Gárdos Mariska (1885–1973) író, újságíró, nőmozgalmi vezető

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Gárdos Mariska (1885–1973) író, újságíró, nőmozgalmi vezető

június 26, 2014 - 07:49
Az Asszonyok első számának vezércikkében így határozta meg a „demokratikus Magyarország első női lapjának” jelszavát:  „Építő munka, egyenjogúság, szabadság!”

Gárdos Mariska 1885.május elsején született, a kereskedelmi iskola befejezése után egyik alapítója, majd vezetőségi tagja volt a Kereskedelmi Alkalmazottak és Magántisztviselők Szakegyletének. Fiatal korától kezdve foglalkozott a dolgozó nők problémáival. Alapító tagja a Nők Asztaltársaságának, az 1905-ben induló Nőmunkás című lap belső szerkesztője, valamint a havonta megjelenő A dolgozó nő című szociális női lap felelős szerkesztője volt.

1904-ben az ő kezdeményezésére alakult meg a gyári munkásnőket és házicselédeket tömörítő Magyarországi Munkásnő Egyesület, mely 1905. április 24-én tartotta első értekezletét Budapesten. Ezen az értekezleten Gárdos Mariska a politika mellett a nők magánéletéről is szólt, a szabad szerelem jogosságát hirdette “a szemünk előtt folyó erkölcstelenségekkel szemben". Itt beszélt arról is, hogy a munkásnők igen gyakran szexuális zaklatásnak is ki vannak téve munkahelyükön.

Az Olvasótábor, a Népszava első irodalmi mellékletének munkatársa volt. 1909-ben az Országos Nőszervező Bizottság titkára lett, 1912–13-ban az USA-ban járt előadókörúton. Rendszeresen publikált az amerikai Előrében, melynek egy ideig szerkesztője is volt. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Újság egyik szerkesztője. A Tanácsköztáraság leverése után emigrált, Bécsben és Prágában élt, újságokban publikált, előadásokat tartott, vezető szerepet játszott a Világosság-csoport munkájában. 

1932-ben hazatért, folytatja politikai tevékenységét, előadásokat tartott, a nőbizottságban tevékenykedett. 1935-ben izgatásért egyévi börtönbüntetésre ítélték, szabadulása után a szakszervezeti mozgalomban működött.

A második világháború idején rendőri felügyelet alá helyezték, majd internálták. 1945 februárjában az MKP tagja, az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) egyik megalapítója, első ügyvezető alelnöke lett. Az Asszonyok címmel indult lap szerkesztő bizottságának tagja volt, mely az egykori Nőmunkás szellemiségét képviselte. Később a Szövetkezeti Élet főszerkesztője volt, de mivel 1949-től látása erősen romlott, az aktív munkától visszavonulva csupán előadásokat tartott és önéletrajzának megírásával foglalkozott.

 

Regényeket is írt, néhány munkája:

  • Kilenc hónap (1919);
  • A jó Lujza (Louise Michel-ről, 1936)
  • Trier legszebb lánya (Marx Károlyné, Westphalen Jenny, 1938);
  • A nő a történelem sodrában (1942);
  • Szállj gondolat (emlékezések, 1961);
  • Kukoricán térdepelve (emlékezések, 1964);
  • Százarcú élet (emlékezések, 1975). 

 

/Első megjelenés: Csapó Ida- Török Mónika szerk. Feminista Almanach (Budapest: MINők - NŐTÁRS, 2005)/

 

 

 

Ladányi Szeréna (Buchinger Manóné) pedagógus (1884–1940)

április 04, 2017 - 01:22

A szociáldemokrata nőmozgalom egyik megalapítója és vezetője már egyetemi évei alatt részt vett a munkásmozgalomban. Az Országos Nőszervező Bizottság alapító tagja, többször megválasztották a Budapesti Nőbizottság elnökének. Az 1914. március 8-án Magyarországon először megtartott nemzetközi nőnap első szónoka volt. 1918-ban beválasztották a Magyar Szociáldemokrata Párt vezetőségébe. Aktív szerepet vállalt a nőmozgalomban, a Nőmunkás című lapnak megalakulásától egyik szerkesztője és cikkírója volt. 

Bédy-Schwimmer Rózsa (1877–1948) újságíró, feminista

június 24, 2014 - 19:02

1904-ben megalakította a polgári radikális jellegű Feministák Egyesületét, amely a nők minden területen megvalósulandó egyenjogúságáért dolgozott, komoly nemzetközi kapcsolatokat is ápolva. A nők választójogáért küzdő nemzetközi egyesülethez, az International Women’s Suffrage Alliance-hez kapcsolódott, és e minőségében nyomást gyakorolt a parlamentre a választójogi reformról szóló törvénytervezet elfogadtatásában.

