Kabaré a miniszoknya körül - a nőiesség eszközei és a férfiuralom

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Kabaré a miniszoknya körül - a nőiesség eszközei és a férfiuralom

szeptember 21, 2010 - 20:03
Betiltották a miniszoknyát a minisztériumban - olvasható a hír.  „Vannak öltözködési irányelvek, amelynek minden dolgozónak meg kell felelnie. Így például náluk kötelező a férfiaknak a nyakkendő, a hosszú ujjú ing és öltöny, a nőknél a legalább térd alá érő szoknya, vastag harisnya és a zárt cipő, amelyből nem látszódhat ki a munkatársak lábujja” - összegezte egy illetékes a Blikknek.

Fotó: Skowalewski / Pixabay

Smink, miniszoknya, a nőiesség egyéb mesterséges (!) kellékei. Van, aki - bár tudatos fogyasztóként, de - feministaként is viseli/használja, és van, aki ádáz antifeministaként is elutasítja őket. A hatvanas években állítólag szempillaspirál is került az elégetni szánt tárgyak közé (a melltartó csak mítosz!), a harmadik hullám szerzői közül (a kilencvenes évektől) viszont többen kiállnak a nők választási lehetősége mellett. A szépségkultuszról könyvet író Naomi Wolf egy dekoratív, sminkelt arcú nő - ez is jelzi, hogy még így is botrányt kavaró művében nem a puritanizmus mellett érvel. Van persze egy keményvonal is, pl. Sheila Jeffreys a leghatározottabban kiáll amellett, hogy még egy rúzs is az elnyomás eszköze, mert újratermeli a nemkívánatos különbséget, és megfosztja a nőket a lehetőségtől, hogy egyenrangú állampolgárként tekintsenek rájuk. Annyiban igaza van, hogy kutatások szerint a "férfiasan", zakó, nadrágkosztüm stb. öltözött női üzleti partnereket, szakembereket komolyabban veszik. (Kérdés, hogy jól van-e ez így.)

Akármi is zajlik a feminista elmélet berkein belül, a legtöbb női magazin tele van a szépségipar termékeivel, mi viszont nem sűrűn írunk róluk. Azért, mert ezek alapvetően másodlagosak és magánügyek. Ugyanakkor, ha szabályozás alá kerülnek, még ha első ránézésre bagatellnek tűnik a téma, az elnyomás eszközei lehetnek.

Például a kommunista Kínában a smink és mindenféle nőiességet hangsúlyozó ruhadarab szigorúan be volt tiltva. Sok vallás is teljes mértékben tiltja ezeket a nők számára - a nőiesség elfedésének legszélsőségesebb változatai a burka és a fátyol. (És ugyanezen országok férfijai külföldi prostituáltakat vesznek meg - a másik pólusként...)  Vagy emlékezzünk a Jane Eyre-re, arra a jelenetre, ahol a szerénységről, hiúság megvetéséről prédikáló lelkész kopaszra vágatja egy kislány haját, csak mert az természetes göndör - a következő pillanatban pedig belép a lelkész felesége és lánya, mesterségesen hullámosított hajjal. Vagy ott van a Magdaléna-nővérek című film: a "bukott" (azaz, többnyire megerőszakolt...) lányokat fogva tartó katolikus intézményben a szökni próbáló büntetése: lekopaszítás. (Ahogyan a háború után az állítólagos kollaboránsoké is.)  Az érintett lányt ráadásul csak azért vitték be, mert szép volt, és ezt nem bánta különösebben. Amikor mégis sikerül megszöknie, és fodrász unokanővére pártfogásába veszi, találkozik két korábbi kínzójával. Sminkje, nőies öltözete, és az a - a film végső kockájaként kimerevített - mozdulat, ahogy kibontja és megrázza a haját, egyértelműen a szabadságot jelenti. Az iskolákban, jóval enyhébb formában, és intézményenként változó mértékben, de szintén megjelenik a miniszoknya, a smink tiltása.

Egy pultoslány azonban arról számolt be, hogy (férfi) főnöke kijelentette: "kötelező a miniszoknya, smink, és olyan felső, amiből kivan a dekoltázsom. Ha nem tetszik, van helyettem más." Itt nyilván - ugyanazon dolgok kapcsán - korlátozásról beszélhetünk, illetőleg arról, hogy a munkaadó alkalmazottja testét is - ha csak vizuálisan is - de áruba akarja bocsátani. Az USÁban íródott feminista művek arról tanúskodnak, hogy ott a hazánkban tapasztalható helyzetnél jóval durvább kényszerként jelenik meg a nők számára a szépségideálnak az utolsó dekákig és centiméterekig megfelelő és hangsúlyozottan erotikus külső. (Nálunk inkább a szolidság imperatívusza a mérvadó legtöbb helyen.) 

