Feminista szexualitás vs. feminista pornó
február 17, 2011 - 09:32
Úgy gondolom, reagálnom kell a Velvet cikkére, melynek láttán/olvastán a fejemet fogtam... Leszögezem, szerintem - a róla szóló cikkel együtt! - borzasztó ez a feminista pornó, és megértem, ha sokan úgy vélik, nem ad megfelelő alternatívát a mainstream pornó helyett. Ugyanakkor a feminizmus és a szexualitás viszonya sokkal összetettebb akár a cikkben leírtaknál, akár annál, hogy látva a Velvet elriasztó írását és fotóit, kidobjuk az ablakon az egészet.
A feminizmus és a szexualitás viszonyának áttekintését kezdjük talán ott, hogy azt, hogy ma többé-kevésbé természetes igény, hogy a szexben a nőnek is jár a kielégülés, sok egyéb mellett szintén a feministáknak köszönhetjük.
A 19. század végi Új Nők foglalkoztak először a kérdéssel (tematikusan, egyéni erőfeszítések korábban is voltak), ennek köszönhették, hogy szexéhes démonokként ábrázolták őket. Egy 19. századi okító könyvecske úgy fogalmazott, hogy a nő "passzívan tolerálja a férfi rajongását" - a szexet (az angel-whore dichotómia jegyében) csak a "rossz nők" élvezik. Még a 20. században is akadt olyan férfi (orvosként és az I. világháborúban számos élet megmentőjeként sajnos igen nagy tekintélyt képviselt), aki a női orgazmus ellen publikált, kijelentette, hogy "orgazmus nélkül is váltak jó anyává a nők." (Mert persze, vette képmutatón alapul, más célja nem lehet a szexnek. De lehet, de azt a férfiak akkoriban prostituáltakkal intézték, akikről nem esett szó az életrajzukban, meg az oktató könyvecskékben.) Az is divatos nézet volt, hogy míg a fogantatás ne legyen élvezetes, a szülés fájdalmait viszont tilos csillapítani. A fogamzásgátlás, abortusz meg persze az ördög műve - kivéve, ha az érintett férfinak a megfogant magzat terhére van, akkor viszont utólag semmilyen eszközt nem sajnáltak titokban bevetni a nő egészségének kockáztatására és - általában ugyanezek!- az abortuszban segédkező nőket kegyetlenül meghurcolták. (Azaz megtermékenyülni is csak a férfiak igényei szerint termékenyüljenek vagy ne termékenyüljenek meg a nők, de ők maguk ezt ne szabályozhassák. Működjön már a szervezetük magától úgy, ahogyan a férfinak kényelmes!) A nők tehát ne legyenek többek, szólt lényegében az elvárás, mint simulékony, hajlítható, eldobható, összetörhető, beleélvezésre következmények nélkül használható, attól azonban bemocskolódó (lásd szüzesség, tisztaság ellentmondásos kultusza) tárgyak. Bárki, aki ezt másképp közelítette (általában egy-egy emberséges orvos), a szakma haragját vonta a fejére.
Hasonlóan forradalmi figura volt később, az ötvenes években a szintén ellentmondásos Alfred Kinsey, aki biológusként előadásain oktatta a szexuális élet tudnivalóit (melyről akkoriban olyan tévhitek terjengtek, hogy az orális szex vagy akár a női nemiszerv kézzel izgatása káros az egészségre - el tudjuk képzelni, a nőknek mennyi esélye volt így az orgazmusra, vagy arra, hogy egyáltalán ne traumaként, fájdalomként éljék meg akár a jóindulatú, de tudatlan férj szexuális közeledését is...), alapvető résznek tekintve természetesen mindkét fél orgazmusát. Később, több ezer ember szóbeli megkérdezése után egy-egy könyvet írt az amerikai nőkről illetve férfiakról, melyekben, a sémákkal, elvárásokkal, sztereotípiákkal szemben, feltárta a szexuális tapasztalatok sokféleségét. Sajnos a végén túl messzire ment: noha vívódott, amikor bűncselekményről értesült, nem tett feljelentést.