Farkas Edith, a Szociális Missziótársulat alapítója, író (1877–1942)

május 07, 2019 - 23:18

1877-ben született nemesi családban. Egyedüli gyerek volt, amit sajnált ugyan, de ez alkalmat adott neki a magányos elmélyülésre. Tanulmányai alatt szembesült a társadalmi egyenlőtlenségekkel és a nyomorral, ezért belépett a szegényeket segélyező Szent Erzsébet Egyesületbe. Társadalmi osztálya és kora általános felfogása ellenére tovább akart tanulni: a soproni Orsolyáknál szerzett tanítónői oklevelet.

Neményi Erzsébet újságíró, feminista (1882–1908)

január 17, 2017 - 20:41

A XIX/XX század fordulóján a modern nő, a modern újságíró megtestesítője volt. Cikkeit rendszeresen közölte a Budapesti Napló, A Hét, a Pester Lloyd. Írt publicisztikát, irodalmi kritikát, foglalkoztatta a feminizmus kérdése. Írt a nőmozgalomról, a dolgozó nők alacsony fizetéséről, női munkahelyek teremtéséről, a nők szavazójogáról. Sokat tett a kortárs nőírók megismertetéséért. Fiatalon halt meg.

Ignotus fájdalmasan szép nekrológgal búcsúzott tőle a Nyugat-ban:

Domokos Lászlóné Löllbach Emma reformpedagógus (1885–1966)   

június 07, 2019 - 22:58

Salgótarjánban született  A besztercebányai felsőbb leányiskola elvégzése után Budapesten a Csalogány utcai tanítóképzőben az első reformpedagógus, Nagy László tanítványa volt. Oklevelének kézhezvétele után az Erzsébet Nőiskolában nyelv- és történettudományi szakon tanári diplomát is szerzett.  Felismerte a gyermeklélektan fontosságát és az iskolai reformok szükségességét, beutazta Európát, ellátogatott a reformiskolákba, tanulmányozta működésüket és megismerkedett a modern pedagógia képviselőivel.

„Aki fél, az menjen cukrászkisasszonynak!” – Kéthly Anna élete és munkássága

szeptember 20, 2009 - 13:37

1889. november 16-án született Budapesten. Szülei munkások voltak, de mind a kilenc gyermeküket tanítatták. Anna, hogy segítsen, hamar dolgozni kezdett iskola mellett. Elvégezte az elemit majd a polgárit is. Tanult gyors- és gépírást, majd könyvelői szakvizsgát szerzett. 1905-ben kezdett a Tolnai Világlapjánál, 1907-től Kassán magántisztviselő különböző cégeknél, ekkor lép be a frissen alakult Tisztviselői Szakszervezetbe. A szakszervezeten keresztül ismerkedett meg a Szociáldemokrata párttal, majd belépése után hamarosan a nőtagozatot szervezte ujjá.

Mollináry Gizella író, költő (1896–1978)

szeptember 29, 2017 - 23:47

Olasz apa, macedón-horvát származású anya nyolcadik gyereke, egészen fiatal korától kellett magáról gondoskodnia. Volt segédmunkás, textilgyári munkás, cseléd, kofa. A háború éveiben Balassagyarmaton a szociáldemokrata párt vezetőségi tagja volt. A Tanácsköztársaság bukása után kommunista tevékenységéért bebörtönözték. A börtönből Szerbiába szökött, onnan küldött írásai a Nyugat-ban rendszeresen megjelentek. 1924-ben tért haza, az elkövetkező években népszerűsége csúcsán volt, munkáit több nyelvre lefordították. 1944-ben a Gestapo letartóztatta, szökése után bújkálnia kellett.

Bobula Ida történész (1900–1981)

május 03, 2019 - 21:26

Felvidéki származású, hazafias érzelmű családban született. Apja ifj. Bubula János építész.

Költőnek készült, 1920-ban verseskötete jelent meg. A Pázmány Péter Tudományegyetemre járt, kezdeményezte a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége női szakosztályának megalakítását, ennek elnöke 1920 és 1924 között. Bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1924-ben, majd két évig a a Bryn Mawr College (USA) ösztöndíjasa.

Glücklich Vilma (1872–1927) tanár, a feminista mozgalom egyik vezetője

június 27, 2014 - 11:28

Vágújhelyen született 1872. augusztus 9-én. Tanítónőként végzett, majd Fiuméba rendelték tanítani. (Abban az időben központilag határozták meg a közelkalmazottak állomáshelyét.) Egyik kolléganője az első magyar szerkesztőnő, lánya, Szegfi Emília volt.  

Mellerné Miskolczy Eugénia (1872 – ?1944)

december 27, 2016 - 12:02

1872. január 14-én született. A szülei – apja, Mickolczy Adolf, 1839. június 12-án Hódmezővásárhelyen született iparos, és anyja, Weiss Laura, Budán született 1849. július 5-én - 1870-ben Budán kötöttek házasságot. Testvérei: József 1876-ben halt meg 6 évesen, Irén 1879-ben, 5 évesen. A negyedik gyerek 1879-ben született: Laura 1883-ban Budán halt meg tbc-ben, mikor Eugénia 11 éves volt.