Mindkét fajta esetben egy a közös: a választási lehetőség hiánya. Azaz kettő: mindkét esetben férfiak illetve férfiuralmú intézmények döntenek az érintett nők helyett, hogy mit tegyenek és mit ne tegyenek a testükkel. Méghozzá milyen alapon? Természetesen attól függően, hogy az aktuális közegben jelen levő férfiaknak kényelmetlen, vagy éppenséggel igényként lép fel a nőiesség hangsúlyozása. Azaz, ugráljunk, ahogy a patriarchátus fütyül: ha éppen zavarjuk a Nagy Fehér Férfit a fontos munkájában (a nők munkája miért lenne fontos, ha a miniszoknyájuk a fő kérdés?...), igyekezzünk, nehogy nemkívánatos vágyakat keltsünk, a falba simulni szolidságunkkal, észrevétlenségünkkel, miközben bevisszük a kávét  - viszont ha kocsmáról van szó, a sör mellé jár az arcba tolt két mellünk, amin lehet szemet legeltetni, vagy tenyeret pihentetni. 

Mi történik azonban, ha egy nő nem az aktuális elvárásokhoz alkalmazkodva, hanem saját ízlése, döntése, kedve alapján magától választja az egyszerű külsőt? Megkap(hat)ja, hogy nem elég nőies, sőt, "nincs benne semmi nőies". És akkor mi történik, ha a hangsúlyozottan nőies külsőt választja valaki magától? Szinte végtelen az elmarasztaló jelzők tára a közönségestől az útszélin át a ribancosig. Nőktől is. A szolidság elvárásának megfelelő nő féltékeny lesz azokra a tekintetekre, amit az e szabályt megszegő nő vonz magára. (És ez a nő nem fog arról beszámolni, milyen beszólásokat kapott az utcán...) Akármelyik esetről legyen is szó, nehezen bocsátja meg egy nőnek a köztudat, ha választási lehetőséggel bíró, szabad egyénnek képzeli magát.

Ráadásul a köztudatba majdhogynem kitörölhetetlenül beívódott, hogy "lenge öltözet" esetén magunkra vessünk, ha zaklatás ér, hiszen ez "felhívás keringőre." Oda se neki, hogy mindenkinek más az "izgató" - egy ismerősömet pl. akkor taperolta le egy ismeretlen, amikor kinyúlt tréningnadrágban szaladt le a boltba. Egy felizgult, frusztrált alakból - a bevett frázissal élve - egy női bicikli is leküzdhetetlen ingert válthat ki. E logika szerint mégis, ha zaklatás, erőszak történt, csakis a nő lehet a hibás, hiszen - figyeljük meg, milyen megalázó e szemlélet a férfiakra nézve! -  hogyan is várható el egy férfitól, hogy ember legyen és valami számára tetszetőset látva uralkodjon magán?

Nem, nem, a nőket kell megregulázni, soha nem a férfiakat - így ment a zord körlevél: tilos a miniszoknya! Álszent módon hozzá lehet tenni - ó, persze csak a nők érdekében. Azaz: a megfékezhetetlen férfiak mellett simulékonykodjanak a megregulázható nők. (A rövidnadrág valószínűleg nem azért tilos sok helyen, hogy a joviális főnökasszony ne csaphasson rá Jóska formás comjára.) Tilos a nőknek a miniszoknya, hogy - mert hogy mind a kettő, az kizárt! - végre az agyuk villoghasson, ne a combjuk. Persze, el is hisszük.

 

 

Kónya Melinda kiállítása a kozmetikai célú állatkísérletek ellen a Fogasházban

december 20, 2012 - 13:52
Kónya Melinda egyik képe.

Abból a gondolatból kiindulva, hogy az elnyomás különböző formái összefüggnek, és az erőszak elutasítása magában kell, hogy foglalja az állatkínzás elutasítását, régóta propagáljuk honlapunkon a tudatos vásárlást, használatára való áttérést. Így amikor megtudtuk, hogy a "Szépséged áldozatai" címmel kiállítja Kónya Melinda festményeit, a rendezvény felkeltette érdeklődésünket.

A jó kövér, a rossz kövér meg a testképük - a Nőkért Egyesület beszélgetős estje

április 28, 2014 - 15:01
Schiller Noa, Antoni Rita, Szatmári Réka, Komáromi András, Szabó Móni

A már szinte mindenki ismeri: Réka vetkőzött, Noa fotózott, Réka posztolt, házmester jelentett, Facebook törölt, Réka dühöngött, „barát” testszégyenített, vita kirobbant, én írtam, 13 ezer ember kattintott, személyes vallomások levélben özönlöttek – Réka, Noa és én pedig döbbent örömmel néztünk egymásra, és azt kérdeztük: innen hogyan tovább? Hogyan lovagoljuk meg minél több ember javára ezt a váratlan sikerhullámot?