A feminizmus második hulláma a hatvanas, hetvenes években felhívta a figyelmet arra, hogy (egy-két elszigetelt hangtól eltekintve) tendenciaszerűen a női szexualitás, a női orgazmus diszkurzusának hiányát tapasztaljuk (ez ma is így van), legfeljebb csak Freud hímsovén nézetei állnak rendelkezésre (Freud hierarchiát állított fel a klitorális és vaginális orgazmus között, és az utóbbit tekintette az érett nő ismérvének); továbbá, a hatvanas években történt "szexuális forradalom" továbbra sem hozta meg a nők számára a választási lehetőséget: annyi történt, hogy ami eddig általánosan tilos volt, most már általánosan kötelező lett. Azaz ha eddig tilos volt miniszoknyát viselni és házasság előtt szexelni, most viszont kötelezően elvárják tőlem, akkor egy hajszálnyival sem vagyok szabadabb! Valami hasonló van érvényben ma is: a korábbi álszemérmet felváltotta a kötelező kitárulkozás, a kötelező "bevállalós" viselkedés - milyen érdekes, a 19. századi sztereotípiák szerint "szexéhes démonok" voltak a feministák, most meg "kielégítetlen fapinák"! Ellentmondás, de ugyanaz az ok húzódik meg mindkettő mögött: a feministák akkor is és most is azt merték mondani, hogy a nők választhassanak, és a különböző opciók egyenrangúak.
A szexuális forradalom előnyei is vitathatatlanok, azonban valami baj mégiscsak van vele, hiszen felszabadulás ide vagy oda, aktus közben a nők jelentős része szexuális életének első éveiben, vagy akár soha nem él át orgazmust. Ennek okai véleményem szerint egyértelműen abban keresendők, hogy a nők - a patriarchális kultúrában tanultak hatására - nem szeretik és nem ismerik saját testüket, a férfiak közül sokan viszont a pornóban látott reakciókat (és külső megjelenést) várják, várnák el tőlük. (Tizenévesen még katasztrofálisabb lehet a helyzet, a legrosszabb kombináció, amivel egy tizenéves lány találkozhat: tapasztalatlan+pornón nevelkedett+bunkó.) A második hullám szerzői ezt úgy oldották meg, hogy a klitoriszra terelték a hangsúlyt - ez egy fontos aspektus, de véleményem szerint foglalkozni kell azzal a dologgal is, hogy (heteroszexuális kontextusról beszélve) aktus közben miért nem jut el sok nő az orgazmusig. Nyilván a párkapcsolat minősége, az intimitás foka is meghatározó (a többségnek?), de a női öntudatnövelés egy másik jelentős aspektus a szexuális élet javulásában. Jessica Valenti is leírta a Full Frontal Feminism-ben: ha feminista leszel, nem hogy kielégítetlen nem leszel, de még jobb is lesz a szexuális életed. Milyen igaz! Mert elkezded jobban szeretni magad, elfogadni a tested, és határozottabban lépsz fel az igényeidért is. (Illetve olyan partnert választasz, akivel szemben nincs szükség határozott fellépésre e téren, mert evidensnek tekinti.) Nem azzal foglalkozol, hogy hú de kövér/sovány stb. vagy, hú de ronda ez és ez a testrészed (ebbe újabban a női nemiszerv is beleértendő sajnos), illetve hogy mi minden, pornó generálta elvárásnak "kell" megfelelned, mi minden visszatetsző dologra "kell" valahogyan rávenni magad - hanem azzal, hogyan lehetne neked minél jobb. Nem szorongsz, így nem úgy állsz hozzá, hogy mindenképpen meg kell felelned. Beigazolódik az üres fordulat, "elengeded magad", így jobban tudsz figyelni magadra - és nem mellesleg, a partneredre. Fontos hozzátenni, feministaként eleve nem fogsz hímsoviniszta, pornóagymosott partnereket választani (melléfogni persze mindig lehet, de törekszel erre), és akkor a szexben nem is lesz számottevő probléma. (Úgyhogy szeretett - jaj, de fájdalmas! - pszichológusunknak, Oravecz Éva Csillánknak nincs igaza: egy feministának nagy eséllyel nem kell orgazmustanfolyamra mennie, mint - sajnos - a deklarált antifeministának, neki :P )
