Amikor a nőközpontúság nem szolgál női érdekeket: Sissi és Diana kultusza

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Amikor a nőközpontúság nem szolgál női érdekeket: Sissi és Diana kultusza

március 24, 2010 - 19:17

A történelmet, mint tudjuk, férfiak írják, így nem véletlen, hogy a főszereplői is elsősorban férfiak. Ismert nőkről nem sok szó esik, az ő történetük láthatatlan marad. Emiatt minden feminista szemében felcsillan a remény, ha olyan nőkről hall, akik valamiben sikereket értek el, valami miatt híresek, esetleg közkedveltek lettek. Vajon tényleg büszkék lehetünk ezekre a nőkre, és valóban örülnünk kell annak, ha velük foglalkozik a média? A negatív példa szerintem ezzel a témával összefüggésben  Erzsébet királyné (Sisi) és Lady Diana kultusza.
Sisi ma is az egyik legnépszerűbb történelmi személyiség Magyarországon. Róla nevezték el többek között Pesterzsébetet, és több népszerű film, színdarab is készült az életéről. Romantikus mítosz szövődött köré, aminek alapja elsősorban „feltűnő szépsége”, és ehhez társuló más pozitív jellemvonásai. A wikipédia[1] szerint: „Bármennyire művelt nő is volt, valójában főleg szépsége segítette abban, hogy felülemelkedhessen a bécsi udvar – szemében – kicsinyes nyüzsgésén.” Diana is elsősorban kellemes külsejével hódította meg a világot, és emellett jótékonysága is közismert.

Károly herceggel kötött házasságának sikertelenségéről és válásukról rengetegen írtak, Diana ennek ellenére tömegek bálványa maradt. (Mellesleg Camilla Parker-Bowles-ről, akibe Károly már a házasság előtt szerelmes volt, ugyanezek az újságírók csak annyit voltak képesek írni, hogy mennyivel rondább volt Diana-nál.)
 
Itt van tehát két nő, látszólag bizonyos értelemben hősök; nők, akiket elő lehet rángatni, ha az a vád érné a médiát, hogy a férfiakat helyezi előtérbe. Az igazság azonban az, hogy mindketten szinte kizárólag a szépségük segítségével emelkedtek ki, lettek közkedveltek és rajongás tárgyai. A pszichológia ismer egy „holdudvarhatás” nevű jelenséget, ami azt jelenti, hogy ha valaki egy-egy jellemzője miatt szimpatikus nekünk, akkor könnyen társíthatunk hozzá más pozitív jellemvonásokat, még ha nem is ismerjük az illetőt. Így aki szép, azt valószínűleg kedvesnek, barátságosnak, izgalmasnak is tartjuk. Sisi és Diana, bár valószínűleg tényleg rendelkeztek más előnyös tulajdonságokkal is, így, a nőiesség kritériumainak megfelelően váltak általános hódolat tárgyává, érinthetetlen és megkérdőjelezhetetlen ikonná.
 
Emellett az is fontos szempont, hogy egyikük sem az „egyszerű nép” lánya, hiszen mindketten arisztokraták, akiket már csak ezért is tisztelet illet. Ahogy a középkorban élt az „igazságos király” legendája-amikor is sokan úgy gondolták, hogy egy-egy rossz intézkedésért nem tehető felelőssé a király, hiszen ő biztosan tenne valamit az igazságtalanságok ellen, ha tudna róluk-úgy ma is vannak, akik az arisztokrácia felsőbbrendűségében hisznek. Beauvoir is hangsúlyozza A második nem-ben, hogy mennyire fontosak az osztálykülönbségek a nemek hierarchikus elrendeződése mellett.
 
Valljuk be, patriarchális társadalmunkban egy  nő elsősorban úgy tud kiemelkedni, ha megfelel a hagyományos nemi szerepének, és ebben tűnik ki. Vagyis elengedhetetlen, hogy szép legyen, és ha ehhez még kedvesség, báj, és egy kis jótékonykodás is járul, mellesleg arisztokrata családba születik, nyert ügye van. A másik lehetőség, hogy jobb a férfiaknál valamiben, így kivívja az elismerést; de ebben az esetben megvan annak az esélye, hogy „férfias” nőként könyvelik majd el.
 

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Erzs%C3%A9bet_magyar_kir%C3%A1lyn%C3%A9
 

 

 

A női magazinok propagandája és az eredmények

január 07, 2010 - 11:55

Az aktuális „szerelmi” partner erőn és természetes vágyakon felüli, egyoldalú kiszolgálásának propagálása újabban nem áll meg az ágynál és az ágyéknál, s az összes dugható lyuk repertoárja mellett utóbb a teljes női egyéniség lelketlen bedarálására törekszik. Szomorú ezt látni annak tudatában, hogy a média mekkora hatást gyakorol a felnövekvő generációkra.