Lesz utánpótlás: egy hatéves kislány levelet írt a Hasbrónak a nemek közötti egyenlőtlenségről

december 28, 2012 - 13:40
Van egy jó hírem: találtam egy újabb hőst, mégpedig egy kislány személyében, aki immár felkerülhet a „még 10 éves sincs és milyen jól nyomja” típusú ismerőseink listájára. De tényleg, mi ütött ezekbe a kis Duracell-nyuszikba? Kezdem miattuk nagyon rosszul érezni magam... Én 15 éves korom előtt még rendesen fésülködni se kezdtem el, ők pedig már irányítják a világot. Komolyan, lányok, lazítsatok. (JK, te viszont soha ne hagyd abba!)

Abortuszról, társkeresésről, szexről - milyen értékeket közvetít a legolvasottabb magyar női magazin?

szeptember 24, 2010 - 11:27
Várakoznom kellett, nem volt nálam könyv, így gondoltam, kivételesen veszek egy magazint. Mivel úgy véltem, hogy az újságosnál elérhetőek közül még a Nők Lapja a legnormálisabb, mert nincs tele bulvárhírekkel, fogyókúrával, pornótechnikákkal és celebpletykákkal, ezt választottam.
 

Gáz női hibák??? Válasz a men.hu cikkére

október 10, 2013 - 18:08
Jelenet a Muriel esküvője c. filmből

A mai napon címmel jelent meg cikk a men.hu oldalon - női szerző tollából, az állítólag gyakran emlegetett férfihibákat kiegyensúlyozandó. Dicséretes, hogy utóbbi kapcsán a "feminista" szó idézőjelet kapott - némileg mást jelent "férfihibákról" illetve szexista, hímsoviniszta társadalomról, kultúráról beszélni.

Itt a bikiniszezon!

június 09, 2016 - 20:51

Rendkívüli tetszést aratott Facebook-oldalunkon a fenti képes üzenet - egyben világossá is tette, hogy milyen sokan aggódnak a nők "egészségéért". Ehhez képest az Isztambuli Egyezmény ratifikációjának halogatása sokkal bágyadtabb érdeklődést illetve felháborodást vált ki, pedig a családon belüli erőszak során sérüléseket szerezni illetve meghalni sokkal egészségtelenebb, mint a kövérség.

Mit adott nekünk a szexuálpszichológia?

december 15, 2009 - 16:00
Lux Elvira (Fotó: Nol.hu)

A neten renget szexológus, szexuálpszichológus tevékenykedik, és nők is gyakran kérnek tőlük tanácsot. Gyakran előfordulnak tévében, rádióban is szakértőként (a különböző műsorok vagy rovatok állandó szexuálpszichológusokkal rendelkeznek). Ebből arra lehetne következtetni, hogy rengeteg tabut döntöttünk meg az utóbbi évtizedekben, felszabadultan szexelünk, és van megoldás a kisebb-nagyobb problémáinkra. Pedig dehogy. Úgy tűnik, ezek a „szakemberek” is csak a nők elnyomásában segédkeznek.

Félresikerült kapcsolatok - ki (mi) a hibás?

április 02, 2011 - 11:53

Az utóbbi időben egyre többet hallani, hogy társadalmi szintű „probléma”, hogy nagy az egyedül élők száma, mind a férfiak, mind a nők körében. Valamelyik nap ezzel a témával összefüggésben a következőket olvastam az egyik internetes fórumon, az egyik férfitől: “A hölgyek illúzióktól átitatott igényeit kellene szabályozni.

Mi a baj a népszerű női magazinok szexuális tanácsaival?

szeptember 10, 2011 - 14:17

Mivel – elveinkből nem leadva, de – mi is szeretnénk a célközönség minél több tagját érdeklő tartalmat nyújtani olvasóinknak, rendszeresen megnézzük a népszerű internetes női magazinokat, köztük a különösen sok embert (a mi egyelőre ötezres táborunkhoz képest majdnem 29 ezer főt) vonzó . (Mely, igaz nem tartalmi, hanem formai érdemek miatt, de volt "az év honlapja" is.) A szép elnevezés és a lehetséges asszociáció ellenére mi (egy-két alkalmi cikk kivételével) inkább antifeminista tartalmat találunk rajta, sokszor a férfiak számára is sértő előadásmódban. Most pl. nem tudunk szó nélkül elmenni a stílusa mellett, melynek alcíme ráadásul: „Soha nem akar majd elhagyni.”

„De hiszen azt mondja, hogy szeret!” – Hogyan ismerhető fel a bántalmazó férfi?

július 06, 2012 - 22:07

            A családon, párkapcsolaton belüli erőszak sajnos Magyarországon is egy aktuális probléma. Dina McMillan „De hiszen azt mondja, hogy szeret!” c. könyve (ford. Kuszing Gábor et al, Nyitott Könyvműhely, megrendelhető a NANE webáruházban) azért született, hogy a nők idejében – az esküvő ill gyermekvállalás előtt – észrevegyék az intő jeleket azon férfiak viselkedésében, akikből nagy valószínűség szerint bántalmazó lehet.