Az elmúlt húsz évben sokan, sokféle formában foglalkoztak azzal, hogy érdemes lenne-e bevezetni egy olyan, alanyi jogon járó juttatást, ami egy politikai közösség minden tagjának egyéni alapon járna, anyagi helyzettől függetlenül, munkakötelezettség nélkül. Ez a juttatás az alapjövedelem (basic income, Grundeinkommen); korábban többek között területi osztalékként, állami prémiumként, garantált létfenntartási minimumként vagy állampolgári bérként hivatkoztak rá.

Az alapjövedelem legfontosabb jellemzői

Az alapjövedelmet egyelőre csak Alaszkában vezették be, sok országban pedig vita tárgyát képezi, milyen formában, hogyan, milyen forrásból lehetne biztosítani. Ezekben az országokban valószínű, hogy készpénzben, rendszeresen fizetnék, és egy életen át járó juttatás lenne (az esetleges börtönbüntetések idejére felfüggesztve). Az összeg megállapításakor mindenképpen figyelembe kell venni különböző gazdasági, politikai, és ökológiai szempontokat.

Ahhoz, hogy az alapjövedelmet be lehessen vezetni, szinte az egész szociálpolitikai rendszert át kell alakítani, többek között fejleszteni kell az oktatási és a képzési lehetőségeket, a szövetkezeti és önellátási formákat, vagy a kölcsönös segítségnyújtást. Van, aki úgy gondolja (pl. Bergmann, 2010), hogy adott országban csak akkor lenne értelme és jogosultsága egy ilyen juttatásnak, ha már kialakult a stabil jóléti állam. A legtöbb javaslat szerint mindenestre részben el kellene törölni a mostani juttatásokat és adókedvezményeket. Az alapjövedelmet finanszírozni például az adóterhek társadalmi újraelosztásával lehetne, esetleg új adók bevezetésével (pl. Tobin-adó ). Mivel feltétel nélkül járna, teljesen eltérne az eddigi munkavállalást ösztönző eszközöktől, és sokak szerint nem csökkentené a munkakedvet. Valódi szabadságot biztosíthatna, hiszen nem kényszerülnénk rá, hogy bármilyen, rosszul fizető munkát elvállaljunk.

A szociálpolitikusok, szociológusok mellett az ismert humanisztikus pszichológus, Erich Fromm is foglalkozott az alapjövedelem kérdésével, sokakat megelőzve ezzel. Ez számomra többek között azt bizonyítja, hogy a kérdés több tudományterület képviselőit elgondolkodtathatja. Ő garantált létfenntartási minimumként utalt rá, és úgy gondolta, hogy a teljes társadalmat (ezen belül a politikát, a kultúrát, a munkát) is át kell szervezni, és egy demokratikus szocializmusnak nevezett rendszert kialakítani.

Esélyegyenlőségi szempontok

Feministaként minket elsősorban az érdekelhet, hogyan hatna az alapjövedelem hosszú távon a nemek egyenlőségére, ezért a cikkben ezzel a hatással foglalkozom elsősorban. Fromm úgy tűnik, vak a nemi alapú elnyomásra, szerinte a patriarchátus már megszűnt, és az a háziasszony, aki fizetség nélkül főz és takarít a férjére, elégedettebb, mint az a bejárónő, aki pénzért teszi ugyanezt. Így értelemszerűen nem merül fel, vajon ő feminista szemmel megfelelőnek tartaná-e az alapjövedelmet. Mások viszont kiemelten foglalkoznak a gender-szempontokkal.

Van, aki szerint (lásd pl. Bergmann, 2010) ha bevezetnék az alapjövedelmet, a nők nagy része visszavonulna a munkaerőpiacról, miután megszülte első gyerekét. Ezt a kijelentést nem tartom megalapozottnak, és jóindulatúnak sem. Ugyanígy azt sem, hogy a szerző szerint, mivel a tizenévesek is részesülnének a juttatásban, a szülők kontrollja csökkenne gyerekeik felett, és ők bármikor külön költözhetnének. Nyilvánvaló, hogy azok a gyerekek nem akarnak szüleikkel lakni, akik úgy érzik, nem támogató a családi hátterük, vagy akiket bántalmaznak otthon; őket pedig inkább segíteni kellene az önállósodásban, és nem a szülői kontrollt növelni.