Az őszinteség beszéde

július 04, 2011 - 00:00

A Nőkért eddig nem politizált a szó köznapi értelmében. A politika csak annyiban érintette az oldalt, amennyiben az kifejezetten „nőpolitika” volt. Ám a politikai paletta ennél kicsit szélesebb – s a nem konkrétan női témák mentén alakuló szegmensei is erőteljesen befolyásolják a népesség több mint felét kitevő nők életminőségét, mindennapjait.

Ennek ellenére a politika mint férfitéma vonult be a köznapi megítélésbe olyannyira, hogy éppen a napokban jegyezte meg oldalunkon hozzászólásában egy regisztrált tagunk :

Hogyha emberek leszünk (válasz Puzsér Róbert írására)

augusztus 08, 2016 - 23:46

„A férfiak állatok. Szexuális ösztönök által hajtott biológiai gépek, akiknek nem szabad hinni, mert semmi mást nem akarnak, csakis dugni." Ha egy nő szájából hangzott volna el ez a magvas kijelentés, az illető (ha egyáltalán leközölték volna az írását) már rég le lenne frusztráltnémberezve, férfigyűlölőzve, horribile dictu feministázva, és ropogna alatta a máglya. De egy férfi hozakodott elő vele – őt pedig e vagány szókimondásáért még jól hátba is veregetik.

Miért nem érdemlik meg a nők a valódi kikapcsolódást?

július 31, 2009 - 20:38

Mik is ezek a „jótanácsok”? Egy részük tipikusan a külső megjelenéssel való foglalkozás témakörébe sorolható. Más részük arra buzdít, hogy töltsünk esetenként több időt barátnőinkkel, cseverésszünk velük, hanyagoljuk egy-egy napra a házimunkát, vagy flörtöljünk (persze szigorúan csak akkor, ha nincs senkink). A cikkírók feltételezik, hogy nekünk, nőknek állandó bűntudatot okoz, ha édességet eszünk, ha nem sportolunk eleget, vagy ha sminkeljük/nem sminkeljük magunkat.

Mi a baj a népszerű női magazinok szexuális tanácsaival?

szeptember 10, 2011 - 14:17

Mivel – elveinkből nem leadva, de – mi is szeretnénk a célközönség minél több tagját érdeklő tartalmat nyújtani olvasóinknak, rendszeresen megnézzük a népszerű internetes női magazinokat, köztük a különösen sok embert (a mi egyelőre ötezres táborunkhoz képest majdnem 29 ezer főt) vonzó . (Mely, igaz nem tartalmi, hanem formai érdemek miatt, de volt "az év honlapja" is.) A szép elnevezés és a lehetséges asszociáció ellenére mi (egy-két alkalmi cikk kivételével) inkább antifeminista tartalmat találunk rajta, sokszor a férfiak számára is sértő előadásmódban. Most pl. nem tudunk szó nélkül elmenni a stílusa mellett, melynek alcíme ráadásul: „Soha nem akar majd elhagyni.”

Vicces bankreklámok - genderalapon

szeptember 26, 2011 - 09:23
2011, Slutwalk, New York. Forrás: Charlotte Cooper, Flickr

A reklámozás tulajdonképpen kommunikáció útján végrehajtott stratégiai cselekvés, melynek célja a befolyásolás, valamely dologgal, személlyel kapcsolatos attitűd megváltoztatása. Egy reklám akkor sikeres, ha kedvező attitűdöt alakít ki valamely céggel vagy termékkel kapcsolatban. A következő lépés a megváltozott attitűdnek megfelelő cselekvés, a cég felkeresése, a termék megvásárlása. Az attitűd mint szociálpszichológiai kategória kognitív és érzelmi elemekből épül fel.

A feminista munkája a megmondóférfi (?)

december 28, 2013 - 10:35
Illusztráció (Fotó: Comfreak / Pixabay)

Tegnap az egyik legnépszerűbb női portálon megjelent . Én lazán átugrottam volna rajta, mint a szokásos heti adagon, de nem tehettem, mert fél óránként elém tolta valaki, és még a civil női levelezőlistán is ezt rágták, miközben a hazai feminizmus történetéről szóló, nemrég született cikkeim még hivatalból érdeklődő közegekben is komment nélkül árválkodtak.

Párbeszéd a nemek közti egyenlőségről: Egyenlő méltóság és női jogok

április 21, 2016 - 00:00
Fotó: FES (KATTINTS A KÉPRE A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ)

A Friedrich-Ebert-Stiftung a „Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” című, 2012 óta futó regionális programja keretében 2016. március 21-én tartotta „Egyenlő méltóság és női jogok” című párbeszédfórumát. Mi az emberi méltóság fogalmának politikai relevanciája? Milyen viszonyban van az egyenlőséggel és az egyenlő jogokkal? Van-e különbség nők és férfiak méltósága között? Mit jelent a méltóság az állam szerepéről való elképzeléseink, illetve a média szabadsága szempontjából?