvöltő szelek egy évvel később, szintén álnéven jelent meg. Egy ideig nevelőnőként dolgozott, majd visszavonult. Sosem ment férjhez, szerelmi életéről nem tudunk. Zárkózott személyiség és szabad lélek volt, legjobban egyedül szeretett sétálni a kutyájával a természetben.