Mások úgy látják, hogy az alapjövedelem mindenképpen előnyös lenne a nők számára, és növelné az esélyegyenlőséget (pl. Mückenberger, Offe, Ostner, 2010). Ők abból indulnak ki, hogy a nők számára a fizetett munka soha nem biztosította az önálló létfenntartást, illetve ma a nők nagy része nem jogosult nyugdíjra, vagy csak keveset kap. Emiatt főleg az idősebb nőkre jellemző az elszegényedés. (A szegénység feminizálódásával, mint létező, súlyos problémával más összefüggésekben is sokan foglalkoznak.) Egyre több nő kerül be a munkaerőpiacra, de közülük sokan dolgoznak részmunkaidőben, rosszul fizetett állásokban, „elnőiesedő” szakmákban. Ráadásul a jóléti intézmények leépítése is kedvezőtlenül hat a gazdasági egyenlőségre. Ezekből következik, hogy ha továbbra is a fizetett munka az, ami a megélhetést elsősorban biztosítja, akkor a nők hátránya nem fog csökkenni. Az alapjövedelem bevezetésével viszont nagyobb eséllyel kerülhetik majd el, hogy választaniuk kelljen az eltartási kötelezettség által biztosított létfenntartás, illetve az alulértékelt vagy nem állandó, fizetett munkában való részvétel között. Természetesen nem elég bevezetni a juttatást, hanem mellette le kell rövidíteni a munkaidőt, illetve ösztönözni és fejleszteni minden, nem a munkaerőpiac által közvetített társadalmilag hasznos tevékenységi formát.

Végül létezik olyan álláspont is, ami szerint az alapjövedelem bevezetésével erősödhet a nemi szerepek szerinti munkamegosztás (pl. Elgarte, 2010). Ez annak ellenére is megtörténhet, hogy az általánosan biztosított juttatás úgy védené a háztartást ellátó nőket, hogy közben nem zárná őket a négy fal közé és elvileg lehetővé tenné mindkét nem számára a részmunkaidős munkavállalást. A hagyományos szerepekhez kapcsolódó normákat és elvárásokat figyelembe véve ugyanis valószínű, hogy a férfiak nagy része nem fogja megszakítani vagy csökkenteni a munkát azért, hogy komolyan részt vegyen a házimunkában. Ennek oka természetesen nem maga a juttatás, hanem más szakpolitikai területek hiányosságai, ezért ezeken is alapvető változásokat kell elérni. Olyan intézkedéseket kell bevezetni, amik elősegítik és ösztönzik a kereső és a háztartásbeli szerepek megosztását azoknak a pároknak, akik így döntenek. Ehhez több olyan munkahelyre van szükség, ahol lehetővé teszik, hogy a nők és a férfiak is részt vehessenek otthon a házimunkában, gyereknevelésben. Emellett megfelelő oktatással, könyvekkel, reklámokkal, TV-műsorokkal kell ösztönözni a hagyományos nemi szerepek megváltoztatását, az egyenlőségre való törekvést.

Saját véleményemhez mindenképpen ez a nézőpont áll közel. Az alapjövedelem bevezetésétől pozitív hatásokat várnék, de én sem gondolom, hogy megszüntetné a nemi alapú elnyomás és kizsákmányolás problémáját. Semmilyen intézkedés nem képes automatikusan felszámolni az egyenlőtlenséget, létrehozni egy igazságos társadalmat; ehhez az alapokat még előtte vagy az alapjövedelem bevezetésével párhuzamban kell megteremteni. Emellett úgy gondolom, hogy ezeken a felvetéseken akkor is érdemes elgondolkodnunk, ha ma Magyarországon még nagyon messze járunk a megvalósítástól. Főleg nekünk, feministáknak lenne ez fontos, hiszen ha nélkülünk zajlanak a viták, a gender-szempont nagyon könnyen elsikkadhat.

Források:

• Bergmann, B. R. (2010) Svéd típusú jóléti állam, vagy alapjövedelem-melyik élvezzen prioritást? Esély, 2010/5, 68- 80.
• Elgarte, J. Az alapjövedelem és a nemi szerepek szerinti munkamegosztás összefüggései. Esély, 2010/5, 61-67.
• Fromm, E. (2010) Utak egy egészséges társadalom felé. Napvilág Kiadó, Budapest.
• Mückenberger, U., Offe, C., Ostner, I. (2010) Az állam által garantált alapjövedelem: napjaink szociálpolitikai szükségszerűsége. Esély, 2010/5, 42-60.
• Van Parijs, P. (2010) Alapjövedelem: egy egyszerű és erőteljes gondolat a huszonegyedik század számára. Esély, 2010/5, 9-41.