A szexuális forradalom következménye a pornó elterjedése is, ami azonban az idő előrehaladtával egyre inkább a nők eltárgyiasításába, megalázásába fordult. (Az archív pornófilmek még egészen nézhetőek.) Ezért vált a feminizmusban a nyolcvanas évek központi kérdésévé a pornográfia-vita: a feministák többsége a pornót előbbi okok miatt elítélte, mozgalmukhoz számos korábbi pornószínésznő is csatlakozott, pl. a Deep Throat c. film (forgatásra kényszerített) sztárja, Linda Lovelace. A kilencvenes években jelent meg a "sex-positive feminism" nevű irányzat. Erre vonatkozóan írta a Velvet, hogy "Az újhullámos feministák tűsarkút és rúzst viselnek, nem vetik meg a szexet, és nem pfujolnak a pornóra sem." Egyrészt, ez csúsztatás, a feministák soha nem vetették meg a szexet, legfeljebb annak nőalázó módjait (amik közé a pornó sajnos beletartozik). A kulcsszó az,amit az Új Nők is szerettek volna az élet minden területén: VÁLASZTÁS. Azaz a nők választhatnak, és ha (persze maguktól, mert az tetszik nekik, és nem a partner vagy a környezet nyomására, kritikája miatt!) a tűsarkú cipőt vagy a rúzst választják, semmivel nem lesznek kevésbé feministák. A szex választására ez ugyanúgy igaz: legitim és egyenrangú opció ugyanakkor az egyedüllét választása is, ha valaki úgy érzi, életkörülményei, lehetőségei tükrében ez a jobb! (A feminizmus semmit nem "ír elő" a nők számára.) A pornó azonban nem ez a kategória - a "sex-positive feminism" (azok csoportja, akik annak minden nézetét elfogadják) a mai napig egy kisebbséget képvisel a feminizmuson belül, semmiképpen nem azonosítandó a teljes harmadik hullámmal! A női szexualitás, a női orgazmus fontosságának hangsúlyozásával egyet lehet a "sex-positive" feministákkal érteni, nagy kár azonban, hogy elveikbe beemelik - az élvezetes szexszel általában homlokegyenest ellentétes - pornó, sőt a prostitúció elfogadását is.
A pornóval nem az a baj, hogy megmutat dolgokat, hogy nemiszervek illetve szexuális aktus látható benne. Az a baj, AHOGYAN mindezt teszi: a nő eltárgyiasításával, megalázásával. (Önmagában a szexualitás ábrázolása nem lenne degradáló, a művésziséget nem csak rejtegetéssel, szemérmeskedéssel lehet megoldani.) Igazán elhibázott feltételezés prűdnek nevezni azokat, akik elítélik a pornót. A konkrétumok és a határok persze egyénenként változnak; de vannak dolgok, amikről, és ez csak józan belátás kérdése, magyarázhat nekem akárki akármit, én el nem hiszem, hogy azt egy nő valóban élvezheti. És a párunknak is lehet örömet okozni, és a szexben lehet újítani, kísérletezni anélkül is, hogy magunkat megaláznánk, egészségünket kockára tennénk, stb. stb. A szexben kipróbálni azt érdemes, ami mindkét fél számára izgató. Nagyon szomorú vagyok, ha olyat olvasok vagy hallok, hogy egy nő szerelemből, megfelelési vágyból, párja nyomására ráveszi magát olyasmire, amit ő maga nem hogy nem tart izgatónak, de amitől undorodik, viszolyog, amitől nem hogy élvezetet nem tapasztal, de fájdalmat visel el. Mióta szól a szex (most tekintsünk el a mindkét fél által kívánt bdsm-dolgoktól, mert az csak egy réteget érint!) a fájdalomról, az elviselésről, arról, hogy a nők rávegyék magukat olyanra, amit nem akarnak, az élvezet helyett?! Azóta, hogy a pornó (annak nőalázó formája) általánosan elfogadottá vált; azóta,hogy sokan azt hiszik, ez a normális, ez a követendő, ez az igazi szex! Ami a férfiakat illeti, ha nem néznek pornót, attól csak jobbak lesznek az ágyban, és nem rosszabbak.
A feminista pornó, hiába - deklaráltan és valóban - más, nem nyújt hiteles alternatívát. Az eddig látottak (pl. Dirty Diaries) alapján, a mainstream pornóhoz képest valóban más okokból ugyan, de semmivel nem látom esztétikusabbnak vagy valósághűbbnek. A feminizmusnak nem az a feladata, hogy új pornófilmeket gyártson - inkább az, hogy a szexuális kultúra javításán, a nők önbizalomnövelésén munkálkodjon.
