Mária Antónia udvari festője: Élisabeth Vigée Le Brun

Olvasási idő
less than
1 minute
Eddig olvastam

Mária Antónia udvari festője: Élisabeth Vigée Le Brun

április 02, 2017 - 21:52

Önarckép, részlet.

Korának egyik legsikeresebb festőjét apja – aki híres portréfestő volt – tanította.  Ő is főleg portrékat készített,  húszévesen már ismert volt a neve. Az igazi siker 1779-ben jött, amikor Mária Antónia meghívta Versailles-be, hogy készítse el portréját. Az elkövetkező években a királynéról festett képek mellett több önarcképet is készített, az általa becsült festők stílusában. 1783-ban a Royal Academy felvette tagjai közé. A forradalom kitörésekor külföldre ment, rövidebb-hosszabb ideig élt Rómában, Nápolyban, Bécsben, Szentpétervárott, Moszkvában, Londonban, Svájcban. 1810-ben tért véglegesen haza Párizsba. Életéről Souvenirs de ma vie címmel írt könyvet.

Mária Antónia rózsával (1783)

 

Kapcsolódó tartalom

Egyszeri adomány

Make Adomany a Nokert Egyesuletnek (Nokert.hu)



Ikeda Ryoko

augusztus 09, 2009 - 16:08
Ikeda Ryoko

Ikeda Ryoko japán grafikusművész és énekes 1947. december 18-án született Osakában. A hetvenes években egyike volt a legnépszerűbb képregény rajzolóknak Japánban. Az elsők között volt, akik megújították a shojo, az immár nők által lányoknak készült manga műfaját.

Róna Emy grafikus (1904–1988)

december 16, 2009 - 21:16
Róna Emy vőlegényével, Deckmann Gyula tisztviselővel (1929, Színházi Élet)

Az Iparrajziskolában Vesztróczy Manónál, majd Párizsban a Colarossi-iskolában tanult. Alkotói pályáját 1921-ben kezdte a Színházi Élet szerkesztőségében. Az Új Művészek Egyesületének tagja volt, melynek kiállításain rendszeresen szerepelt. 1925-ben testvérével, Róna Klárával volt közös kiállítása Párizsban, Ady, Baudelaire és Verlaine verseihez készült illusztrációit mutatta be. 1926-tól 1928-ig Párizsban élt, egy szatirikus lap munkatársa volt, egyben tovább képezte magát. 

Indiai–magyar rapszódia - Amrita Sher-Gil élete

február 09, 2015 - 18:14

Budapesten a Szilágyi Dezső téren, a Pecz Samu-féle református téglatemplommal szemben áll egy régi belvárosi bérház. Sorban, a többi között. A 4-es számot viseli. Nincs is benne semmi izgalmas. Magas, több szintes építmény, lakásokkal és irodákkal zsúfolt. Ha közelebb megyünk hozzá, máris sejtelmesebbé lesz. Rendezett ugyan, de itt-ott azért omlik róla a vakolat. Egy-két repedést, szúrágott ablaktáblát is látunk, és őriz magában valamit, hiszen emléktáblák vannak rajta – nem is akárkiké. Az egyik tanúsága szerint Bartók Béla élt itt a XX. század első felében, mielőtt a II.